20. De mi a rossz?

A mai bejegyzéssel szeretnék kicsivel árnyaltabb képet adni arról, hogy mind amellett, hogy nyugodtabban él itt az ember, mint Magyarországon, azért vannak negatív dolgok is. Lássuk a pontokat:

1. A család és a barátok

Az első és legkeményebb dolog - minden érzelmileg egészséges embernek -, hogy a családodat és a barátokat hátra kell hagynod ha elutazol. Gondolom más is nehezen éli meg ezt, de úgy érzem, hogy fokozottan nehéz a helyzet, ha úgy lépsz le az országból, hogy egy családi tragédia sebei tátongnak a szíveden.

Amikor apa úgy döntött, hogy önnön kezével véget vet az életének és olyan csapást mért érzelmileg a családra, amiből egy élet is kevés, hogy felállj teljesen, akkor döntöttem úgy, hogy nem fogok egy nyögvenyelős, robotolós életet élni és dobbantok külföldre. A helyzet az, hogy nem számoltam azzal, hogy az anyukámat és a nővéremet is egy elég dermesztő lelkiállapotban hagyom hátra. Igen, talán a dermesztő a legjobb szó. Vagy a bizonytalan? Magam sem tudom, de érdekes egy idegen meg sem mondta volna a történtek után pár hónappal, hogy gond van legbelül. Erősnek tűnni pedig rengeteg energiát jelent.

A lelkiismeret furdalás a mai napig kerülget, mert sokszor érzem úgy, hogy cserben hagytam őket, de ha maradtam volna, akkor biztos, hogy belefulladok a helyzetbe. És nagyon hiányoznak - a Skype nem pótolja ezt.

Sok baráttól távolodtunk el, de az igazság az, hogy egyébként sem jellemzően a városomból kerültek a baráti körbe. Inkább a főiskolás évek során mélyült el a legtöbb barátság és már akkor tudtuk, hogy el kell majd válni. De ebben az esetben az internet csodákra képes.

Jelenleg Angliában a barátaimra úgy tekintek, mint a családomra. Izgulok értük és velük örülök vagy sírok ha baj van. A bajban pedig önzetlenül segítünk egymásnak. 

2. A nyelv

Az angol nyelv megtanulása is persze szorgalom kérdése. Én igyekszem, de anyanyelvi szinten már csak a gyerekem fogja beszélni, ha minden jól megy. Az egészben az a legrosszabb, hogy nem tudsz 100%-ban önmagad lenni. Nem tudod átadni a gondolataidat ha nem ütsz meg egy (magas) szintet. Tudsz kommunikálni és megérted az embereket, tudsz reagálni a gondolataikra, de még sem lesznek a reakcióid teljesek. Ezt csak az érti, aki szintén küzd az angollal mint én. Nagyon bosszantó, amikor van egy összetett gondolatod valamiről és ennek csak egy töredékét tudod átadni. Megértik az angolok, de soha nem tudják mennyi tartalom maradt még ott legbelül. El sem merem képzelni milyen lehet annak, aki nulla nyelvtudással jön ki. Én mondom néha még a legjobban beszélő ismerősöket is meg tudják lepni az angolok egy-két kifejezéssel, amire csak fásult és kissé értetlen fejjel pislognak. Egy példa: nem rég mondták nekem, hogy ...it's raining cats and dogs. Mondom, aha... nálunk cigánygyerekek szoktak potyogni az égből - válaszoltam. Aztán nem értették mit is akarok ezzel kezdeni, mert ők arra gondoltak, hogy esik, mintha dézsából öntenék. :D

3. A munka

Ne legyünk naivak! A legtöbb ember nem olyan szerencsés a kivándorlók közül, mint az a pár százalék, akik azt a munkát végezhetik, ami a szakmájuk és/vagy szeretnek. 

Saját helyzetemből már említettem, hogy én is megszenvedtem a takarítással lelkileg. A főiskola után már az is furcsa volt, amikor egy multihoz kerültem a szakmámtól teljesen eltérő munkakörben. 

A végzettségem alapján az egészségügyi informatikában és ügyintézésben lettem volna  jártas, ha bármikor éltem volna a lehetőséggel, de nem tettem. Ehhez képest kamerákat kezelni és tolvajokat hajkurászni izgalmasabbnak tűnt. Később pedig a magasabb beosztás miatt megtudtam, hogy milyen feladatokat kiosztani, ellenőrizni a munkafolyamatokat, fel vállalni, hogy kudarcot vallottunk, bevállalni a rizikót, igazságos és néha igazságtalan döntéseket meghozni, stb. A jó főnöktől nem félnek, hanem tisztelik. Azt gondolom, hogy a munkatársak viselkedése alapján elmondhatom, hogy a tiszteletüket kivívtam. Ezek után gondolhatjátok milyen jó volt újra beosztottnak lenni egy idegen országban és piszkos wc-ket, undorító konyhákat, vagy förtelmes szobákat takarítani. 

El ne higgyétek, hogy itt minden takarítómeló egy Buckingham-palota tisztaságú házban zajlik. Legalább a 30%-a szo... szívás az elején. Természetesen ebből lehet faragni egy idő után, de még most is a magánsuliba - ahol dolgozom - van olyan nap, hogy a gyerekek bealázzák a füdőt és a wc-ket, ill. a szobákat. Ilyenkor mindig koncentrálnom kell, hogy tudjam, miért vagyok itt és, hogy ez az ára annak, hogy az anyagi körülményeim stabilak legyenek.

4. A pénz

Kergesd el a gondolatot a fejedből, ha azt hiszed, hogy itt milliomosok a bevándorlók. (A kivétel erősíti a szabályt). Sokszor hallani, hogy ó ennyi pénze van, ilyen kocsit vett, ott nyaralt... Ez nem jelenti, hogy milliomos. Írtam már, hogy ha keményen dolgozol, akkor egy normális kocsira, egy szép nyaralásra, egy drágább mobilra, stb előteremtheted a pénzt (főleg ha hosszútávon versenyzel már). Ez otthonról tűnhet gazdagságnak, de az igazat megvallva ez itt nem számít különösebben nagy számnak. Ettől te még két munkából és minimálbérből élő alkalmazott leszel. Nem fog senki gazdagként tekinteni rád, sőt.

Ha akarsz -  mert ilyen beállítottságú vagy -  akkor verethetsz a facebook-on és keserítheted az otthon élők szívét, csak ne felejts el mosolyogni, amikor a burger-t kiadod az angoloknak, vagy lemosod a kocsijukat...

5. A honfitársak

Ejj ez kényes téma...de belevágok. Sokszor maguk a magyar emberek a legrosszabbak körülötted. Van a frissen érkezett, aki mindig traktál, hogy tudsz e melót szerezni neki, de olyat ahol nem kell beszélni... gondolom ezt nem kell magyarázni miért gáz. Akkor vannak azok, akik mondjuk képesek mindent összetarhálni az angoloktól pl bútort, kocsit, tv-t. Nem azokra gondolok, akik élnek azzal a lehetőséggel, amikor felajánlanak nekik valamit és elviszik, hanem azokra, akik mennek és kérdezgetik a népeket, hogy nincs e ez vagy az ingyen, elfekvőbe - közbe meg kacsintgatnak. :D

Van köztünk olyan is, akinek nem jött be Anglia és minden áron meg akar győzni téged, hogy neked sem fog bejönni. Ezek az igazi energiavámpírok. A legártalmasabb gondolatokat kapod tőlük és végül tényleg hajlamos leszel hinni nekik.

És a legrosszabbak, akik ténylegesen rombolják az ország imázst és szégyent hoznak nem csak az angliai magyarokra, de az otthoni honfitársaikra, azok a benefit-huszárok. Azaz, aki a segélyre jönnek ki. Eszük ágában sincs dolgozni, csak a sok támogatást veszik fel és még kérkednek is vele. Az ilyeneket legszívesebben felrugdosnám az első fapados járatra... 

Az egésszel viszont szembeállítanám azt a sok ezer magyar embert, akik keményen dolgoznak és ennek köszönhetően sokszor hallok olyat, hogy egy munkára konkrétan magyar munkaerőt keresnek. 

6. A honvágy

Ne tévesszen meg, hogy a lista végén van. A magyar hon utáni vágy nagyon kemény tud lenni. Az otthoni magyarok bár csak tudatában lennétek milyen "édes" is otthon a levegő. Amikor a repülőgéped leszáll és az arcodba csap az illat, ami nem a reptér szaga, hanem a harapható magyar valóság.

Milyen megnyugtató a szemnek, hogy a táblákon magyar feliratokat látsz, hogy minden szó magyar körülötted, akár írott, akár kimondott.

Az, hogy a víz sosem volt ilyen finom, amíg otthon éltél. És az ételek tényleg ízletesek és nem csak emlékeztetnek a magyar ízekre.

A lányok és a nők természetüknél fogva gyönyörűek és nem csak a smink teszi érdekessé őket.

Az, hogy a országodban otthon vagy és nem érzed magad vendégként. Angliában - én legalább is - sokszor úgy érzem magam mint egy vendég. Ja! Mivel az vagyok. Illik is úgy viselkedni. Lehet itt vergődni, de nem fognak angolként kezelni soha szerintem. Sokszor érzem úgy, hogy a kötelességek kétszer annyira terhelnek és a jogok csak fele annyira illetnek meg, mint az angolokat. Ez elképzelhető, hogy az én hülyeségem. Most papolhatnék, hogy legyél udvarias vagy felkészült az aktuális hírekből, teázzál, légy érdeklődő... de a legjobb, ha igyekszel magadat adni úgy, hogy nem felejted el, hogy ebben az országban van lehetőséged minőségi életet élni, de tiszteletben tartani, hogy nem a te hazád. 

Bye

¤ pár napig nem lesz új bejegyzés, mert meglátogat az anyukám, a nővérem és a családja :D De addig is a jobb oldalt lévő linken tessék nézelődni jó "kiköltözős" sztorik után a Határátkelő blog oldalán