Ebben a bejegyzésben kicsit kitérnék arra, hogyan is laktunk az elején. Lehet hosszabb is leszek az átlagosnál.
Kezdeném a magyarországi dolgokkal először.
Amikor már tudtuk a párrommal, hogy a kapcsolatunk egy esküvővel fog újabb szintre lépni, akkor odaköltöztem hozzájuk. Egy lakásban éltünk a párommal, az anyukájával és a párom tesójával. 55 nm egy atom szerelmes párnak és egy tinédzser lánynak valamint egy anyukának és a párom kiskutyájának...hát necces nem? Gondolható volt, hogy sokáig békességben nem lehetett ezt a helyzetet fenntartani.
Kisebb összezörrenésekről beszélek, de semmi olyan komolyabb vitánk nem volt, hogy az ok legyen a költözésünkre. Ezt jól mutatja az is, hogy itt Angliában is egy tető alatt lakunk így négyen és a kutya. Csak hát kényelmesebben (egyenlőre, mert megint szeretnénk egy számmal nagyobb házba menni). Otthon a kényelem na meg persze a családalapítás miatt költöztünk el a párommal anyósoméktól. Két háztömbbel messzebb mentünk, mint ahol a feleségem anyukája lakott, de az én testvérem családja is csak 3 percnyire volt tőlünk és ezt megkoronázta az is, hogy anyukámék és a nagyszüleim pedig 5 percnyire laktak csak. Szóval gyalogtávon belül volt a család nagy része.
Amikor a lakásunkra befizettünk hitelből nagyon boldogok voltunk. Bátran tettük, mert a munkaszerződésünk határozatlan időre szólt és normális keresettel rendelkeztünk. De nem sokkal a lakás vásárlás után volt a válság. A világgazdaság összedőlni látszott és a hitelek, a rezsiköltségek és minden más költség is növekedésnek indult. A házak értéke pedig iszonyatosan lement. Pff és mi pont egy hónappal előtte vettük meg a miénket. Le is írtam itt hogy ez hova vezetett.
Amikor már tudtuk a párrommal, hogy a kapcsolatunk egy esküvővel fog újabb szintre lépni, akkor odaköltöztem hozzájuk. Egy lakásban éltünk a párommal, az anyukájával és a párom tesójával. 55 nm egy atom szerelmes párnak és egy tinédzser lánynak valamint egy anyukának és a párom kiskutyájának...hát necces nem? Gondolható volt, hogy sokáig békességben nem lehetett ezt a helyzetet fenntartani.
Kisebb összezörrenésekről beszélek, de semmi olyan komolyabb vitánk nem volt, hogy az ok legyen a költözésünkre. Ezt jól mutatja az is, hogy itt Angliában is egy tető alatt lakunk így négyen és a kutya. Csak hát kényelmesebben (egyenlőre, mert megint szeretnénk egy számmal nagyobb házba menni). Otthon a kényelem na meg persze a családalapítás miatt költöztünk el a párommal anyósoméktól. Két háztömbbel messzebb mentünk, mint ahol a feleségem anyukája lakott, de az én testvérem családja is csak 3 percnyire volt tőlünk és ezt megkoronázta az is, hogy anyukámék és a nagyszüleim pedig 5 percnyire laktak csak. Szóval gyalogtávon belül volt a család nagy része.
Amikor a lakásunkra befizettünk hitelből nagyon boldogok voltunk. Bátran tettük, mert a munkaszerződésünk határozatlan időre szólt és normális keresettel rendelkeztünk. De nem sokkal a lakás vásárlás után volt a válság. A világgazdaság összedőlni látszott és a hitelek, a rezsiköltségek és minden más költség is növekedésnek indult. A házak értéke pedig iszonyatosan lement. Pff és mi pont egy hónappal előtte vettük meg a miénket. Le is írtam itt hogy ez hova vezetett.
A lakásunkat imádtuk. Az utolsó centiméterig a mi igényeinkre volt szabva. Különösen a fürdőt imádtuk, mert a kád két embernek is kényelmes volt. A konyhában is egyedi szabású bútorok voltak, hogy a kis feleségem a lehető legkényelmesebben érezze magát, amikor sürög-forog. Az új bútorok illata töltötte be a házat. Ha pedig kedvünk volt valamihez, akkor senkit nem kellett kerülgetni. Az egész házat sikerült bebútorozni és olyan otthont teremteni, ahova alig vártunk, hogy megérkezzünk a munkából. De feladtuk és angol földre költöztünk. Pontosabban fogalmazva a lakás meg van és a hitelt is fizetjük, csak éppen rossz országban áll az épület. :)
Itt külföldön nagy szerencsénk volt, mert G már előre lezsírozta egy magyar párral, hogy jövünk.
V és S főbérlők voltak egy angol házban és így tőlük béreltünk egy szobát. A ház angol tulajdonosa is tisztában volt vele, hogy ott fogunk lakni, így nem kellett tartani semmilyen kellemetlen meglepetéstől. A tulaj egy nagyon szimpatikus és rugalmas emberke volt. Persze S a magyar pasi is az volt. V viszont nehezebben barátkozott meg velünk és ezt meg is értem, mert az érkezésünkig a kisgyerekükkel együtt élték a normális családi életüket, de az extra pénz nekik is jól jött a ház meg eleve hatalmas volt, így adott volt, hogy kiadnak egy szobát.
Végül V is megnyílt és benne is egy csodálatos embert sikerült megismernem. Igazi harcos anya. Az anyagiakról annyit, hogy a szobabérlés 475 font volt havonta. Előleget nem kellett fizetni. A díj tartalmazta a rezsiköltségeket, internetet szóval mindent. A kaja kivételével persze. De ez egyértelmű gondolom. Drága volt e? Forintban számolva igen, de ebben a kis városban egy korrekt árnak volt tekinthető, ill. megfizethető volt. És mégsem kellett más nemzetiségű és kultúrájú emberekhez alkalmazkodni.
Jó környéken volt és nem forgalmas helyen, hatalmas kerttel éppen megfelelő méretű szobákkal. Viszont csak egy fürdő állt rendelkezésünkre, ami a wc-vel volt egybeépítve és a konyha sem volt túl tágas. Négy felnőttre nem túl ideális igaz? Idővel mégis megszerettük és ezért is volt különösen nehéz eljönnünk onnan, amikor S év V bejelentette, hogy hazaköltöznek. Még annyit a házról elmondanék, hogy ahhoz képest hogy milyen béna házakat tudnak néha építeni az angolok még ez a ház elfogadható is volt. Nem nagyon tudok felidézni komolyabb problémát, csak azt az egyet, amikor egyszer nagyon nagy eső volt és vizesedni kezdett a plafon a szobánkban. De a tulaj gyorsan orvosolta a problémát.
V és S főbérlők voltak egy angol házban és így tőlük béreltünk egy szobát. A ház angol tulajdonosa is tisztában volt vele, hogy ott fogunk lakni, így nem kellett tartani semmilyen kellemetlen meglepetéstől. A tulaj egy nagyon szimpatikus és rugalmas emberke volt. Persze S a magyar pasi is az volt. V viszont nehezebben barátkozott meg velünk és ezt meg is értem, mert az érkezésünkig a kisgyerekükkel együtt élték a normális családi életüket, de az extra pénz nekik is jól jött a ház meg eleve hatalmas volt, így adott volt, hogy kiadnak egy szobát.
Végül V is megnyílt és benne is egy csodálatos embert sikerült megismernem. Igazi harcos anya. Az anyagiakról annyit, hogy a szobabérlés 475 font volt havonta. Előleget nem kellett fizetni. A díj tartalmazta a rezsiköltségeket, internetet szóval mindent. A kaja kivételével persze. De ez egyértelmű gondolom. Drága volt e? Forintban számolva igen, de ebben a kis városban egy korrekt árnak volt tekinthető, ill. megfizethető volt. És mégsem kellett más nemzetiségű és kultúrájú emberekhez alkalmazkodni.
Jó környéken volt és nem forgalmas helyen, hatalmas kerttel éppen megfelelő méretű szobákkal. Viszont csak egy fürdő állt rendelkezésünkre, ami a wc-vel volt egybeépítve és a konyha sem volt túl tágas. Négy felnőttre nem túl ideális igaz? Idővel mégis megszerettük és ezért is volt különösen nehéz eljönnünk onnan, amikor S év V bejelentette, hogy hazaköltöznek. Még annyit a házról elmondanék, hogy ahhoz képest hogy milyen béna házakat tudnak néha építeni az angolok még ez a ház elfogadható is volt. Nem nagyon tudok felidézni komolyabb problémát, csak azt az egyet, amikor egyszer nagyon nagy eső volt és vizesedni kezdett a plafon a szobánkban. De a tulaj gyorsan orvosolta a problémát.
Amikor innen elköltöztünk sikerült pár utcával arrébb találni egy kiadó szobát.
Na az a szoba tehetett arról, hogy majdnem hazaköltöztünk. A ház nem lett volna rossz. És az elején a lakótársaink is imádni valóak voltak - persze elköltöztek ők is. Esküszöm átok ül rajtunk. :D A tulajdonos a házban lakott. Egy jó fej, laza angol pasit képzeljetek el. Túl lazát. Annyira laza volt, hogy lesz...tojt mindent. A nappalit uralta és két kisebb szobát fent az emeleten. A nappalit használhattuk, csak nem akartuk. Mert általában ott ült és sportot nézett, közben fingott párat, amit köhögéssel leplezett. És igazából a bútorokra se szívesen ültünk le. Ugyanis lakott ott egy macska is, az meg hullatta a szőrét mindenhova és ki-be járt a házból. Így kapott is egy bolhanyakörvet rögtön ajándékba tőlünk.
A másik pár is magyar volt és nagyon jó barátaink lettek. P és A mutatta meg nekünk, hogy mit is jelent az, hogy 24 órából 28-at dolgozol. Meg is lett az eredménye, mert már a saját házukban laknak. Le a kalappal kedves barátaink! A szoba, amit itt béreltünk nem volt olyan tágas mint az előző. Hatalmas dupla ágy volt benne és egy beépített szekrény. Ki volt festve és a laminált padló is új volt, de a ház többi részére rá fért volna egy kis felújítás. Maga a ház szintén szép helyen feküdt és a kert még tágasabb és ápolatlanabb volt, mint a másik házban.
A kert végében futott egy sínpár, ami elég forgalmas volt, de ennek ellenére egyáltalán nem zavart bennünket.
Ami zavart, az a macska volt.
Felugrált mindenhova, így esély sem volt arra, hogy a kaját kint hagyjuk a konyhában. Állandóan fertőtlenítettünk a másik magyar párral. Csak tálcán lehet a kajákat készíteni. A tulaj viszont imádta a macskát. Mi már annyira nem, amikor atkás lett. Tehát nem voltak túl ideálisak a körülmények, főleg úgy, hogy Magyarországon azért jócskán beleszoktunk a jóba a kis lakásunkban.
A magyar barátaink költözése után egy angol fiatal pár vette ki a szobájukat. Én csak avatároknak hívtam szegényeket a hátuk mögött, mivel az én 184 centiméteremmel is fel kellett rájuk nézni. Igazi égimeszelők. Nagyon kedvesek voltak és ők is sokat dolgoztak. Szinte alig találkoztunk velük ezért nagy barátság nem lett a dologból.
Elkövettek egy hibát viszont. A macskát beengedték a szobájukba, mert nagy állatbarátok voltak. És a macska nem csak a szobába ment be, de felugrott az ölükbe is és az ágyukat is szívesen látogatta. A macska szobatiszta volt, csak hát az atkákat nem bírtuk semmivel kiölni belőle. Az avatár párból a nőcin olyan durva kiütések jelentek meg a belső combján, hogy a bőrgyógyász hallgatók vizsgadolgozatot írhattak volna belőle.
Öööö én nem amiatt tudom, hogy milyen volt a belsőcombja, amire sokan gondolhatnak, hanem a csaj rohangált bőgve fel-alá a házban egy forrónaciban és kérdezgette tőlünk, hogy mit csináljon. Gondoltam azt mondom, hogy csapd agyon a macskát, de hát az olyan gáz lett volna nem?
Na az a szoba tehetett arról, hogy majdnem hazaköltöztünk. A ház nem lett volna rossz. És az elején a lakótársaink is imádni valóak voltak - persze elköltöztek ők is. Esküszöm átok ül rajtunk. :D A tulajdonos a házban lakott. Egy jó fej, laza angol pasit képzeljetek el. Túl lazát. Annyira laza volt, hogy lesz...tojt mindent. A nappalit uralta és két kisebb szobát fent az emeleten. A nappalit használhattuk, csak nem akartuk. Mert általában ott ült és sportot nézett, közben fingott párat, amit köhögéssel leplezett. És igazából a bútorokra se szívesen ültünk le. Ugyanis lakott ott egy macska is, az meg hullatta a szőrét mindenhova és ki-be járt a házból. Így kapott is egy bolhanyakörvet rögtön ajándékba tőlünk.
A másik pár is magyar volt és nagyon jó barátaink lettek. P és A mutatta meg nekünk, hogy mit is jelent az, hogy 24 órából 28-at dolgozol. Meg is lett az eredménye, mert már a saját házukban laknak. Le a kalappal kedves barátaink! A szoba, amit itt béreltünk nem volt olyan tágas mint az előző. Hatalmas dupla ágy volt benne és egy beépített szekrény. Ki volt festve és a laminált padló is új volt, de a ház többi részére rá fért volna egy kis felújítás. Maga a ház szintén szép helyen feküdt és a kert még tágasabb és ápolatlanabb volt, mint a másik házban.
A kert végében futott egy sínpár, ami elég forgalmas volt, de ennek ellenére egyáltalán nem zavart bennünket.
Ami zavart, az a macska volt.
Felugrált mindenhova, így esély sem volt arra, hogy a kaját kint hagyjuk a konyhában. Állandóan fertőtlenítettünk a másik magyar párral. Csak tálcán lehet a kajákat készíteni. A tulaj viszont imádta a macskát. Mi már annyira nem, amikor atkás lett. Tehát nem voltak túl ideálisak a körülmények, főleg úgy, hogy Magyarországon azért jócskán beleszoktunk a jóba a kis lakásunkban.
A magyar barátaink költözése után egy angol fiatal pár vette ki a szobájukat. Én csak avatároknak hívtam szegényeket a hátuk mögött, mivel az én 184 centiméteremmel is fel kellett rájuk nézni. Igazi égimeszelők. Nagyon kedvesek voltak és ők is sokat dolgoztak. Szinte alig találkoztunk velük ezért nagy barátság nem lett a dologból.
Elkövettek egy hibát viszont. A macskát beengedték a szobájukba, mert nagy állatbarátok voltak. És a macska nem csak a szobába ment be, de felugrott az ölükbe is és az ágyukat is szívesen látogatta. A macska szobatiszta volt, csak hát az atkákat nem bírtuk semmivel kiölni belőle. Az avatár párból a nőcin olyan durva kiütések jelentek meg a belső combján, hogy a bőrgyógyász hallgatók vizsgadolgozatot írhattak volna belőle.
Öööö én nem amiatt tudom, hogy milyen volt a belsőcombja, amire sokan gondolhatnak, hanem a csaj rohangált bőgve fel-alá a házban egy forrónaciban és kérdezgette tőlünk, hogy mit csináljon. Gondoltam azt mondom, hogy csapd agyon a macskát, de hát az olyan gáz lett volna nem?
Annyira rossz volt ott lakni, hogy a feleségemmel egyre többet vitáztunk.
Kezdett kísérteni a hátrahagyott magyar életünk. Vita és feszültség. Ekkor volt az, hogy az öregnél csökkenni kezdett a pénz és a feleségem emiatt éjfélig dolgozott egy pub-ban mint pincérnő, én pedig egyedül csináltam a már akkor nagyon gyűlölt óvodatakarítást és virrasztottam utána, hogy a feleségemet felvegyem kocsival. Meggyűrt bennünket a sok meló és utána utáltunk abba a szobába befeküdni pihenni.
A feleségem úgy felpörgette végül magát, hogy folyton hazavágyott és sírdogált. Nem bírtam meggyőzni, hogy idővel jobb lesz, meg haladunk majd és csak az eleje ilyen rossz. Hiába költöttük a pénzünket jó ruhákra, hiába vettünk magunknak tv-t, hiába zabáltuk fel Anglia összes édességét és hiába láttuk, hogy így is jól lehet spórolni. A feleségem nem nyugodott meg. Nem bírtam és egy éjszaka, amikor a pub-ból hazafelé megint kiborult, akkor én is kifakadtam. Mondtam, hogy most felmegyünk abba a nyomorult szobába és bepakolok a bőröndökbe és indulunk haza. Itt hagyjuk a könnyebb élet reményét és hazamegyünk spórolgatni kenyérre, meg minimálbérért gürizni. De volt egy másik lehetőség is. Felszívjuk magunkat és mi is saját házat bérelünk.
Persze az utóbbi mellett döntöttünk. És amióta elköltöztünk minden megváltozott. Elindult az az időszak, amikor egy magyarországi látogatásnál azt mondod: Itthonról hazamenni! Igen. Magyarország a hazám, de ez az angol lakás az otthonom.
Kezdett kísérteni a hátrahagyott magyar életünk. Vita és feszültség. Ekkor volt az, hogy az öregnél csökkenni kezdett a pénz és a feleségem emiatt éjfélig dolgozott egy pub-ban mint pincérnő, én pedig egyedül csináltam a már akkor nagyon gyűlölt óvodatakarítást és virrasztottam utána, hogy a feleségemet felvegyem kocsival. Meggyűrt bennünket a sok meló és utána utáltunk abba a szobába befeküdni pihenni.
A feleségem úgy felpörgette végül magát, hogy folyton hazavágyott és sírdogált. Nem bírtam meggyőzni, hogy idővel jobb lesz, meg haladunk majd és csak az eleje ilyen rossz. Hiába költöttük a pénzünket jó ruhákra, hiába vettünk magunknak tv-t, hiába zabáltuk fel Anglia összes édességét és hiába láttuk, hogy így is jól lehet spórolni. A feleségem nem nyugodott meg. Nem bírtam és egy éjszaka, amikor a pub-ból hazafelé megint kiborult, akkor én is kifakadtam. Mondtam, hogy most felmegyünk abba a nyomorult szobába és bepakolok a bőröndökbe és indulunk haza. Itt hagyjuk a könnyebb élet reményét és hazamegyünk spórolgatni kenyérre, meg minimálbérért gürizni. De volt egy másik lehetőség is. Felszívjuk magunkat és mi is saját házat bérelünk.
Persze az utóbbi mellett döntöttünk. És amióta elköltöztünk minden megváltozott. Elindult az az időszak, amikor egy magyarországi látogatásnál azt mondod: Itthonról hazamenni! Igen. Magyarország a hazám, de ez az angol lakás az otthonom.
Ígérem mesélek a ház bérlésről is, de egyenlőre most ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése