62. Így született gyerekünk Angliában

Fúúú! Hol kezdjem, hogy eleje is legyen a történetnek? (Próbálom majd nem túl szárazon mesélni.) Két hetes a kicsi és még mindig nem volt időm igazából végig gondolni, hogy mi is történt, de most teszek egy próbát.

Induljon onnan a story, hogy mint az tudott Angliában a midwife-ok feladata a kismamák felügyelete. A midwife nem más mint odahaza a bába, szülésznő vagy védőnő, ill. ennek a hármasnak a keveréke. Szóval a midwife mindig jött és elvégezte a szükséges vizsgálatokat a terhesség alatt. Onnan tudták, hogy jönni kell, hogy a háziorvosnál (GP) jelezni kell, hogy várandós az anyuka és utána szépen elindul az egész folyamat magától - ebbe a folyamatba cseppentek bele a barátaink, akik 4 hete látogattak meg bennünket, ill. hivatalos ügyben is jöttek.

Csak sikerült elindítani a történetet! :D Szóval jött a midwife - ennél a megszólításnál maradnék - és megmérte a feleségem vérnyomását. Egy ideje már figyelgették azt, mert lassan-lassan emelkedni kezdett, ami pedig a terhességi toxémia (vagy toxikózis) jele lehet. A babafalva.hu oldalról idéznék Tibay Rózsa cikkéből, mert elég egyszerűen leírja ezt a betegséget:

"Terhességi toxémia alatt az anya olyan általános megbetegedését értjük mely kizárólag a várandósság állapotához kötött. A várandósság második felében alakul ki és három alaptünete van: vizenyősség (ödéma), magas vérnyomás (hipertónia) és fehérjevizelés (proteinuria). A tünetek súlyosbodása az anya és a magzat életét veszélyezteti. Súlyos esetekben a tünetekhez vagy azok valamelyikéhez görcsroham (eklampszia) és kóma társulhat." - Tibay Rózsa - Terhességi toxémia tünetei és kezelése

Aztán egyik nap határértéken felüli magas vérnyomást mértek, ekkor 37. hétnél jártunk kb.. azt hiszem. A gyors vizelet teszt nem mutatott ki fehérjét és vizesedés sem volt. A midwife úgy döntött beküld a kórházba, amit a szüléshez választottunk, hogy egy jó félórán keresztül többször is megmérjék a feleségem vérnyomását.

Magas volt, de haza küldtek bennünket, mert a toxémia jelei közül csak a vérnyomás volt meg és azt nem feltétlen a toxémia okozza... egyéb okai is lehetnek. Haza mentünk nagy vidáman, hogy nincs gáz. Erre jön a midwife megint - csak éppen egy másik hölgy - két nappal később és megint beküldött a kórházba. Próbáltuk győzködni, hogy voltunk már bent és nincs gáz. És bár ő is belátta, hogy nincs fehérje vizelés, de nem tehet mást. Szabály az szabály. Határérték felett a vérnyomás menni kell. Újra be, majd újra haza. Ha jó emlékszem ekkortájt érkeztek a barátaink. 

Aztán újra jött a midwife és nem csak vérnyomást mért, hanem a feleségem pociját is. Ekkor közölte, hogy találkozni kéne a kórházunkban egy dokival, mert nem nőtt a pocak számottevően a 35. héthez képest. Na ez a mondat nem segített abban, hogy a feleségem vérnyomása lemenjen, de az enyém is elindult felfelé.

A mi választott kórházunk a Frimley Park Hospital. Ez egy über jó kis kórház és a szülészete a környéken legendásan jó. Jól felszerelt, tiszta és jó szakemberekkel teli intézmény - a parkolás viszont még rémálom, bár épül az új parkoló. Akit érdekel: http://www.frimleypark.nhs.uk/

Itt találkoztunk a dokival, aki vizelet és vértesztet kért, illetve egy újabb ultrahangot. A vérteszt jó volt, a vizeletben határérték alatti fehérje szintet mutattak ki, de az aggasztó az ultrahang volt. Az alapján a baby 35. héttől a 38-ig nem megfelelő mértékben nőtt. Ez volt szeptember 17-én délelőtt. Ekkor a doki azt mondta, hogy a baba elég fejlett ahhoz hogy világra jöjjön és úgy gondolja, hogy eredményesebben lehetne táplálni kint, mint várni október 6-ig és veszélybe sodorni a további fejlődését. 

Kiírta a feleségemnek a szülés beindítását szeptember 23-ra. Agyfagyot kaptam/tunk!

Mert az egy dolog, hogy abban bízol, hogy október 6 környékén jön a baba valamikor, de amikor közlik, hogy az szeptember 23. 10:00 óra lesz az időpont... nos valami olyan mintha közölnék, hogy tuti ötösöd lesz a lottón a jövőhéten. Egy dolog hinni valamit és egészen más pontosan tudni azt. Öröm és aggódás érzése keveredett bennünk. A barátainkkal töltöttük a napot - ja! mert egyhét táppénzen voltam én is a derekam miatt, mesélek majd arról is - és megbeszéltük, hogy még jó, hogy nem hamarabb írták ki, mert így vasárnap szeptembe 20-án simán elrepülhetnek haza, mi pedig hétfőn és kedden készülődhetünk a szülésre.

Így álltunk ekkor:

Szeptember 17. doki szól hogy korábban szülünk

Szeptember 20. barátaink hazarepülnek

Szeptember 23. szülés

Október 6. lett volna az eredeti időpont

Tudjátok hol csúszott el a sztori? Hogy 17-én este már jósló fájások voltak és 18-án péntek estére beindult a buli magától. Nem ám, hogy a fiamat megszülesztik, jön ő majd amikor ő úgy dönt! Kis drágám!

Pénteken este 20:00 felé már ott tartottunk, hogy 3 percenként volt fájás és több mint 40 másodpercig tartott. Ekkor kell hívni a kórház szülészetét, hogy mennénk már nagyon, legyenek készek a fogadásunkra. Itt Angliában legalábbis Berkshire-ben így megy ez. Tudom ez teljesen más mint otthon. Telefonáltunk mi ötperces fájásoknál is, de akkor még csak annyit mondtak ne menjünk csak 3 perceseknél, de előtte csörögjünk. 

A kórháznak úgy lettek az adatok megadva, hogy apás szülés lesz, ill. az unokatesóm G is bent lesz mint tapasztalt anyuka és barát. Ragaszkodtunk hozzá.

Nagy vígan beromboltunk a szülészetre, bár a feleségem mosolya 3 percenként nem volt őszinte. A vizsgálat során megállapították, hogy ezek bizony már nem jósló fájások, de még 1 cm-es sincs a tágulás. Ami mit jelent Angliában??? Lehet hazamenni! Jöjjünk be reggel vagy ha percenként van a fájás és/vagy a magzatvíz/nyákdugó távozott. 

Az éjszaka kegyetlen volt. Feleségem barátnője, aki 3 gyermek édesanyja elég nagy rutinnal kezelte a helyzetet. Egy kád meleg vízben vajúdott a drága feleségem végig ott volt mellett és nyugtatgatta. Engem elzavartak pihenni, hogy legyen erőm szombat reggel a szülésnél segíteni. ... aludni... amikor 3 percenként kiabál a feleséged... lehetetlen.

Éjszaka 03:00-ra elértünk az 1 percenkénti fájásokhoz. "Jo kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be. Nagykirály a hangerő, melletted" ... szül egy nő! 

Újra a Frimley-ben! Minden ideális! A tágulás 5 centis, ha így haladunk 19-én szombat reggel 09:00 körül megvan a baby. Beraktak egy szobába bennünket és megkaptuk mellénk Jo-t a midwife-ot, aki egy földre szállt angyal volt. A feleségem rámarkolt a gázmaszkra és az ágyra és keményen küzdött a fájásokkal én pedig tartottam benne a lelket, G pedig bennem tartotta az erőt. A baba szívmonitoron volt és az volt a gond, hogy minden fájásnál leesett a szívritmusa. Tilos volt nyomnia a feleségemnek. 

Ilyesmi maszkból jön az áldás:

Addig addig ismétlődött ez a szívritmus esés a baba részéről, hogy inkább bevezettek egy kis... én nem is tudom mit a baba fejéhez, ami pontosabban mutatta az értékeket. De a gond továbbra is fennállt. Ekkor egy olyan vizsgálatot végeztek, amely során egy csövet helyeznek fel, amin keresztül látható a baba feje a szülőcsatornában és így vesznek vért a fejecskéjéből, hogy vértesztet végezzenek. A teszt alapján jó volt a baba véroxigénje és egyéb értékek, tehát a szülés haladhatott tovább, de el kellett döntenünk hogyan óvjuk meg a picit. A fájdalom miatt a feleségemnek nyomnia kellett, de ha nyomott, akkor a baba szíve lassabban vert. Két lehetőség volt. Érzéstelenítés combba, ami jó az anyának, de elnyomhatja a picit... magyarul aluszékony lesz tőle. A másik az epidurális érzéstelenítés, ami mindenkinek jó, de az anya lehet gyenge lesz a baba kinyomásához és akkor vákummal kell a babát kivenni... ami annak tükrében, hogy kb 2,7 kg volt a baba elég jó eséllyel kecsegtetett, hogy a szokottnál is könnyebben fog menni.

Epidurális lett.

Ekkor már valahol reggel 6-7-8 körül jártunk. Ki emlékszik már pontosan! :D Közben nyomatták a tágulás gyorsítót is. Volt egy műszakváltás és Jo elbúcsúzott és megjött Sophie, aki szintén nagyon kedves és imádni való hölgy volt. 

__Itt most témától kicsit elszakadva__

Az egész kórházi személyzet nagyon kedves volt. Bár sosem ért negatív megkülönböztetés (legalább is nem vettem észre) Angliában azért mert bevándorló vagyok, de volt bennem egy félsz, hogy nehogy most történjen ilyen. Nem történt. Nem angolként, nem bevándorlóként tekintettek ránk, hanem egyszerűen emberként kezeltek bennünket. Szeretetet, kedvességet, magabiztosságot sugároztak. Ha én vagy G éppen nem simítottuk végig a feleségem hátát, akkor a midwife megtette azt helyettünk a legnagyobb gyengédséggel.  Stb.

__Vissza__

Kilenc óra valamennyi volt, amikor már nem csak a midwife hanem egy doki is volt a szobában. Értekeztek valamit és mire kezdtem összerakni fejben, hogy mi van, addigra egy kék orvosi ruhát és egy cipőt nyomtak a kezembe. Megyünk császárra, mert a baba nem maradhat bent, viszont a tágulás leállt, hiába a tágulás segítő. 5 cm maradt a... 10 cm helyett.

Így született meg a kisfiam szeptember 19-én 10:07 perckor szeptember 23 és október 6 helyett. Előző (61. poszt) bejegyzésben ott van egy pár kép, de ide is rakok egyet.

Nincs még vége hé'!

Szombat este a születése napján még fakasztottunk tejet is! Nagyon jó sikerült a buli és a banda 95%-a nem nagyon emlékszik a végére és volt olyan is, aki az se tudta, hogy jutott haza (persze úgy, volt aki nem tintázta szét magát és fuvarozott). A barátaink a családunk is. Szerencsés emberek vagyunk. 

Vasárnap a reptérre is kifuvaroztam a barátainkat. De csak a miheztartás végett: szombat reggel megszületett a kisfiam, szombat este 19:00-kor kezdődött a buli, 23:00-kor lett állítólag vége - addigra leoffolta magát mindenki :D  (de ne gondoljátok, hogy ilyen nagy iszákos banda vagyunk, csak sok tejet akartunk az anyukának). Másnap reggel 06:00-ra kellett Lutonra menni. Szerencsém volt. Jómagam kicsivel több mint fél liter Jager-t nyaltam be. Ennyire is vagyok hitelesítve kb. Berúgtam, mert berúgtam.. nem hazudok, de a Jager az egyetlen ital, amitől nem vagyok másnapos és emberként tudok működni. Szóval minden gond nélkül telt a vasárnap. A többi emberke viszont nagyon macskajajos hétvégét élt meg. :D Gondolhatjátok milyen volt a barátainknak repülés. 

Így esett a nagy eset. :) Bye