59. "Gym-pánz" élet :)

A mostani bejegyzésben az angliai edzőtermi tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. Nem edzéstechnikákról és tippekről lesz szó ígérem, hanem arról, hogy én - azaz én és nem Jóska, Pista, Kati néni - hogy látom az angol embereket a gym-ben. Ebből hosszútávú következtetéseket ne vonjatok le az angolokról, mert gyakorlatilag más edzőteremben még nem fordultam meg Angliában csak abban, amit a munkahelyem kínál. 

De mielőtt okoskodnék itt egy adagot azért beszélnék magamról is. Nem vagyok profi, de kezdő sem. A testem nem csontszárazra gyúrt. Az izmaimat fedi zsír, a hasam nem kockás és még csak nagyon nagyon erősnek sem számítok. 185 cm-hez 100kg párosul. Azt lehet mondani, hogy látszik rajtam, hogy súlyzós edzést végzek. Ennyi. Ettől pontosabban nem tudom meghatározni a fizikumom. Viszonylag arányos vagyok, de a combjaimat még bírnám egy kicsit növeszteni, de azért nincs vízisikló lábam se. :D Ami viszont jól jellemez, hogy a szabályosan végrehajtott gyakorlatok híve vagyok. Olyannyira, hogy inkább edzek kisebb súllyal szabályosan, minthogy bohóckodjak naggyal és lesérüljek. Nálam a minőség fontosabb mit a mennyiség. :)

Lehet, hogy néhol kritikus leszek, de azért azt megjegyezném, hogy szerintem még mindig jobb az edzőterembe elmenni és sportolni "valamit", mint otthon segget növeszteni a tv előtt és várni a szép halált. De ízlések és pofonok.

A munkahelyem edzőterme nem egy body builder paradicsom. A terem jó felszerelt, a gépek profik, de pl én hiányolok dolgokat, amik az angoloknak fel sem tűnik. Nincs fekve nyomó pad, nincs guggoló keret, nincsenek rudak, csak kézi súlyzók. Illetve vannak, de ezek egy elzárt teremben vannak és csak felügyelet mellett lehet használni két órás időintervallumban, ami egybe esik a munkaidőmmel. Ennek az az oka, hogy az iskola diákjai is használják a gym-et és így próbálják a sérülések kockázatát csökkenteni. Ettől függetlenül jókat lehet edzeni így is. Igazából még csak nem is gym a megnevezése a helynek hanem healt club. :)

Ez a kép...

... csak illusztráció, mivel sosem viszek telefont az edzőterembe. Ellenben a körülöttem edző emberek sokszor és gátlástalanul használják. Nem rossz, ha zenét hallgatsz róla vagy az edzéstervedet követed, de az esetek 90%-ban a facebook-on tudatják, hogy a teremben vannak. Ilyenkor aztán ott ülnek a gépeken 10 percet anélkül, hogy érdemi munkát végeznének. Szerencsém van, mert amikor én járok nem zsúfolt a terem és van is egy trükköm az ilyen esetekre. Mindig megkérdezem, hogy beszállhatok e a gyakorlatba én is. Eddig mindig az volt a válasz, hogy "ó nem gond, már végeztem" használd nyugodtan a gépet.

Nálunk a gym közönsége elég idős. Sok öreg jár a terembe, ami fantasztikus. Látni a 50+, 60+, sőt nem ritkán 70+ korosztályt vidáman edzeni; elképesztő. Ezek a kis öregek nem ám mazsoláznak a gépeken, hanem tolják rendesen. Fittek és nagyon kedvesek. Elég motiváló is. Sokan ugyanazt a kis körüket nyomják le minden nap. De lenyomják! Mivel ők külsős emberek és nem a suli dolgozói így a clubtagságuk tartalmaz szaktanácsadást is. Így profi módon edzhetnek.

Na de milyen típusok is vannak az én környezetemben?

A "zoknimen"-ek :D

Ők a 18-20 év közötti srácok, akik félcipőbe fehér tenisz zokniba jönnek, amibe bele van tűrve a melegítőnadrág. Felül szigorúan ujjatlan felső és/vagy kapucnis, a fullcap hátracsapva. :D Szép látvány na. Egyébként ez is Justin Bieber hibája :D Van amelyikük korrektül leedz, de a többségük felkap egy kézi súlyzót hogy a bicepszet bebikkantsa. Pam- pam- pam öt ide öt oda és kész a bicepsz, mehet a szelfi a tükör előtt. Néha jobban csücsörítenek mint a kis csajok. Aztán kötelező facebook poszt. Igazából csak azért zavarnak, mert néha úgy bámulnak rám, mintha az űrből jöttem volna, hogy 3 gyakorlatot is elvégzek egy testrészre és több sorozatban és pihenni sem sokat állok meg. DE! Legalább bejönnek, edzenek "valamit". Jobb, mintha drogozni mennének. Ezek nem a mi fiaink. Külsősök.

A mi fiaink a suliból a "gépek"

A suli komolyan veszi a sportot és a gyerekek e szerint edzenek. Mondanom se kell, hogy a rugby-s gyerekek a legdurvábbak. A lábtolón annyival melegítenek, amibe én már csak kettőt tolok és mindezt 14-18 évesen. Akkorák mint az orkok. Ritkán edzem a mi fiainkkal, pedig elég motiváló lenne, de egyszerűen annyira zsúfolt a terem abban a két órában, hogy még a futópadra is várni kell, pedig van 15 abból is. Ja! A futópad. Úgy mennek rajta a srácok mint a golyó. Félelmetes látni, hogy mennyi energiájuk van még. Gépiesen és percízen edzenek. Tudják, hogy miért csinálják és ez ijesztően profi. Anno az én koromban nem volt divat a lányok körében az edzőterem. Tudjátok akkor még az aerobic ment. :D Most 50-50% az arány. Viszont a srácok miatt aggódok! Még csak rá sem néznek a lányokra a teremben. :D 

15 évesek: 

A "másolók"

Van pár külsős, akikkel szinte mindig egy időben vagyok a teremben. Megy egy kis fejbiccentés, de sose dumálunk két mondatnál többet. Lenne rá igényem, csak időm nincs. 60 percbe kell belezsúfolnom két testrész edzését a bemelegítéssel együtt. Szóval két sorozat között max 30-45 sec-et tudok fújni. Nem sok idő dumára, de ha kérik mutatom azt, amit az évek során tanultam. Viszont vannak a másolók, akik nem akarnak vagy nem mernek kérdezni lehet azért, mert az angolokkal ellentétben azért én fújtatok mint a gőzgép - nem nyögve ordítok, mert az nem az én stílusom - mert az airpress és jó légzés azért kell. Szóval ők próbálnak lesni. Ha befejezek valamit, akkor rögtön mennek a helyemre és nyomják, ill. nyomnák ők is. :D Csak nyomnák, mert a súlyt is azt akarják használni, amit én. Így eshet meg, hogy két 10 kg-os súlyzó és egy trükkös bicepsz gyakorlat kifog emberkéken. Pedig 10kg csak akkor nehéz bicepsz edzésnél, ha azt úgy csinálod, hogy az legyen. Ha látok egy másoló embert, akkor mindig előveszem a legszop... szívatósabb gyakorlataimat. Lehet le kellene erről szoknom, mert sokszor látom, hogy erőlteti a gyakorlatot az illető, csak nem megy neki és furcsa rángatózások közepette küzd azzal a súllyal, ami nem is neki való. Nagy a sérülésveszély ilyenkor. :(

A "kísérletezők"

Ők azok, akiknek van némi tapasztalatuk - általában nem a súlyzós edzésben, csak egyéb sportokban -, de valami újat keresnek. Megreformálnák a bevált gyakorlatokat. Igazából azt mondanám, hogy ők a bohócok. Tudom nem szép, de ez van. Rajtuk mosolyog a fél terem, mert a gyakorlatok, amiket végeznek egyszerűen nem léteznek. Az egyik edző egyszer megkérdezte az egyik fickót, hogy megtudja e mondani, hogy melyik testrészére edz a gyakorlattal amit végez. A fickó állította, hogy a combját és a farizmát edzi, bár az edző felvilágosította, hogy hasizom, mell és némi váll lesz az amiben fájdalmat fog érezni másnap. Gondolhatjátok, hogy nézett ki a gyakorlat. Nincs bajom velük azon felül, hogy veszélyesek önmagukra és a környezetükre. Néha elszabadul a kezükből egy-egy súly, de utána legalább hetekig nem jönnek szégyenükben.

"Amatőrök"

Sok kezdő beesik a gymbe. Ez jó! Nagyon jó. De egyszerűen fogalmuk sincs semmiről, ami még nem nagy gond... a baj az, hogy nem is járnak utána a dolgoknak. Ha a terem edzője ad tanácsot, akkor elpirulnak és inkább lelépnek. Emlékszem én mindig kérdeztem a gym-ben kezdőként. Sőt annyit kérdezősködtem, hogy egyszer a kezembe nyomták a Testépítés nagy enciklopédiáját, hogy vigyem haza, olvassam el és főleg fogjam már be végre. Most már  olvasni sem kell. Minden fent van a Youtube-on. Részletesen elmagyarázva, bemutatva, szájba rágva. Ennek ellenére látok olyat, hogy egy srác három hónap után is úgy nyomja a fekvőtámaszokat, hogy a karja fix és csak a csípője megy fel és le. Az nem fekvőzés te! Az a kúrás! :D

DE! Legalább sportolnak "valamit".

És akkor most jöjjön két konkrét emberke. Vénfaszi és Sütinő. Őket bár most savazni fogom itt egy kicsit, de imádom nézni őket.

Vénfaszi egy 45-50 éves pali. Teniszzokni rövid - de tényleg rövid - gatyóval és pólóval, a homlokán fejpánt. Azért ilyen a szett, mert egyébként teniszezés után jön fel a terembe; megjegyzem elég jól nyomja a teniszt. Na ő az a tipikus megállok az ajtóba és kiszemelem az éppen legjobb nőt és amellett edzek típus. Még akkor is ha az a két nő két 60 éves. :D Szerencséjére mindig vannak fiatalabb lányok is - akik sokszor ilyenkor inkább már lelépnek - akik mellé beállhat edzeni. Nem edz rosszul, csak nagyon teátrálisan teszi. Rádob egy lapáttal és vigyorog a kiszemelt hölgyre. Két gyakorlat között feszít egyet -  na az nem megy neki - majd hangosan megbeszéli magával, hogy jövőhéten emelni kell a súlyokon. De sosem emel.

Egy gond van vele. Ha nincs nő a teremben, akkor jók a pasik is, hogy kicsit csillogjon. :D :D :D :D 

Sütinő a legcukibb nő, akit valaha edzőteremben láttam. 45 percet tölt a teremben. Pontosan, mint az atomóra. 50-es nő. Egy gép van amit imád az pedig a szobabicaj. De miért sütinő? Mert mikor megjön van nála egy kis dobozka. Felül a gépre és a kis dobozkát beleállítja a kulacstartóba. Az éppen megáll ott. Ki van már az kísérletezve úgy láttam. És a dobozka kis sütiket rejt. Csak pont egy falatnyi méretűeket. Szóval ő ott teker, a bicaj monitorán beállít egy csatornát, amin épp egy vetélkedő megy, bedugja a fülesét és közben pótolja az energiát. Megzabálod olyan aranyos, ahogy ott tapos. :D

Ezek mennek ott körülöttem a teremben. :D Kíváncsi vagyok vajon hogyan látnak engem a többiek? Lehet azt mondják na ott jön már az a fura lengyelszerű pali, aki mindig fújtat a sarokban és olyan sok mindent csinál, utána meg ömlik róla az izzadtság. Kitudja? De mondjanak bármit a lényeg, hogy ott vagyunk és csináljuk a kis sportunkat. 

58. Hazai összegző és burger banya :)

Bocsánat kéréssel kezdenék. Nem fejeztem be az előző posztot, de az igazság az, hogy semmi különös nem történt már. Bocsánat. Most viszont - röviden - összefoglalnám az otthoni látogatás tapasztalatait és hoztam egy Burger Kinges sztorit is. :)

Kezdeném is azzal, hogy nem azt a Magyarországot láttam most, mint amiről eljöttem 4 éve. De ácsi, ez nem azért van, mert minden megjavult. Nem.

Az igazság az, hogy turistaként éreztem magam és lehet úgy is viselkedtem. Budapest és vonzáskörzete számomra egy pörgős és fejlődő területnek tűnt. Sok ember minden felé, a falvak tele lakókkal, a házak szépek, a boltok üzemelnek és egyáltalán vannak, az emberek kedvesek voltak. Zajlott az élet a főváros környékén. De! Mégis hallottam, hogy panaszkodnak az emberek. Elég volt a piacon szóba elegyedni egy eladóval és máris arról regélt, hogy ki kell hoznia a gyümölcsöt hétvégén, mert az a kis plusz is kell a fizetéséhez. Vagy elég volt a barátainkkal beszélgetni, pedig ők elég stabil anyagi körülmények3 között élnek. Egy munkahely vesztés bármikor becsúszhat.

Viszont, ahogy közeledtem Borsod-megye felé a helyzet rosszabbodott. Vagy inkább úgy értem, hogy lila ködösödött. Azt érzem, hogy a településeken még mindig az a felfogás uralkodik, hogy a szépen letérkövezett főtér, vagy a sok virág, a rendezett parkok jelentik a fejlődést. Ezektől gazdagszik majd a vidék. Ez szemfényvesztés. Kell, mert kell a szép környezet, de észak-keleten szinte üresek az utcák, rengeteg ház rossz állapotban van és/vagy eladó. Nincsenek kisvállalkozások olyan számban, mint Budapest környékén. Nehézkes a települések megközelítése. És negatívabb az emberek felfogása. Nincs munka. Ez a legnagyobb rákfene.

Ezt így láttam én. Elég instant kaptam a képembe a dolgokat. Ózd szépül, de már koránt sem jelenti azt nekem, amit jelentett. Szeretni fogom, mert ott születtem, de ha egyszer haza is kéne mennem, akkor sem Ózdra mennék.

Teljesen hamis képet alakítottam ki magamban a honfitársaimról, amióta Angliában élek. Bocsánatot kell kérnem az otthoniaktól. Őszintén sajnálom. Azokból a régi, rossz emlékekből és sértődöttségből formáltam tovább egy képet magamban, ami egyáltalán nem igaz minden emberre, csak én húztam rá azt mindenkire, hogy nekem könnyebb érzés legyen elszakadnom Magyarországtól. Az emberek igenis kedvesek voltak. Akarnak, küzdenek. Persze ehhez társul panasz is, de melyikünk nem panaszkodik külföldön? Segítettek, ha nem ment valami zökkenőmentesen, érdeklődtek, ha megtudták, hogy külföldön élek és egyáltalán nem voltak már tolakodóak a kérdések. Teljesen ledöbbentem - magamon főleg; változom.

Lehet kezd elmúlni belőlem a dac, a harag. 

Jó volt otthon lenni, ez nem vitás. Jó volt, hogy most először nem kellett az anyagiak miatt aggódnom odahaza. És azt hiszem ez sokban hozzájárult ahhoz, hogy pozitívan lássam a dolgokat. Tudom, hogy az otthoniak többségének a pénzügy az igazi küzdelem. Az ágy alatt bujdosó mumus. Ezért is éreztem magam turistának. Nem gondoltam a pénzre. Amit szerettem volna azt megvettem, kifizettem. Azt sajnálom csak, hogy nem élheti meg ezt mindenki. Szeretném, ha minél többen átéreznék, hogy milyen az, amikor ésszerű keretek közt költesz és nem csak aggódás marad, hanem pénz. Megérdemelné minden magyar végre ezt, hogy ne az a rohadt pénzügyi gond üljön a nyakukon.

Na és pont emiatt nem mennék még vissza Magyarországra. Én azt a mumust az ágy alól kiűzni jöttem Angliába. De amíg az ott lakik lent, addig az ország egyik bája sem fog visszacsábítani. Tisztelni tudom, azokat, akik ezt otthon bevállalják. Respect!

A visszaút során megint csak furcsán éreztem magam. Vártam már, hogy jöjjek vissza és rá kellett döbbennem, hogy ez bizony hazavágyódás. Nem hívnám még honvágynak, hanem az az érzés, amikor már vágysz rá, hogy a saját dolgaid közt légy. Amikor hiányzik a lakásod, házad, az otthonod. Anglia melegen üdvözölt. Fülledt meleg. Így azért jó leszállni a gépről, hogy nem fagy be az ember se... valaga. :)

De, hogy Magyarország ne búcsúzzon egy jó kis hamisíthatatlan hazai feelinggel itt egy történet. Egyedi eset volt, mert tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy kedvesek voltak az emberek. A lényeg, hogy nem cseszett fel a dolog igazán és tudtam rajta mosolyogni.

Az történt, hogy korábban már sokat olvastam, hogy a Feri reptéren lévő Burger King legendásan nem vásárló barát. Például itt a "homár" cikke róla. Gondoltam, keresek magamnak egy kis bajt és mielőtt visszarepülünk teszek egy próbát. A burgert szeretem, a Burger King az én McDonalds-om :D

Épp a menüt böngésztük messziről, amikor egy párocska rendelt előttünk. Akkor láttam már, hogy a kiszolgáló hölgy lesz az én emberem. Egyedül volt, de nem is volt indokolt, hogy többen álljanak a pultba, mert nem volt tömeg. Az arcán ennek ellenére látszódott az a tipikus "mondjad má', mert nem állok itt estig" kifejezés, közben pedig bennünket is méregetett már, hogy vajon képesek leszünk e magyarul rendelni. :D

A pár kért egy Hohes C narancslevet, mire a feleségem rögtön megbökött, hogy ő már tudja, hogy mit fog inni, csak segítsek neki, hogy mit egyen. 

Mi kerültünk sorra. Egy kedves "Igen?!" kérdőfelkiáltással indított a hölgy. A feleségem fel is húzta a szemöldökét, mire a hölgy lökött hozzá még annyit, hogy "Mit kértek?". Ekkor majdnem beröhögtem. Mondom itt tényleg kaland lesz! :D

Kértem egy - nyam nyam nyam - whoppert menüben, cukormentes üdítővel - mert hát diéta van :))) - a feleségem meg valami reggeli tojásos kaját és 100%-os narancslevet.

A csaj megállt és néz ránk. "100%-os nincs!". 

De mondom az előbb kérték előttünk... 

"Az Hohes C! Hogy 100%-os e kitudja! Az van." 

Mondjuk oké... jó lesz... mivel az 100%-os... Erre egy klasszikus szájbiggyesztés. A szívószálakat idegből rába... dobta a tálcára és úgy kullogott el a hűtőhöz - ezt nem gép adagolja - mintha Kuala Lumpur-ba küldtük volna el érte. :D

"Ennyi?" Kérdezte már tiszta idegből, hogy nehogy még valami extrát kérjünk. De nekünk még volt a tarsolyban egy kérés. :D

Kérnénk ketchupot. Na akkor a szeme villámokat szórt és jött a kedvencem "De az 115 lesz!". :))))

Oké, kérjük - csak nem vág földhöz anyagilag. Az első fiókba nem volt ketchup, így azt teljes erőből vissza kellett csapnia, hogy még a szomszéd KFC-be is hallják, hogy épp mekkora teher alatt dolgozik. Egy laza "faszom" eldünnyögése utána megtalálta a kis tasakot a másik fiókban. Ekkor fordult meg a mögöttünk álló nő és sétált át a KFC-be. Én meg mosolyogtam mint egy barom, mert belül már szakadtam a röhögéstől. Azt hiszem ez külön hergelte az eladót. Szépen néztünk rá a modora ellenére is, nem akartam hogy azt érezze, hogy rajta röhögök, mert bár gyakorlatilag azt tettem, de nem érdemli meg senki, hogy a képébe röhögjenek. 

A kedvencem az volt, hogy a ketchupot le sem tette a pultra addig, amíg a pénzt át nem adtuk. Nem vagyok egy szabály imádó... de a ketchuphoz már nem járt blokk. Lehet vettem egy ingyen ketchupot? :D :D :D

Nem érdekel ha zsebbe ment, nem érdekel ha rossz napja volt, de ne legyen már vadparaszt, ha szépen beszélek vele. Kedvesen búcsúztunk, de ő szíve szerint lehet a hátamba állította volna a következő vendég tálcáját. Rengeteg ember megfordul ott. Sok embernek az egyik utolsó élménye az országban mielőtt elrepül, hogy eszik valamit a 2-es terminál emeletén. És akkor egy ilyen búvalba.. cseszett nőt raknak a pultba? Így lehet ország imázst rombolni.

Arra kérlek benneteket, ha otthon vagytok/lesztek és repültök valahova, akkor a 2-es terminálban járva ugorjatok fel a Burgerg King-be legalább egy 100%-os vagy mi egy Hohes C-re és mosolyogjátok telibe a pultosok arcát, közben pedig élvezzétek a műsort. Gondoljatok rám és nevessetek egyet. :D :D :D Aztán ha úgy jártok, hogy kedvesek voltak, akkor adjatok borravalót.