2015. október 15., csütörtök

64. My name is Rudi. Túró Rudi

Aki külföldön élő magyarok írásait, beszámolóit olvasgatja az előbb utóbb bele fog futni a Túró Rudi felemlegetésébe. Vagy azt olvashatja, hogy mennyire hiányzik vagy épp annak öröméről, hogy külföldön tudott vásárolni belőle valaki vagy egyéb formában megemlítik... de valahogy előjön a téma. De mire ez a nagy felhajtás? Tényleg van létjogosultsága szerepelnie a Rudinak a "A dolgok amik hiányoznak otthonról" listán? Az én véleményemet az egészről lentebb olvashatjátok.




Van egy réteg, aki keményvonalas Rudi zabáló. Nekik a Rudi nem egy élelmiszer ipari termék, nem egy édesség... hanem egy szenvedély, egy vallás. Egy Rudi mind felett. Nem egy nagy durranás ha az összetevőket nézzük, mert zsírszegény tehéntúrót (42%), kakaós étbevonó-masszát (36%), cukrot, vajat, módosított kukoricakeményítőt, természetes citromaromát és némi  tartósítószert tartalmaz. Ebből is látható, hogy a Rudizmust (a Rudi utáni sóvárgást) nem az ízvilág okozza feltétlen.

Én érdemben a 80-as 90-es évekről tudok nyilatkozni, nem mellesleg akkor tájt volt csúcson a Rudi is. Akkor voltam gyerek. Aki szintén ekkor űzte a gyerekipart az tudja, hogy gyerekkorunk édességei közt a Rudi über magasan vezetett. Akkor még a nyugati édességek csak épp kezdtek bekúszni a köztudatba. A Rudi régebbi csomagolásai még papírvékonyak voltak.





Emlékszem, hogy 105. számú ABC-ben hogy "izzadtak" a Rudik a hűtőpolcon. A papír elázott rajtuk, de mindenki magasról tett rá. Letéptük és toltuk is a képünkbe az instant boldogság bombát. A legtöbb gyereket ha megkérdezték volna hogy mennyi Rudit bírna megenni a válasz tuti az lett volna, hogy bármennyit és még eggyel többet. Szóval arra akarok kilyukadni hogy van egy olyan generáció, aki szívesen emlékszik vissza erre az időkre. Azok a fiúk és lányok akik, dühöngtek mert Antal József halála miatt sosem tudták meg mi lett a vasárnapi Walt Disney bemutatja című műsor keretein belül vetít Kacsa mesék vége. Pedig Dagobert bácsi egy asztalon ugrálva kiabálta, hogy: "Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!" -  Házi feladat: keressetek rá a Youtube-on és a Wikipediában. 



Na azok a gyerekek, most kb valahol a 30-as éveikben járnak vagy meglehet, hogy épp a 20-asokat tapossák még csak. Az a korosztály, akik talán a legtöbben lehetnek külföldön. Ezt nem tudom pontosan, de ha abból indulok ki, hogy körülöttem is szinte minden magyar ismerős 30+ éves akkor lehet még igazam is van.
Úgy gondolom hogy amikor valakit amiatt kritizálnak mert azt meri írni, mondani hogy hiányzik neki a Rudi külföldön, akkor nem más történik mint két különböző generáció világlátása, szemléletmódja, véleménye, ízlésvilága ütközik. A Túró Rudi Magyarország és a magyarság interkontinentális rakétái, ami a külhoni magyar szíveket bombázza rendületlenül.

Mert mi történik akkor, amikor Rudihoz jutsz külföldön?

Kapsz egy kis szelet hazait, ami megmozgatja a tudatalattidat. A eltárolt régi, szép gyerekkori emlékek a felszínre törnek - még ha azokat nem is vizionálod pontosan magad előtt - emellett boldogság hormonok szabadulnak fel a szervezetben a csoki miatt. Gyakorlatilag egy olyan életérzés lesz rajtad úrrá, ami a gyerekkorra vezethető vissza. :) Ezt otthon is átélte az ember csak nem annyira intenzíven, mint külhonban. De ha külföldön élsz és még honvágyad is van akkor az élmény felfokozódik. Ahhoz lehetne hasonlítani amikor egy rég elveszettnek hitt fotót újra meglátsz.





Tisztán emlékszem, hogy amikor nagymamámnál töltöttem a nyarat és jött értem anyukám, akkor sokszor hozott Rudit. Hozott ő más édességet is, de a Rudira emlékszem a legjobban. Nem csak anyát vártam, hogy megérkezzen végre, hanem a Rudit is :) Nálam egyértelműen a gyerekkor emlékével és anyukámmal összeköthető érzés a Rudi evés. Aztán persze van, aki simán édességfüggő és a Rudi a kedvence és maga a megzabálása okoz örömöt.
A középsuliban az első osztálykirándulás emléke is erősen él bennem. A srácokkal vettünk pár Rudit és megmagyaráztuk a csajoknak, hogy az nem úgy finom ha lerágják a csokit, hanem ha leszopogatják róla... na gondolhatjátok a fejünket, amikor a csajok nekiláttak... mondjuk a fele úgy is tudta mire megy ki a játék. :)

Szóval! Hogy választ is adjak a saját kérdésemre: igen, van helye a Rudinak azon a bizonyos "A dolgok amik hiányoznak otthonról" listán. Ha Rudi sóvárgásról olvasol vagy hallasz, akkor most már legalább sejtheted mi áll a háttérben. Rudi nem játék pár 100 vagy 1000 vagy 100000 embernek :D



És akkor most pár száraz tény a Túró Rudiról:

Ha mi forgattuk volna Terminátort, akkor most nem a "Visszatérek" lenne szállóige Arnoldtól, hanem a "Rudit eszek".
Linda a sorozatban, amikor kilépett a papucsából a Rudi evés miatt tudott magasat rúgni.
A 4-es metró alagútját igazából egy gigantikus Rudinak készítették.
Mr. Bond. Túró Rudolfként mutatkozott volna be eredetileg.
Ha Rudi helyett lőszert gyártottunk volna, akkor ma szuperhatalom lennénk.
A Nasa szakemberei szerint a földönkívüliek a Rudi miatt veszik fel majd a kapcsolatot az emberiséggel.
Ha valaki a Ruditól hízik el, akkor nem érdekli az alakja... boldog ember.
A keresztes lovagok a Rudit kutatták a szent földön, csak éppen szent grálnak nevezték.
Einstein a relativitás elméletét egy Rudi papírról másolta.
A Nap kering a Rudi körül.
Atlantisz elsüllyedt, mert a lakói nem ettek Rudit.
A Föld és a Hold közötti távolság épp elég ok arra, hogy Rudit egyél.
A boldogság alapmértékegysége: 1 rudi.
A szabadkőművesek legnagyobb titka vélhetően a Rudi receptje. 
Társadalom tudósok szerint a 2030-ra a világbékét a Túró Rudi evés fogja elhozni.
A Rudi gyorsabb a fénynél.
A Rudi már győzte le Chuck Norrist.
A legtöbb magyar képes a szájával megfékezni egy felé száguldó Rudit.
És végül:
A legendák szerint a következő gyerek, aki a Rudit kapja jeléül az óvodában Magyarország királya lesz.



2015. október 8., csütörtök

63. A "szegény gazdag" fogalma

Mint tudjátok, időnként hírt adok a gazdag gyerekek világáról. A mai poszt is ilyen lesz, viszont most megismertetem veletek a "szegény gazdag" fogalmát. Lehet nem is ismeretlen számotokra. De! Ne szaladjunk előre, addig bemelegítésként hoztam pár történetet, hogy a gazdag gyerekek, hogyan töltötték a nyarat.


Elmondható, hogy a leggyakoribb nyári pihenés a családi, baráti és/vagy bérelt yacht-on henyélés. A család elhúz az  óceánok szigetvilágába és a srácok (értem ez alatt nem csak a fiúkat hanem a lányokat is) egész nap süttetik a hasukat a fedélzeten. A beszélgetések a suliban általában a körül forogtak a héten, hogy ki, hol és mekkora yacht-on henyélt. Van, aki elrepül az adott helyre és helyben bérel a család "csónakot", van pedig aki elcsorog az óceánon a kiszemelt szigetig. Ha jól fülelek, most a Bahama-szigetek volt a sláger. Ezek a beszélgetések igazából már most olyanok, mint amikor az üzletemberek összemérik a farkukat az üzleti világban. Ki engedhet(ett) meg többet magának?
(a képek illusztrációk, a srácok képeit bár megszerezhetném, de nem szívesen használnám)




A másik top lazulás a fesztivál látogatás volt - bár erről csak a 17+os srácok dumálnak. De, amíg mi "halandók" a fesztiválozást úgy képzeljük, hogy a legjobb esetben az első sorban préselődünk a színpad előtti kerítésnek és üvöltünk a bandánknak, addig a srácoknál alap, hogy VIP részlegben buliznak, felmennek a stage szélére és oldalról élvezik a banda mellől a bulit. Sőt! Bár ez pletyka a suliban, de elképzelhetőnek tartom, hogy igaz... van olyan srác is, aki a fellépés után a kedvenc fellépőjével együtt utazva ment a következő helyszínre; pontosabban az énekese turnéján volt végig. Ott azé' már vannak kapcsolatok nemde? :D Az igazság az, hogy mondanám, hogy irigy vagyok, de ez nem igaz. Nem sajnálom tőlük a bulit, mert én is ezt tenném és így mennék koncertre ha tehetném. De nem tehetem, ezt sajnálom csak. :) Szóval a srác állítólag prezentált is képeket az együtt utazásról. Egy valami érdekelne még -  de nem sikerült kiderítenem -, hogy ki franc volt a sztár - ha egyáltalán sztár volt. Az is lehet valaki olyan volt, minta a falunapi Guszti, aki amúgy kántor is, de lagzit is vállal. :D Direktbe nem kérdezhetek rá, mert az már személyes jellegű kérdés, azt pedig a suli szabályai nem engedik, hogy bizalmaskodjak a srácokkal. - Úgy is kiderítem valahogy ;)




A fiú, aki a cápákkal úszott, de unta... Ezt a történetet ma halottam, amikor a srácok dumáltak. A lényeg, hogy ketreccel merültek (cage diving az az nem?) és cápa etetés volt. A többiek faggatták, hogy félt e, meg hogy mekkorák voltak a halak, stb. Mesélt is szépen, de végül felkelt és mondta, hogy bár jó volt, de alig várta, hogy felmenjenek, mert unta, amiért olyan mintha akváriumba lettek volna... Kérdem én! Milyen magasan van ennek a gyereknek az ingerküszöbe? Mi kell ahhoz, hogy adrenalin termelődjön a szervezetében? :D Eltudjátok képzelni, hogy a cápaetetés unalmas? Még videón nézve is fo... feláll a szőr a karomon. Talán ketrec nélkül... úgy lehet izgalmasabb lett volna édes ecsém!




Az a baj, hogy lekéstem az igazán jó történetekről, mert a sulikezdés után nemsokkal két hét szülési szabadságon voltam én is. Fülelni fogok még és gyűjtök pár történetet egy következő poszthoz, de térjünk a lényegre.

Az 2015-ös év során észrevettem, hogy a gyerekek között elég durva hierarchia uralkodik. Nem az erősebb kutya b... féle, szóval nem fizikai, hanem anyagi; hmm végül is akkor is a kutyásat mondják... Pont mint az életben, ahonnan jönnek. Hogy is fogalmazzak? Nem mindenki "keveredik" mindenkivel. 
Hozzánk "halandókhoz képest" a gyerekek 99,8%-a atom gazdag. Azért nem 100% mert pl van ösztöndíjas srác is és van pl pedagógus gyerek is... és bár nem tudom, hogy mennyit keres egy tanár nálunk, de szerintem a srácai kedvezménnyel tanulnak. Nem tudom ezt pontosan, úgyhogy nem is folyok bele.

Ami érdekes, hogy viszont egymáshoz képest már más a helyzete a srácoknak. Mert pl van olyan gyerek, akiért magángép jön tanév végén és úgy repül haza Oroszországba, Svájcba, stb. Van, olyan is, akinek saját sofőrje van és a családi Bentley-n a családnév a rendszám. Van, aki hercegi családba született és van, akinek az apja politikus. Ők általában a csúcson vannak. Hozzájuk képest azok a srácok, akiket apu hoz be Land Rover-rel, vagy az Audi R8-cal mert bejárósak és a suli végeztével "érettségire" mondjuk kapnak egy M3-as BMW-t ... na ők szegényeknek számítanak a többiekhez képest. Ők a "szegény gazdagok". Vagy azok a srácok, akik az új Macbook  Pro-t zsebpénzből veszik nem gyakran szívják együtt a levegőt azokkal, akik mondjuk karácsonyra vagy szülinapra kapják. Mennyi most egy 15"-os? 2000 font kb? A John Lewis-ba a retina display-es ennyi azt hiszem. 




Nagyjából érzitek a különbséget? Gazdagok ők hozzánk képest, csak egymáshoz mérten jönnek ki a különbségek igazán. A étkezdébe vagy órák közti szünetben ez szépen nyomon is követhető. Úgy vettem észre minél több a lé, annál kisebb a társaság. Akik pl hármasával járnak... hát ott a családban már komoly lóvék mozoghatnak :D :D De a legdurvább az egyedül mászkálók. Persze van úgy, hogy úgy adja ki a gép, hogy valamilyen oknál fogva nincs közelbe a haver és egyedül siet az órára a srác viszont nem róla beszélek most.
A mi házunkban volt egy fiú, aki egy olasz bankárnak vagy minek volt a fia. A férfi elég komoly tényező az európai bankszektorba és üzleti életben. Na az ő fia nem beszélt senkivel, nem nézett senkire, nem köszönt senkinek, max néha eldicsekedett az apja érdemeivel... akkor is ha nem kérdezték a többiek. A tanáraival állt szóba csak leginkább. Amikor megszólalt, akkor nagyon kimért stílusban tette. Az egyenruháját szabó szabta rá és nem ritkán sofőr vitte el enni étterembe, mert a menzát nem bírta. Nem igazán mászkált senkivel. Nem nálunk fejezte be a sulit, mert elég szegényesnek tartotta a helyet. Egy ideig ő volt az über alfa gazdag nálunk, de csak még egy orosz olajmágnás fia nem jött hozzánk tanulni. Bár.. van egy gyanús amerikai srác... neki Obama elnökkel is van fotója... és hogy is fogalmazzak, nem valami formális eseményen készült, hanem inkább ilyen kerti partí feelinges kép. Bár lehet ott inkább hatalom van a családban nem giga money.


 


És hát persze vannak, azok a gyerekek is, akik lehet sokkal gazdagabbak, mint sem azt gondolják a többiek, csak egyszerűen van szívük és kedvelik a társaikat és nem a lóvéval kérkednek. Mert hát az arab országokból érkező srácok sem éheznek odahaza szerintem.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár van a srácok között sznob, posh és majesty (pl akik hercegi vérvonalhoz kötődnek) mégsem tudom őket elítélni. Nem tudsz rájuk, irigykedni vagy haragudni. És zavarba ejt, hogy nem tudom miért van ez, mert odahaza azért szokás volt kicsit utálni a gazdagokat ;)  Látom, hogy anyagilag jó helyzetből jönnek, de sokszor lelkileg le vannak lakva a gyerekek. A szülők hanyagolják őket. A bentlakásos suli jó hely arra, hogy lepasszolják a srácokat. Aztán a gyerekek kovácsolnak maguknak a suliban egy új kis családot. Kivéve az a pár, akik olyan high level-re teszik magukat, mint az a bizonyos olasz fiú. Tuti kegyetlen üzletember lesz belőle :D :D :D





2015. október 3., szombat

62. Így született gyerekünk Angliában

Fúúú! Hol kezdjem, hogy eleje is legyen a történetnek? (Próbálom majd nem túl szárazon mesélni.) Két hetes a kicsi és még mindig nem volt időm igazából végig gondolni, hogy mi is történt, de most teszek egy próbát.
Induljon onnan a story, hogy mint az tudott Angliában a midwife-ok feladata a kismamák felügyelete. A midwife nem más mint odahaza a bába, szülésznő vagy védőnő, ill. ennek a hármasnak a keveréke. Szóval a midwife mindig jött és elvégezte a szükséges vizsgálatokat a terhesség alatt. Onnan tudták, hogy jönni kell, hogy a háziorvosnál (GP) jelezni kell, hogy várandós az anyuka és utána szépen elindul az egész folyamat magától - ebbe a folyamatba cseppentek bele a barátaink, akik 4 hete látogattak meg bennünket, ill. hivatalos ügyben is jöttek.




Csak sikerült elindítani a történetet! :D Szóval jött a midwife - ennél a megszólításnál maradnék - és megmérte a feleségem vérnyomását. Egy ideje már figyelgették azt, mert lassan-lassan emelkedni kezdett, ami pedig a terhességi toxémia (vagy toxikózis) jele lehet. A babafalva.hu oldalról idéznék Tibay Rózsa cikkéből, mert elég egyszerűen leírja ezt a betegséget:

"Terhességi toxémia alatt az anya olyan általános megbetegedését értjük mely kizárólag a várandósság állapotához kötött. A várandósság második felében alakul ki és három alaptünete van: vizenyősség (ödéma), magas vérnyomás (hipertónia) és fehérjevizelés (proteinuria). A tünetek súlyosbodása az anya és a magzat életét veszélyezteti. Súlyos esetekben a tünetekhez vagy azok valamelyikéhez görcsroham (eklampszia) és kóma társulhat." - Tibay Rózsa - Terhességi toxémia tünetei és kezelése

Aztán egyik nap határértéken felüli magas vérnyomást mértek, ekkor 37. hétnél jártunk kb.. azt hiszem. A gyors vizelet teszt nem mutatott ki fehérjét és vizesedés sem volt. A midwife úgy döntött beküld a kórházba, amit a szüléshez választottunk, hogy egy jó félórán keresztül többször is megmérjék a feleségem vérnyomását.




Magas volt, de haza küldtek bennünket, mert a toxémia jelei közül csak a vérnyomás volt meg és azt nem feltétlen a toxémia okozza... egyéb okai is lehetnek. Haza mentünk nagy vidáman, hogy nincs gáz. Erre jön a midwife megint - csak éppen egy másik hölgy - két nappal később és megint beküldött a kórházba. Próbáltuk győzködni, hogy voltunk már bent és nincs gáz. És bár ő is belátta, hogy nincs fehérje vizelés, de nem tehet mást. Szabály az szabály. Határérték felett a vérnyomás menni kell. Újra be, majd újra haza. Ha jó emlékszem ekkortájt érkeztek a barátaink. 
Aztán újra jött a midwife és nem csak vérnyomást mért, hanem a feleségem pociját is. Ekkor közölte, hogy találkozni kéne a kórházunkban egy dokival, mert nem nőtt a pocak számottevően a 35. héthez képest. Na ez a mondat nem segített abban, hogy a feleségem vérnyomása lemenjen, de az enyém is elindult felfelé.

A mi választott kórházunk a Frimley Park Hospital. Ez egy über jó kis kórház és a szülészete a környéken legendásan jó. Jól felszerelt, tiszta és jó szakemberekkel teli intézmény - a parkolás viszont még rémálom, bár épül az új parkoló. Akit érdekel: http://www.frimleypark.nhs.uk/
Itt találkoztunk a dokival, aki vizelet és vértesztet kért, illetve egy újabb ultrahangot. A vérteszt jó volt, a vizeletben határérték alatti fehérje szintet mutattak ki, de az aggasztó az ultrahang volt. Az alapján a baby 35. héttől a 38-ig nem megfelelő mértékben nőtt. Ez volt szeptember 17-én délelőtt. Ekkor a doki azt mondta, hogy a baba elég fejlett ahhoz hogy világra jöjjön és úgy gondolja, hogy eredményesebben lehetne táplálni kint, mint várni október 6-ig és veszélybe sodorni a további fejlődését. 
Kiírta a feleségemnek a szülés beindítását szeptember 23-ra. Agyfagyot kaptam/tunk!




Mert az egy dolog, hogy abban bízol, hogy október 6 környékén jön a baba valamikor, de amikor közlik, hogy az szeptember 23. 10:00 óra lesz az időpont... nos valami olyan mintha közölnék, hogy tuti ötösöd lesz a lottón a jövőhéten. Egy dolog hinni valamit és egészen más pontosan tudni azt. Öröm és aggódás érzése keveredett bennünk. A barátainkkal töltöttük a napot - ja! mert egyhét táppénzen voltam én is a derekam miatt, mesélek majd arról is - és megbeszéltük, hogy még jó, hogy nem hamarabb írták ki, mert így vasárnap szeptembe 20-án simán elrepülhetnek haza, mi pedig hétfőn és kedden készülődhetünk a szülésre.

Így álltunk ekkor:

Szeptember 17. doki szól hogy korábban szülünk
Szeptember 20. barátaink hazarepülnek
Szeptember 23. szülés
Október 6. lett volna az eredeti időpont

Tudjátok hol csúszott el a sztori? Hogy 17-én este már jósló fájások voltak és 18-án péntek estére beindult a buli magától. Nem ám, hogy a fiamat megszülesztik, jön ő majd amikor ő úgy dönt! Kis drágám!

Pénteken este 20:00 felé már ott tartottunk, hogy 3 percenként volt fájás és több mint 40 másodpercig tartott. Ekkor kell hívni a kórház szülészetét, hogy mennénk már nagyon, legyenek készek a fogadásunkra. Itt Angliában legalábbis Berkshire-ben így megy ez. Tudom ez teljesen más mint otthon. Telefonáltunk mi ötperces fájásoknál is, de akkor még csak annyit mondtak ne menjünk csak 3 perceseknél, de előtte csörögjünk. 



A kórháznak úgy lettek az adatok megadva, hogy apás szülés lesz, ill. az unokatesóm G is bent lesz mint tapasztalt anyuka és barát. Ragaszkodtunk hozzá.
Nagy vígan beromboltunk a szülészetre, bár a feleségem mosolya 3 percenként nem volt őszinte. A vizsgálat során megállapították, hogy ezek bizony már nem jósló fájások, de még 1 cm-es sincs a tágulás. Ami mit jelent Angliában??? Lehet hazamenni! Jöjjünk be reggel vagy ha percenként van a fájás és/vagy a magzatvíz/nyákdugó távozott. 
Az éjszaka kegyetlen volt. Feleségem barátnője, aki 3 gyermek édesanyja elég nagy rutinnal kezelte a helyzetet. Egy kád meleg vízben vajúdott a drága feleségem végig ott volt mellett és nyugtatgatta. Engem elzavartak pihenni, hogy legyen erőm szombat reggel a szülésnél segíteni. ... aludni... amikor 3 percenként kiabál a feleséged... lehetetlen.
Éjszaka 03:00-ra elértünk az 1 percenkénti fájásokhoz. "Jo kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. Nagykirály a hangerő, melletted" ... szül egy nő! 

Újra a Frimley-ben! Minden ideális! A tágulás 5 centis, ha így haladunk 19-én szombat reggel 09:00 körül megvan a baby. Beraktak egy szobába bennünket és megkaptuk mellénk Jo-t a midwife-ot, aki egy földre szállt angyal volt. A feleségem rámarkolt a gázmaszkra és az ágyra és keményen küzdött a fájásokkal én pedig tartottam benne a lelket, G pedig bennem tartotta az erőt. A baba szívmonitoron volt és az volt a gond, hogy minden fájásnál leesett a szívritmusa. Tilos volt nyomnia a feleségemnek. 

Ilyesmi maszkból jön az áldás:




Addig addig ismétlődött ez a szívritmus esés a baba részéről, hogy inkább bevezettek egy kis... én nem is tudom mit a baba fejéhez, ami pontosabban mutatta az értékeket. De a gond továbbra is fennállt. Ekkor egy olyan vizsgálatot végeztek, amely során egy csövet helyeznek fel, amin keresztül látható a baba feje a szülőcsatornában és így vesznek vért a fejecskéjéből, hogy vértesztet végezzenek. A teszt alapján jó volt a baba véroxigénje és egyéb értékek, tehát a szülés haladhatott tovább, de el kellett döntenünk hogyan óvjuk meg a picit. A fájdalom miatt a feleségemnek nyomnia kellett, de ha nyomott, akkor a baba szíve lassabban vert. Két lehetőség volt. Érzéstelenítés combba, ami jó az anyának, de elnyomhatja a picit... magyarul aluszékony lesz tőle. A másik az epidurális érzéstelenítés, ami mindenkinek jó, de az anya lehet gyenge lesz a baba kinyomásához és akkor vákummal kell a babát kivenni... ami annak tükrében, hogy kb 2,7 kg volt a baba elég jó eséllyel kecsegtetett, hogy a szokottnál is könnyebben fog menni.
Epidurális lett.
Ekkor már valahol reggel 6-7-8 körül jártunk. Ki emlékszik már pontosan! :D Közben nyomatták a tágulás gyorsítót is. Volt egy műszakváltás és Jo elbúcsúzott és megjött Sophie, aki szintén nagyon kedves és imádni való hölgy volt. 

__Itt most témától kicsit elszakadva__

Az egész kórházi személyzet nagyon kedves volt. Bár sosem ért negatív megkülönböztetés (legalább is nem vettem észre) Angliában azért mert bevándorló vagyok, de volt bennem egy félsz, hogy nehogy most történjen ilyen. Nem történt. Nem angolként, nem bevándorlóként tekintettek ránk, hanem egyszerűen emberként kezeltek bennünket. Szeretetet, kedvességet, magabiztosságot sugároztak. Ha én vagy G éppen nem simítottuk végig a feleségem hátát, akkor a midwife megtette azt helyettünk a legnagyobb gyengédséggel.  Stb.

__Vissza__

Kilenc óra valamennyi volt, amikor már nem csak a midwife hanem egy doki is volt a szobában. Értekeztek valamit és mire kezdtem összerakni fejben, hogy mi van, addigra egy kék orvosi ruhát és egy cipőt nyomtak a kezembe. Megyünk császárra, mert a baba nem maradhat bent, viszont a tágulás leállt, hiába a tágulás segítő. 5 cm maradt a... 10 cm helyett.

Így született meg a kisfiam szeptember 19-én 10:07 perckor szeptember 23 és október 6 helyett. Előző (61. poszt) bejegyzésben ott van egy pár kép, de ide is rakok egyet.




Nincs még vége hé'!

Szombat este a születése napján még fakasztottunk tejet is! Nagyon jó sikerült a buli és a banda 95%-a nem nagyon emlékszik a végére és volt olyan is, aki az se tudta, hogy jutott haza (persze úgy, volt aki nem tintázta szét magát és fuvarozott). A barátaink a családunk is. Szerencsés emberek vagyunk. 
Vasárnap a reptérre is kifuvaroztam a barátainkat. De csak a miheztartás végett: szombat reggel megszületett a kisfiam, szombat este 19:00-kor kezdődött a buli, 23:00-kor lett állítólag vége - addigra leoffolta magát mindenki :D  (de ne gondoljátok, hogy ilyen nagy iszákos banda vagyunk, csak sok tejet akartunk az anyukának). Másnap reggel 06:00-ra kellett Lutonra menni. Szerencsém volt. Jómagam kicsivel több mint fél liter Jager-t nyaltam be. Ennyire is vagyok hitelesítve kb. Berúgtam, mert berúgtam.. nem hazudok, de a Jager az egyetlen ital, amitől nem vagyok másnapos és emberként tudok működni. Szóval minden gond nélkül telt a vasárnap. A többi emberke viszont nagyon macskajajos hétvégét élt meg. :D Gondolhatjátok milyen volt a barátainknak repülés. 

Így esett a nagy eset. :) Bye