M elhagyta az öreg csapatát és vígan élte életét a saját bizniszében, bár néha okozott még neki fejfájást az öreggel való korábbi munkaviszonya. Nyugi! Semmi olyan érdemleges, hogy részletezzem. Nem maradtok ki semmi jó sztoriból.
A durva az volt, hogy egyedül maradtam magyar a cégnél. Az öreg nem tehetett mást, mint az angol vagy az angolul már jól beszélő kollégák mellé osztott be. Igazából ebben nincs is semmi durva csak én éltem meg nagyon rosszul, mivel hozzá szoktam, hogy M mellettem van és fordít ha nem értek valamit. Már néha ő is mondta a skót akcentust meghallva az öregnek: "Mond ide a zsebembe, otthon meg majd kiválogatom!" Persze, hogy hasznomra vált a helyzet, mert fel szedtem magamra némi angol tudást. Megjegyzem a lehető legjobb húzás ha a nyelvtudásod akarod fejleszteni, hogy a magyar munkatársakat angolra vagy angolul jól beszélő bevándorlóra cseréled. :D
Végül egy lengyel nőci, O mellett kötöttem ki. Az a fajta nőszemély, aki keményen dolgozik és gyereket nevel, mellette nyelvtanfolyamra jár. Mondanom sem kell ebből már sejthető volt, hogy hamarosan dobbant és jobb állást keres, mint a sza... kaki kaparás az öregnél. Mert hát neki ez volt a fő erőssége. És ne gondoljátok, hogy gúnyolódok. Olyan retkes házak kitakarításával bombázta tele az öreg, amit egy angol be sem vállalt volna.
A council-es házak - ami kb az önkormányzati lakást fedi le - voltak a munkánk mélypontjai. Az angol csürheréteg által szétlakott lakások. Igen! Itt is van ilyen. Az angolok között is akad sok olyan, aki a szociális hálón él és szívja az állam pénzét. Otthon úgy hívnád, hogy cigány (bár aki, azt hiszi csak ők húzzák le az államot az téved), de itt "rászoruló" és angol mint a Királynő. Sajnos nagy divat is lett Kelet-Európából rászorulónak kiutazni Angliába. De visszakanyarodva O ezeket a házakat pillanatok alatt kitakarította és az öreg imádta ezt. O nem annyira és én sem mivel én is vele együtt szívtam. Így ment ez egy darabig, míg O teherbe nem esett és elhúzott - végleg, mert tudom, hogy nem ment vissza.
Aztán egy angol 50 pluszos nő mellé kerültem.
Kedves volt, imádtam, főleg mert tele volt light-os melókkal. Egy kis portalanítás itt, egy kis mosogatás ott. Egy gáz volt, hogy iszonyat kevés órát vállalt délelőttre, ami azt jelentette, hogy pont annyit fizetnek nekem is, mint neki. Így aztán elkezdtem zaklatni az öreget, hogy kéne még óra, mert a délelőtti meló lóf..pikula és az ovi sem húz ki a bajból. Kaptam is egy kora reggeli és két délutáni munkát. És így állt össze a korábban már emlegetett munkanapom.
Kora reggel egy üzem öltözőinek és irodáinak takarítása, délelőtt az öreg házai, délután iroda takarítás és este az ovi. E mellé jött a benzin pénz és a fizetett utazási idő. Nem panaszkodtam, mert egész korrekt összeg ütötte a markom. De - igen megint de - az 50 pluszos angol nőci is lelépett. Neki is elege lett, ja és leakasztott magának azért pár jó házat az öregtől. Privátba, szuvenírnek. :)
A council-es házak - ami kb az önkormányzati lakást fedi le - voltak a munkánk mélypontjai. Az angol csürheréteg által szétlakott lakások. Igen! Itt is van ilyen. Az angolok között is akad sok olyan, aki a szociális hálón él és szívja az állam pénzét. Otthon úgy hívnád, hogy cigány (bár aki, azt hiszi csak ők húzzák le az államot az téved), de itt "rászoruló" és angol mint a Királynő. Sajnos nagy divat is lett Kelet-Európából rászorulónak kiutazni Angliába. De visszakanyarodva O ezeket a házakat pillanatok alatt kitakarította és az öreg imádta ezt. O nem annyira és én sem mivel én is vele együtt szívtam. Így ment ez egy darabig, míg O teherbe nem esett és elhúzott - végleg, mert tudom, hogy nem ment vissza.
Aztán egy angol 50 pluszos nő mellé kerültem.
Kedves volt, imádtam, főleg mert tele volt light-os melókkal. Egy kis portalanítás itt, egy kis mosogatás ott. Egy gáz volt, hogy iszonyat kevés órát vállalt délelőttre, ami azt jelentette, hogy pont annyit fizetnek nekem is, mint neki. Így aztán elkezdtem zaklatni az öreget, hogy kéne még óra, mert a délelőtti meló lóf..pikula és az ovi sem húz ki a bajból. Kaptam is egy kora reggeli és két délutáni munkát. És így állt össze a korábban már emlegetett munkanapom.
Kora reggel egy üzem öltözőinek és irodáinak takarítása, délelőtt az öreg házai, délután iroda takarítás és este az ovi. E mellé jött a benzin pénz és a fizetett utazási idő. Nem panaszkodtam, mert egész korrekt összeg ütötte a markom. De - igen megint de - az 50 pluszos angol nőci is lelépett. Neki is elege lett, ja és leakasztott magának azért pár jó házat az öregtől. Privátba, szuvenírnek. :)
Ezután ült be mellém D egy 30-40 év közötti angol nőci.
Az az igazi Burger King-en nevelkedett típus. Ennek köszönhetően inkább szeretett a megrendelőkkel beszélgetni, mint takarítani. Azt inkább rám hagyta. Egy idő után ő is elhúzott a francba szerencsére; valami cipőboltba ment eladónak. Ott legalább pofázhat amennyit akar. Bár érdekes, hogy közvetlenül a lelépése után kb 15 megrendelőt vesztett el a cég. Szuvenírek lettek?
Az az igazi Burger King-en nevelkedett típus. Ennek köszönhetően inkább szeretett a megrendelőkkel beszélgetni, mint takarítani. Azt inkább rám hagyta. Egy idő után ő is elhúzott a francba szerencsére; valami cipőboltba ment eladónak. Ott legalább pofázhat amennyit akar. Bár érdekes, hogy közvetlenül a lelépése után kb 15 megrendelőt vesztett el a cég. Szuvenírek lettek?
Végül mielőtt én is leléptem volna az anyósom lett a munkatársam. Nem miatta mentem el, mielőtt még kombinálna valaki. Elmondom majd az okát, de nem ebben a bejegyzésben már.
Az öregnek nem maradt más választása, a sok kihulló embert pótolni kellett gyorsan. Ugyanis nem csak az én párjaim léptek le jobb helyre, vagy mentek el szülni. Így érkezett hozzánk a macedón-bulgár különítmény. Ne is haragudjatok meg, de amikor először megláttam az új bandát, azt hittem az öreg a ördöggel szerződött le. Részletek hamarosan. Addig itt egy kép, hogy kb mi várt rám (természetesen ezek nem ők):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése