Itt az ideje, hogy kicsit nagyobb betekintést engedjek a magyarországi munkámba, amit hátrahagytam, mert még az elején nagyon misztikusan írtam róla.
Kezdjük ott, hogy szerettem, de megutáltam. A főiskola után próbáltam elhelyezkedni és pár kisebb munka után egy multinak adtam el a lelkem. Ja-ja, eladtam havi nettó 80.000 Ft-ért, mivel utána nem is járt máson az eszem. Egy áruházban dolgoztam és ötöd magammal a kamerarendszer segítségével ellenőriztük a vásárlókat és a dolgozókat, valamint mi irányítottuk a vagyonőrséget. Ebből az időszakból szinte csak jó emlékeim vannak. Mindig elvégeztük becsülettel a munkánkat és a kameráknak köszönhetően azért szemtanúja lehettem pár vicces esetnek is, mivel tényleg mindent láttunk. A kameralefedettség nálunk 97%-os volt, ami azért nem rossz, ha azt vesszük, hogy a maradék 3% a wc-k, az öltözők és pár jelentéktelen hátsó terület a raktárban. Azokat nem láttuk.
Büszke vagyok rá, hogy az egész csapat igen magas szinten ismerte a vonatkozó jogszabályokat és törvényeket, így jogtalan intézkedésünk sosem volt, noha történt olyan is, amikor egy gyufásdoboz miatt került valaki a rendőrök keze közé. Szemét dolog? Igen is meg nem is, de megmagyarázom. Az emberek többsége, ahogy a média is azt hiszik, hogy ezek az intézkedések a vagyonőrök szemétkedéséből és hatalomvágyából fakad, pedig a folyamat sokkal bonyolultabb és még egérút is mindig volt.
Tételezzük fel, hogy valaki az eladótérben a ruházatába rejt egy 200 Ft-os energia italt. Ezt az operátor észreveszi a kamerák segítségével. Itt kezdődik a buli, ugyanis innentől kezdve az operátor nem hunyhat szemet, mert ha megteszi és valaki visszaellenőrzi a kamerafelvételeket, akkor az az állásába kerül az operátornak. A másik pedig, hogy ha valaki hajlandó ellopni egy energia italt, akkor joggal feltételezhető, hogy már mást is rejt a ruhája, amit még nem sikerült korábban rögzíteni. (Így esett meg, hogy egy fokhagyma lopást követően még 2 db 12.000 Ft értékű ital és kisebb kozmetikumok, stb bukkantak elő valaki táskájából) Ilyenkor a törvény értelmében az operátor már kérhetné az őrséget, hogy kísérjék be az illetőt, (mivel a lopás már a ruhába rejtéssel is megvalósul - ezt kevesen tudják - nem pedig csak akkor amikor a kasszánál elmennek) de mi mindig hagytunk egérutat. Ez pedig az volt, hogy megvártuk még a kasszákhoz ér az illető. Ha elővette az italt és kifizette, akkor mehetett a dolgára, ha nem akkor a mi dolgunk kezdődött.
A "bunkó" őr tehát sosem rabol rá magától a védtelen, de tolvaj áldozatra. Az őr csak utasításra ugrik, de akkor nagyon. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek barmok is az őrök vagy az operátorok között. De mi a fent leírtak szerint üzemeltünk. Egyébként az áruházi zabálás a szándékos károkozás tényét meríti ki és ugyan úgy intézkedni kell ellene. Igaz, hogy egy kifli nem nagy tétel, de éves szinten félmillát zabálnak fel az emberek egy kisebb áruházban jogtalanul. Ha lenne egy boltod te tűrnéd?
Amíg ez volt a munkám igazából nem is volt semmi bajom, mert minden rossz ami a fejesektől csurdogált lefelé először a főnökünk nyakába állt meg, csak neki volt egy olyan képessége, hogy visszafelé is tudta folyatni az egészet. Végül el is ment egy nagyobb áruházba nagyobb vadra vadászni. Szerette az igazgatókat kirúgatni.
A gond az volt, hogy én kerültem a helyére. Emlékszem a nagypapám halotti toráról hívtak be az áruházba fontos megbeszélésre. Ott ültünk egy kis irodában és győzködtek, hogy legyek én a biztonsági vezető. Papóka halála akkor már a 3. halál eset volt a családban egy éven belül, de a legrosszabb csak ezután következett. Szóval győzködtek, hogy vállaljam el, meg hogy 140.000 forint nettó és minden segítséget megkapok én pedig arra gondolta csak, hogy mi a fenének ülök itt és miért nem a halotti toron vagyok a családdal. Végül megpendítették, hogy a vállalatnál átalakítják a belső struktúrát és nem biztos, hogy szükség lesz 5 operátorra és hát én jöttem utolsónak, így... Értitek nem? A lakáshitel meg a nyakamon.
Végül "elvállaltam". Mikor elkezdődött volna a pályafutásom, mint biztonsági osztályvezető, akkor apa meghalt. Eldobta az életét és én lelkileg teljesen lerongyolódtam. Annyira magam alatt voltam, hogy a feleségem komolyan aggódott értem. Aztán meggyőzött, hogy meneküljek egy kicsit a munkába, mert a csapatom nagyon vár és talán segítenek túllendülni az egészen. Működött a dolog és kezdtem magamhoz térni. Mire élvezni tudtam volna a munkát, addigra olyan orkán csapott le rám, ami újra teljesen felőrölte az idegeimet. Az áruházi igazgató sem volt egy kispályás rib.. nőszemély aljasság terén, de a regiós felettesem egy igazi seggfej volt. Ezek ketten egy csónakban eveztek, csak egymással háttal ülve és én szívtam miatta.
Az igazgató folyton az áruházi mocskát akarta eltüntetni, ill. a nem szimpatikus dolgozókat velem kirúgatni, a nagy fejes meg mindig valami hülyeség után nyomozott, meg hogy hova akar tűnni az a mocsok.
Emlékszem hiányzott vagy fél millió forint értékű liszt. Már olyan szinten volt az ügy, hogy az az őrült pasi képes volt napi szinten beutazni Pestről, csak hogy ellenőrizze a kenyereket, hogy nem e nehezebbek, meg hogy mennyi liszt hullik a pékségben a földre. Igazából meg ott volt a hiba, hogy az áruházi szállításkor a kamionon lévő liszt már ránk volt terhelve raktárilag, de a raktárban nem tudták ezt és így mindig hiányt számoltak, majd lejelentették. Hiába téptem a szám, a rendszer nem változott én meg hagytam akkor, hagy mérjék a lehulló lisztet.
A munkatársak - szerencsétlenek - túlterheltek voltak az említett belső átszervezések miatt, ami annyit jelentett, hogy mindenkit kirúgtak, akit csak lehetett, hogy a válság által okozott hiányt kifoltozzák és a megagiga górék zsebe vastag maradjon. Ha valaki "pofázott" - mert így mondta az igazgató -, hogy nem bírja már, akkor addig szekálták míg fel nem mondott, vagy velem és a csapattal kerestettek olyan dolgot a munkájában, ami sértheti az áruház szent szabályzatát, így fegyelmivel elküldhetik és nem kell perkálni. Így rúgtak ki egy háromgyerekes apukát, aki 2 perc 35 másodperccel később ment vissza a szünetéről dolgozni. És semmit nem tehettem, mert az igazgatónak bármikor joga volt a kameraszobába bemenni és a felvételeket ellenőriztetni az operátorral, vagy rosszabb esetben velem. :(
A sok gond egyenként nem lett volna gáz, mert megbirkóztam volna vele ha egyenként jönnek. De a családi tragédiák és főleg apa halála, a sok barom a munkahelyen, a tarthatatlan határidős feladatok, az egyre kevesebbet érő fizetés már együtt túl sok volt. Az, hogy az év 365 napján 0-24 órában elérhető voltam, mert én feleltem az áruház biztonságárt egy olyan városban, ahol éves szinten több mint 750-800 jegyzőkönyvet készítettünk az 5 Ft-os lopástól a 300.000 Ft-osig, ahol az éjszaka közepén 10 részeg állatra csak egy vagyonőr jut, mert az áruház leszorította az őrzési költségeket, ahol egy nyugdíjas táskájából vipera és gázpisztoly kerül elő, meg egy rúd szalámi... na az...az nem segített abban, hogy a stressz elmúljon. Ehhez képest takarítani Angliában számomra sétagalopp és még jobban is keresek, mint az áruház igazgatója. Szóval itt a helyem :)
Sziasztok legközelebb!
Végül "elvállaltam". Mikor elkezdődött volna a pályafutásom, mint biztonsági osztályvezető, akkor apa meghalt. Eldobta az életét és én lelkileg teljesen lerongyolódtam. Annyira magam alatt voltam, hogy a feleségem komolyan aggódott értem. Aztán meggyőzött, hogy meneküljek egy kicsit a munkába, mert a csapatom nagyon vár és talán segítenek túllendülni az egészen. Működött a dolog és kezdtem magamhoz térni. Mire élvezni tudtam volna a munkát, addigra olyan orkán csapott le rám, ami újra teljesen felőrölte az idegeimet. Az áruházi igazgató sem volt egy kispályás rib.. nőszemély aljasság terén, de a regiós felettesem egy igazi seggfej volt. Ezek ketten egy csónakban eveztek, csak egymással háttal ülve és én szívtam miatta.
Az igazgató folyton az áruházi mocskát akarta eltüntetni, ill. a nem szimpatikus dolgozókat velem kirúgatni, a nagy fejes meg mindig valami hülyeség után nyomozott, meg hogy hova akar tűnni az a mocsok.
Emlékszem hiányzott vagy fél millió forint értékű liszt. Már olyan szinten volt az ügy, hogy az az őrült pasi képes volt napi szinten beutazni Pestről, csak hogy ellenőrizze a kenyereket, hogy nem e nehezebbek, meg hogy mennyi liszt hullik a pékségben a földre. Igazából meg ott volt a hiba, hogy az áruházi szállításkor a kamionon lévő liszt már ránk volt terhelve raktárilag, de a raktárban nem tudták ezt és így mindig hiányt számoltak, majd lejelentették. Hiába téptem a szám, a rendszer nem változott én meg hagytam akkor, hagy mérjék a lehulló lisztet.
A munkatársak - szerencsétlenek - túlterheltek voltak az említett belső átszervezések miatt, ami annyit jelentett, hogy mindenkit kirúgtak, akit csak lehetett, hogy a válság által okozott hiányt kifoltozzák és a megagiga górék zsebe vastag maradjon. Ha valaki "pofázott" - mert így mondta az igazgató -, hogy nem bírja már, akkor addig szekálták míg fel nem mondott, vagy velem és a csapattal kerestettek olyan dolgot a munkájában, ami sértheti az áruház szent szabályzatát, így fegyelmivel elküldhetik és nem kell perkálni. Így rúgtak ki egy háromgyerekes apukát, aki 2 perc 35 másodperccel később ment vissza a szünetéről dolgozni. És semmit nem tehettem, mert az igazgatónak bármikor joga volt a kameraszobába bemenni és a felvételeket ellenőriztetni az operátorral, vagy rosszabb esetben velem. :(
A sok gond egyenként nem lett volna gáz, mert megbirkóztam volna vele ha egyenként jönnek. De a családi tragédiák és főleg apa halála, a sok barom a munkahelyen, a tarthatatlan határidős feladatok, az egyre kevesebbet érő fizetés már együtt túl sok volt. Az, hogy az év 365 napján 0-24 órában elérhető voltam, mert én feleltem az áruház biztonságárt egy olyan városban, ahol éves szinten több mint 750-800 jegyzőkönyvet készítettünk az 5 Ft-os lopástól a 300.000 Ft-osig, ahol az éjszaka közepén 10 részeg állatra csak egy vagyonőr jut, mert az áruház leszorította az őrzési költségeket, ahol egy nyugdíjas táskájából vipera és gázpisztoly kerül elő, meg egy rúd szalámi... na az...az nem segített abban, hogy a stressz elmúljon. Ehhez képest takarítani Angliában számomra sétagalopp és még jobban is keresek, mint az áruház igazgatója. Szóval itt a helyem :)
Sziasztok legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése