2015. május 31., vasárnap

55. Te magyar vagy? Ki a magyar?

Tudtad-e hogy a külföldön élő és dolgozó magyarok "kevésbé magyarok" és az "igazi magyar Magyarországon él", mert "nem futott el gyáván" vagy ment el "divatból"? Én sem tudtam, hogy ez így van, de a múltkor felvilágosítottak. Na járjuk csak ezt körül, hogy mi az hogy magyar, ki a magyar! Főleg kérdezek és ti majd megválaszoljátok a kérdéseket magatoknak.


Először arra kérlek, hogy próbáld meg magadban meghatározni, hogy mi az hogy magyar. Mitől vagyunk magyarok? Megtudod határozni pontosan magadtól annyira mint egy lexikon?
A Wikipédia szerint...

Az anyakönyvi kivonatunkban az szerepel, hogy magyar vagy a személyi igazolványunkban, hogy magyar állampolgár. Ennyi. Ennyi?
Ez tenne bennünket magyarrá? Szerintetek, az a gyerek aki magyar apától és mondjuk kínai anyától születik Magyarországon magyar vagy sem? Magyar, mert magyarnak anyakönyvezik. De az olyan emberek, akik a fent idézett szöveget mondogatják sosem fogják magyarnak tartani... pedig magyar. Papírral bizonyítani is tudja.


Magyarul beszélünk. De akkor az az ember, aki megtanulja a magyar nyelvet magyarnak számít? Vagy ha én megtanulom az angolt, akkor angol leszek? Vagy a gyerek, aki magyarul és mondjuk németül is anyanyelvi szinten beszél akkor magyar is meg német is? És a némák? Meg sem tudnak szólalni, akkor ők nem magyarok? Nem, a nyelv sem befolyásolja, hogy magyarok vagyunk e, csak hozzátesz a dolgokhoz.

Magyarország határain belül él a magyar! Nem? Ja nem, mert ha egy amerikai ide költözik, akkor ettől még nem válik magyarrá. Vagy mi van azokkal az emberekkel, akik Trianon előtt még Magyarországon éltek, aztán egyszer csak máshol húzták meg a határt. Akkor most ők már nem magyarok? Én miért vagyok kevésbé magyar Angliában?



A igazi magyar ősei is magyarok. Valószínűleg ez a kulcs. De várjunk csak? A történelmünk során mennyi nemzettel keveredtünk? Mikor belovagoltak Árpádék a Kárpát-medencébe, akkor mindenkit leöltek? Nem. És azóta is megakadályozta bárki is, hogy nem keveredjen a népünk? Na ugye... Kevert nép vagyunk. Ezért vagyunk genetikailag változatosak és okosak. :) A melldöngető magyarok felmenői közt is találnánk nem magyar embert szerintem. Széchenyi István meg van? Nagy magyar volt, többet tett az országért, mint bármelyikünk valaha fog. Bécsben született. Akkor már nem is magyar?

A rovásírás és a kocsim hátuljára ragasztott Nagy-Magyarország térkép tesz jobb magyarrá? Vagy lovon vágtatva hátrafelé nyilazva kéne a bűnt üldöznöm? Karikás ostorral kéne rendet csapnom? És az a magyar orvos, aki Afrikában ment életeket, akkor rossz magyar? Vagy a magyar/orosz szülőktől származó tűzoltó, aki már mentett életet? Magyar amikor jót tesz, de orosz, ha éppen nem ismerjük, hogy mi a munkája? És a cigány rákkutató - Horváth József - is rögtön magyar lesz, ha kap egy közéleti díjat, de egyébként egy kocsmában leköpnéd mert cigány? Nem értem a logikát.




A kolbász, szalonna, hagyma szentháromság evése tesz magyarrá? Akkor a londoni, a new yorki stb. magyar is csak magyar, mert ott is kapható mind a három. Ráadásul hazai.

A magyar embert a keresztény élet teszi magyarrá? Az igazság az, hogy nincs csak kimondottan magyar Isten! Isten van. Minden hívő ember Istene. Jézus magyar volt, magyarnak született? 
De legyen bármilyen vallásod nem sajátíthatod ki az Istened (esetleg Isteneidet) a saját néped Istenének. Akkor a sámán és a táltosok lennének az igazi magyarok?

Az igazi magyar harcba menne a hazáért! Ezt szerencsére nem tudjuk letesztelni, de vajon hányan menekülnének el inkább a háború elől? Mert hát a háború nem olyan romantikus dolog, mint ahogy azt a számítógépes játékok vagy a filmek bemutatják. A dédnagyapáink, akik a csatamezőn haltak meg vajon mit kívántak az utolsó pillanatukban? Talán azt, hogy bárcsak a szeretteik körébe lennének és szerintem nem mindegyikük halt meg áhítattal a hazáért. A családjukért és önmagukért harcolhattak főleg - véleményem szerint.
Harcolnál e most Magyarországért? Ezt most őszintén kérdezd meg magadtól! 
Vagy mindent megtennél azért, hogy a családod és a szeretteidet biztonságba tudd? Erre könnyű lehet egy választ rávágni, de nehéz lenne igazi döntést hozni háborús helyzetben.

Akkor ki a magyar? Kérdezgetem itt tőletek. 
Pedig a válasz egyszerű. 
A lelkünk, a gondolkodásunk tesz magyarrá. A történelem gyúrt magyarrá bennünket. És az az ember aki, ezt magáévá tette és magyarul gondolkodik és érez, az a magyar és az lesz bárhol is éljen a világon.

 


2015. május 25., hétfő

54. Már akkor tudtam, hogy eljövök

A mai posztban engedjetek meg nekem egy kis nosztalgiázást, hazamerengést. Aki nem bírja a leplezetlen érzelmeket, kérem ne is olvasson tovább. :D
Nemrég ért utol ez a hangulat. Nevezhetném e honvágynak? Hmm nem. Nem, csak eszembe jutott valami és felelevenedtek az emlékek. De nyugalom legalább olyan giccses lesz ez az írás, mint ez a kép:




Az egész a költözéssel kezdődött, amiről nem rég beszéltem egy korábbi posztban. Eszembe jutott, hogy megint szedjük a sátorfánkat és költözünk - bár csak egy ajtóval arrébb - mert nem bírok se én se a feleségem nyugton csücsülni. A változás mozgat, éltet bennünket akárhogy is tagadom ez így van. Az új ingerek és kalandok reménye a mi drogunk. Bár egy költözés a szomszéd házba nem nagy kaland, de új inger. És a tudat, hogy kell a plusz egy szoba a saját kisfiúnknak azért elég nagy kalanddal kecsegtet.

Ennek az egésznek tudom be, hogy előjött az a régi emlék, amikor már belül tudtam, hogy elmegyek csak még nem tudtam, hogy hogy. Gyerek voltam. Kisgyerek, amikor kezdődött. Nem tudom hány éves, de kisiskolás az tuti. 4. és 8. osztály között valamikor.
Ózd kisváros. Tele dombokkal. De van egy, ami a szívem csücske volt mindig is. A "hegy" amin az ózdi csillagvizsgáló épülete áll. Ez a hegy Ózd egyik magasabb pontja, nem is véletlen, hogy anno ide épült a csillagvizsgáló. Kis utacska vezet föl hozzá, akár autóval is fel lehet menni - ha az ember nem sajnálja a verdát.



Gyakorlatilag itt játszottunk mindig a gyerekekkel. Télen itt szánkóztunk, nyáron itt ökörködtünk. Élveztük a természetet. De voltak olyan napok, amikor nem volt kedvem a többi gyerekhez, vagy éppen azt találták ki, hogy a város egy másik pontjára mennek játszani; na olyankor egyedül mentem fel a házunk mögötti csillagvizsgálós hegyre.
A falusi nagyapám sokat tanított a természetről, így mindig érdekelt, hogy egyedül is kiismerem e magam a természetben az alapján, amiket elmondott. Erre ez a hegy volt a legalkalmasabb. Nem eshetett bajom a sok fű, fa és bokor között. A hegy északi oldalától a dél-keletiig ott a város, a másik oldalánál hobbikertek és garázsok állnak. Körbe mindenhol embereke, de elég távol ahhoz, hogy egy álmodozó gyerek kiszabaduljon a hétköznapokból és elég közel a felnőttekhez, ha baj lenne. Talán ezért nem is bánták a szülők, ha a gyerekek a hegyen játszottak.
Sokszor felmentem egyedül. Csak úgy. Semmit nem csináltam, csak mászkálgattam és mindig gyönyörködtem az évszakokban.




Az őszben, 
amikor minden barna és sárga lett. Ahogy a fák ledobták a leveleiket és én ott mászkáltam a gyenge őszi napsütésben, miközben hullott rám a sok levél. Valami mesét juttatott eszembe azért szerettem, de már nem tudom felidézni, hogy melyiket. Csak az érzést. Még most is imádom ezt az őszben. Gesztenyét szedegettem és azzal dobáltam az öreg csillagvizsgáló fémkupoláját. Hallgattam, ahogy koppannak a gesztenyék és üresen kong a szürke kupola. A hegyről figyeltem a várost és a régi gyárkéményeket, ahogy az égnek meredtek. És ahogy az évek során fogyott és fogyott a számuk. Fogtam egy botot és azzal csapkodtam a sárga derékig erő füvet. Csináltam egy ki labirintust és abban bolyongtam, mint egy kis elmebeteg és csak álmodoztam, hogy de jó lenne ha ez vagy az történne velem.
Emlékszem egyszer valamilyen oknál fogva fel lehetett menni az épületre csillagokat nézni. Ősz volt az biztos. Nem emlékszem, hogy ki volt aki felhozott egy komolyabb állványos távcsövet - mert az eredeti használhatatlan volt a kupolában, vagy ellopták - de akkor nézhettem meg először a Hold krátereit, a Szaturnusz halványan látszódó gyűrűinek a sziluettjét és a Mars halovány kis hósapkáját. Hatalmas élmény volt.



A télben, 
amikor minden hóba burkolózott. Az utolsó szánkózás után még felmentem a hegytetőre a csillagvizsgáló mellé és néztem a várost a szürkületben. Ahogy a házkémények füstölnek, ahogy a panelek lámpái égnek és ahogy az autók apró kisautóként gurulnak az utcákon. Mindig próbáltam kitalálni, hol fogok én lakni ebben a városban. De sosem találtam egy jó helyet. Vagyis egy volt! A csillagvizsgálóban laktam volna szívesen. Aztán felkapcsolódtak a lámpák az utcákon és tudtam, hogy ideje menni, ha nem akarok kikapni. Ez volt akkor az egységes gyerekhazahívó. "Itthon legyél ha felkapcsolják a lámpákat!" Felültem a szánkóra és lecsúsztam az egyik meredek gyalogösvényen. Csoda, hogy nem vakultam meg, mert mindig volt egy kilógó csupasz ág, ami arcon csapott. És az is tiszta csoda, hogy sose ütöttem el senkit, aki épp arra jár, mert hát fékezni nem nagyon lehetett csak sok-sok méteren át. Ha jegesre lett koptatva az ösvény, akkor teljesen az első utcáig - a Géza útig - lehetett lecsúszni. Az volt a vége, főleg azért mert egy 1,5 méteres támfallal ért véget a hegy az út szélénél. Egyszer lerepültem és a szánkó szétment alattam, de nagyon vicces volt. Ma már nincs az a pénz, amiért megcsinálnám újra :D




A tavaszban, 
amikor minden virágzott. A hegy környékén sok hobbi kert van, tele gyümölcsfákkal. Tavasszal virágba borult minden és én csak ültem a földön és néztem a tájat. Az emberek lassan kiszállingóztak a kertekbe. Néztem ahogy rendezgetik a kis portájukat. Nem hallottam mit beszélnek, csak azt lehetett hallani, ha valaki felhangosította a rádiót. Nem lehetett tudni, milyen zene szól csak hogy valami cicceg a rádióban. A szél hol elfújta hol közelebb hozta a hangot. És ha tiszta volt az idő a Tátra havas csúcsát is lehetett látni halványan. Ó hányszor elképzeltem, hogy ugrok egyet és felreppenek. El a Tátráig. Közben nézem magam alatt a tájat. Nem tudtam, hogy mit láthatnék, csak próbáltam elképzelni. Aztán pár éve a Google Earth segítségével tényleg megcsináltam ezt. Furcsa érzés volt, de van úgy hogy most is végiggörgetem a Google műholdas felvételét. És bár sokszor csupa pixel, de mégis úgy érzem, hogy ott repülök tizenévesként. Ez már az enyém, az én csillagvizsgálós Tátrás túrám.
Tele volt minden a tavasz illatával és én csak szívtam befelé. Néztem az eget és próbáltam kitalálni, hogy milyen alakzatokat formálnak a felhők. Tudtam már akkor is, hogy hogy keletkeznek a fellegek és mindig találgattam, milyen vízből szálltak fel és meddig repülnek. Elrepülnek a tengerig? Mentem volna velük.




A nyárban, 
amikor csoki barnára aszalta a bőrömet a nap. Amikor már nem volt iskola és reggeltől estig a hegyen lehetett játszani. Felmásztam a csillagvizsgáló épületére. Oldalt az ablakrácson keresztül fel a kupolához, ami körül egy kis tornác volt. Na akkor sokat éreztem, hogy a csúcson vagyok. :D Beletartottam az arcom a szélbe és néztem a zöld dombokat és sokszor a combokat is, amikor a szerelmespárok kisurrantak a hegyre. Éreztem, az akkor még működő kenyérgyár által ontott friss kenyér illatot. Néztem a távolban a Sajó völgyét, ahogy izzott a levegő a város felett. Hallgattam, hogy délben szólnak a harangok. És nem értettem, hogy a következő hegy mögött miért nincs egy tenger, vagy egy vad folyó, vagy hatalmas sziklák. Valami, amit nem ismerek már töviről hegyire. Valami, amit végre nem kell odaképzelnem. Valami új, valami izgalmas. Miért nincs a Tátra a csillagvizsgáló hegy mellett?
Akkor már éreztem, hogy nem lesz itt helyem. Kevés lesz a város a kíváncsiságomnak.




Akkor még visszatartott a gyerekkor, később a család és az anyagiak. De végül "lejöttem a hegyről". Messze eljöttem. Messzebb mint a Tátra van a csillagvizsgálótól. 2000 km-tert szaladtam el a városomtól és hogy vissza mennék e élni a városba?
Nem. Azok az évszakok elmúltak. Ha felmennék a hegyre mai fejjel már nem látnám azt, amit gyerek szemmel.
Szívesen hazalátogatok e?
Igen. Mert, ha felmegyek a hegyre, akkor bár felnőtt szemmel látom a várost, de még mindig gyermeki szívvel álmodok meg valami kalandot ott. Fent. A csillagvizsgálós hegyen.


2015. május 9., szombat

53. A 300.000 mosogatókarrier képlete

Rövid poszt! :D

Volt már olyan, hogy olvastatok, hallottatok vagy éppen átéltetek hasonlót, mint az alábbi kis részlet?

- Szia!
- Szia!
...bla bla bla ...
- És hol laksz most?
- Én Angliában.
- Ah tudom! Londonban vagy mosogatókarrieren!?
...bla bla bla ...

Ez egy fiktív kis párbeszéd részlet, de a hozzá tartozó képlet nagyon is valóságos, ami kb. úgy néz ki egyes emberek fejében, hogy:

Anglia = London (londonyország) = Mosogató karrier = Nyomorgás albérletben

Lássuk mi itt a gond!

Kezdjük rögtön ott, hogy az emberek sok esetben azt hiszik, hogy az angliai élet az nem mást jelent, mint Londonban lakni és gályázni, miközben 15 pakisztánival osztod meg a lakhelyed. Nos van ilyen is ez tény, de nem mindenki így él!




Közel 300.000 magyar él az Egyesült Királyságban durva becslések szerint (nem én mondom, nekem is mondták :) 300.000 vagy 30.000? Azt nem tudom, de a vízbű veszik ki a zoxigént). És elhihetitek nem mindenki Londonban lakik, és főleg nem mindenki a mosogatásból él. 
Egyébként is milyen szűk és korlátolt gondolkodásra vall, ha valaki Angliát egyenlővé teszi Londonnal? London Anglia része, noha akár egy mini ország is lehetne. De Magyarország sem csak Budapestből áll nemde?
A mosogatótól a mérnökig, a tanártól az orvosig, ügyvédig, a takarítótól a tűzoltóig minden munkakörben találsz magyart. Az ország nagy és rengeteg helyen lehet munkát találni Londonon kívül is. Szóval ha valakit nem ismersz igazán és csak annyit tudsz róla, hogy Angliában próbálkozik jobb életet találni, akkor az még nem feltétlen jelenti azt, hogy Londonban él és mosogat.

Szörnyen lenéző!

Holott nincs miért szégyenkezni. És ezt most neked írom, aki a mosogató mögött állsz és dolgozol. Az, hogy nem büdös neked a munka nem tölthet el szégyenérzettel! Sok oka lehet, hogy most épp ott vagy és dolgozol. De ez még mindig jobb, mint munka nélkül lébecolni, várni a segélyt, várni valakit, aki végre beváltja az ígéretét és munkát ad, várni, hogy végre a közmunkaprogram keretében elhívjanak füvet kaszálni a patakpartra, várni, hogy a főnök haverjának a fia/lánya/farka vége kibukjon a cégtől és végre bekerülhess a helyére, stb stb stb. Tudnád te is sorolni.

Határt átlépni és új életet kezdeni nem könnyű. Van, aki a "tutiba" megy és rögtön magas röptű karrierrel kezd külföldön. DE! Ne hidd egy percig sem, hogy az könnyű út volt. Más úton ment mi te. Ennyi. Semmi több. Más lehetőségei voltak, más ajtók nyíltak meg előtte. Ezért te nem érezheted magad kevesebbnek, ott a mosogató mögött. Lehetőségeidhez képest vagy ott és ezért senki nem kérhet számon téged. Csak te teheted ezt meg saját magaddal.

És hozzád is szólok, 

aki lenézed, elítéled, kineveted az angliai mosogatókat. Szerinted nem jobb tisztességes munkával gondoskodni magadról és/vagy a családodról, mint várni az égi mannát? Persze tudom, hogy szúrja a szemed, amikor valaki veri a mellét, hogy ő mennyit keres, közben meg csak mosogat. Igen, tudom kire/kikre gondolsz ilyenkor. Arra a pár beképzelt majomra, akik miatt kialakult egy ilyen kép a köztudatban a külföldi munkavállalókról. De elhiheted, hogy annak a több százezer magyarnak a 99%-a csak dolgozni akar és élni, nem pedig "veretni", hogy tele vannak lóvéval. Csak valahogy annak a kis százaléknak mindig nagyobb a pofája a "fészbúkon", a fórumokon és egyéb helyeken. Mi sem bírjuk őket! :)
Viszont tudnod kell, hogy elég sok angliai magyarnak volt ugródeszka egy mosogatói munka. Persze volt, aki benne rekedt, volt aki netán megszerette, volt aki suli mellett csinálta ösztöndíj kiegészítésként és olyan is aki csak addig, míg nyelvet tanult és elment mondjuk kézilabda edzőnek pl (ismerek ilyen embert is). Senki nem erről álmodik, de van úgy, hogy az ember kimegy külföldre és nem jön rögtön szembe vele a legjobb meló. Élni meg kell valamiből addig is míg meg nem találja a számítását.


"Dolgozok oszt gyűlik" - legbénább poszt a facebook-on


Tehát az, hogy Anglia = London téves. Németország sem egyenlő Berlinnel, vagy Ausztria Béccsel. Az is téves - szerintem - hogy a tipikus angliai magyar csak mosogató lehet. Az lehet, hogy mosogatóként kezdte, ezt aláírom, de nem mind a közel 300.000 ember.

Na de mi a helyzet a nyomorgós albérlettel?

Az a helyzet, hogy ilyen van. Van Londonban, van Angliában, de Berlinben és Bécsben is... Budapest sem kivétel. De megint csak azt tudom mondani, hogy a kint élők többsége azon dolgozik, hogy az ilyen helyzetből kiszabaduljon. Olvass vissza a blogomon! Én is megosztoztam a honfitársaimmal anno egy házon. Nem szégyenlem. Most saját házat bérelünk, sőt nagyobba megyünk a párommal. Ja! Hogy most is megosztom az anyósommal. De meg ám! Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretem őt. Akkor is vele laknék, ha saját házam lenne. De még akkor is, ha annyi pénzem lenne, hogy megengedhetném, hogy házat vegyek neki.
Oké! Elkanyarodtam. Ha maradunk a felállásnál, hogy a londoni mosogató fiú/lány osztozik 3-4 ázsiaival egy albérleten, mert így olcsóbb neki, az másnak miért fáj? Nem ő szívja meg, hanem az a szerencsétlen magyar. Lemerném fogadni, hogy nem így tervezi az életét leélni. Mindent megfog tenni, hogy kiszabaduljon egy ilyen helyzetből (eleve küzdő szellem, ha már külföldet is bevállalta). Ha nem így tesz, akkor nagy az esély, hogy abba a 1%-nyi magyarba tartozik, aki:

Londonban van mosogatókarrieren és 15 pakisztánival osztozik az albérletén, hogy a heti párszáz fontos fizetésével menőzzön a facebook-on.

A többi 99% meg éli a normális emberek életét.

Valami furcsa mítosz szerű dolog ül a kivándorlók nyakában. Nem tudom nektek megfogalmazni mire gondolok, de van ez a hülye helyzet, hogy bármit teszel, mondasz, írsz, gondolsz az valakit megsért, bánt vagy inzultál odahaza vagy akár itt is. Nem tudsz úgy létezni, hogy az ne piszkáljon valakit. Miért van ez? Miért kell nekünk magyaroknak mindig a másikkal foglalkozni? Miért akarjuk magunkévá tenni mások problémáit is? Miért kell ezt egyáltalán leírnom? Velem lehet a baj. Azt hiszem, ahogy öregszem megtanulom elfogadni az embereket olyannak amilyenek, de még azért fenntudok akadni figurákon. A zsennyegő alakokon, akik megakarják határozni, hogy mi a jó neked, holott még azt sem tudnák megfogalmazni, hogy mi a jó nekik (éljenek bárhol is). Tudjátok, mint azok például, akik szerint a nyugat hanyatlik és kelet felé kell menni, közben meg már annyira kelet felé mennek, hogy lassan megérkeznek nyugatról. :D :D

Bár igazságtalan vagyok, ha azt mondom, hogy csak a magyarok ilyenek, mert biztos hogy nem így van. Biztos vagyok benne, hogy száz másik példát tudnának hozni most az emberek, hogy belém kössenek. ;)

Mindegy! Egyszer csak javul a helyzet! És az, hogy egy magyar otthon vagy külföldön él nem bír majd jelentőséggel. Egyenlő lesz minden magyar ember minden magyar ember szemében.
Majd...
Egyszer...
Valamikor...
 

2015. május 2., szombat

52. Költözködési előkészületek

Az van, hogy költözünk. Mármint nem haza, hanem egy másik házba. A jelenlegi nem rossz, de 2 hálószobánk van csak. Az egyikben én és a feleségem, a másikban az anyósom és a feleségem húga lakik. 9 hónapja vagyunk így, amióta a sógornőm kiköltözött; előtte csak hárman éldegéltünk. Az alsó szinten a nappali és a konyha található. Először még nem volt szűkös, aztán a sógornőm és az új pasija elég sok időt töltöttek együtt. Így hol a nappalit, hol a srác szobáját vették birtokba. És most a baba is jön. Tehát költözünk. Költözni kell. Kezd ez kényelmetlen lenni.




A jelenlegi ház 865 Font + rezsi havonta, amit szétdobunk négy felé. Így párom és én fizetjük a felét, a húgi és anyós a másik felét. Ez így elég költséghatékony és viszonylag kényelmes. 
De a bébinek kell egy szoba és a sógornőm is úgy döntött, hogy eléggé megerősödött anyagilag ahhoz, hogy végre külön menjen a barátjával. Ők úgy döntöttek, hogy nem mennek bele még ház bérlésbe, hanem közösen vesznek ki egy dupla szobát, hogy lássák egyáltalán tudnak e együtt élni békességben hosszútávon. Valamint ez még mindig egy jó mód arra, hogy gyűjtsék a pénzecskéjüket. Ahol a srác lakik, abba a házban veszik ki a nagyobbik szobát. A háztulajjal fognak lakni. A fiú dicséri azt a házat. Áldásom rájuk! :D Bár megosztom a házam a családdal, de már idegen emberekkel nem bírnék együtt lakni.

Mi viszont házba gondolkodunk/tunk. Meg is lett az ideális bérlemény. 3 szoba és egy fürdő az emeleten, nagy nappali lent és konyha. Tágas kert, garázs, parkoló hely 3 autónak. Waoow! Azt is ritka, majd egyet kiadok bérbe :D :D
Ki nem találjátok, hogy hol van a ház! A szomszédé az! A szomszéd ajtóba költözünk. :D :D A képen talán látszik, hogy egy kicsivel nagyobb az új ház. A legszélső épület pedig két garázs, amiből egy most a miénk egy a szomszédé -  ami majd a miénk lesz.




A mostani házat ügynökségen keresztül béreltük. A háztulaj - azaz a landlord (nem vele laktunk félreértések végett írom) - nagyon jó fej és rugalmas, segítőkész ember. Amikor közöltük, hogy megyünk, azt mondta, hogy sajnálja, mert jó bérlői voltunk. Sosem csúsztunk pénzzel - ami az ügynökség bevonása miatt nehéz is lenne - és sosem ugráltattuk őt feleslegesen, ha akadt probléma a házzal; ezért is mondhatta, amit mondott. 

A felmondás az ügynökségnél nem úgy alakult, ahogy vártuk, de eddig nagyon pozitív az egész. Bár még nem zajlott le a felmondás maga.
Bementünk az irodájukba és jeleztük, hogy elköltöznénk, de nem tudjuk milyen módon kell ezt bejelenteni náluk. Mi készültünk! Nálunk volt a szerződés, az igazolványaink, bankszámla adatok, útlevél meg még egy hajórakománnyi dokumentum. A legrosszabbra készültünk tényleg.
Ezzel szemben annyit kértek, hogy írjuk le egy A/4-es lapra. Hogy XY naptól szeretnék a felmondásunkat benyújtani. WQ napon elhagynánk a bérleményt. Aláírás és dátum. Ennyi. Mondom WTF? Ennyi? Semmi kínzás, hogy de miért, hova, hogyan? Csak csá mennénk és kész? Nem kéne a papírra a címünket leírni legalább?
A hölgy azt mondta, hogy ez így elég! Minden adatunk náluk van. Nyugodjunk meg, elindult a folyamat.




Még aznap telefonáltak (csütörtök délután), hogy szombaton jönnek is fotózni a házat a hirdetéshez. Óh, mondom ne szívassatok! Minden dobozban, szalad a ház. Milyen fotók lesznek azok? Pénteket végig melóztuk. Ma jöttek. Reggel még lenyírtam a füvet a kertben és úgy ahogy összeröffentettük a házat. De aki költözött az tudja, hogy hogy megy ez.

Átfedéssel megyünk el. Hogy az mi?

Az, hogy egy héttel a kiköltözés előtt már bérelni fogjuk a szomszéd házát is. Azért csináljuk így, mert engem arra tanítottak, hogy ha használok valamit, azt úgy adjam vissza, ahogy kaptam, vagy jobb állapotban. És a foglalóból is akarunk visszakapni. A szomszéd rendbe rakja a házát, de én akkor is kitakarítok a beköltözés előtt. És mikor kiköltöztünk a mostaniból, azt is alaposan rendbe rakom. Nekem ne mondja senki, hogy a magyar takarítók után kosz maradt. :D 
Ráadásul így nagyobb az esély hogy az 1300 Font körüli foglalóból az ügynökség egy nagyobb összeget visszaadjon. Nem fogja visszaadni az összeset, de egy ezres jó lenne azért. Egyébként meg nagyon drágán számolnak fel minden javítást és takarítást. Olcsóbb magamnak megcsinálni. Nem különösebbet akarok csak takarítást, kárpit tisztítást és pár falat legurítok festékkel. Lesz segítségem is jócskán. 
 

A szomszéd ház bérlése nem ügynökségen keresztül zajlik majd. A szomszédasszony, amúgy pont egy ingatlanügynökségnél dolgozik. Szóval tudja mi a dörgés és nem véletlen, hogy privát szerződéssel adja ki a házát. Neki is nekünk is jobb "ányágilág". Ők maguk a tengerpartra költöznek és elmondásuk szerint örülnek, hogy mi vesszük ki a házat. Először a fiuk akarta, de azt mondták, hogy inkább nekünk adják ki. A srác mosolya azóta nem őszinte :D :D




Ők 1100 Font foglalót kértek és a ház havonta 1150 Font + rezsi lesz. Igen ez több. Vagy mégsem? Nos ez egy érdekes dolog, mert a rezsi sokkal, sokkal kevesebb lesz, mint itt. Mivel a fűtés eleve gázos és nem áramos, mint a jelenlegi házba (eredetileg itt is gáz volt, de valamiért felszámolta a landlord anno és ilyen kis köcsög elektromos fűtőtesteket rakott fel, mi már így vettük ki). Télen volt, hogy heti 70 font volt a fűtés. Nyáron költöztünk be, ki tudta ezt akkor... Náluk ez sokkal olcsóbb lesz és a ház is eleve energiatakarékosabb pl. a vízmelegítő rendszer üzemeltetése. Bár igaz 1/3-ad 2/3-as arányban oszlik majd meg a költség az anyós és köztünk. Így mondhatni, hogy azért többe lesz, mint jelenleg, de a komfort érzet miatt megéri így is. 
Azt még hozzá tenném, hogy a piaci árak alatt leszünk bőven, az ügynökségekhez képest.
A szomszédék jó fejek voltak. Azt mondták érezzük otthon majd magunkat és ha bármire szükség van jelezzük. Sokat járnak majd vissza a városba, mert a fiuk itt marad. Azt mondták évente kétszer benéznek, hogy mi újság, illetve kell e valami. De ha kérjük ezen felül is jönnek, ha gond lenne bármivel.
Elméletileg így működik egy ügynökség is. Csak annyi, hogy ha be akarsz ütni egy szöget, azonnal tudatni kell a tulajjal is. Na a szomszédunk ezt nem kéri, így értette, hogy érezzük otthon magunkat.

Jelenleg ez van. A feleségem eladott egy csomó bútort. Már megörültem, hogy milyen kis takarékos. Aztán közölte, hogy ha elköltöztünk megyünk vásárolni, mert az új albérletbe új bútorokat tervezett. Oh ye'! Terhes nővel nem vitatkozunk! :D :D