40. Amikor semmi nem történik

Vannak napok, amikor az történik, hogy semmi nem történik az emberrel. Egy ilyen nap tipikusan szürke (és annak 50 árnyalata). Nem esik az eső, de nem süt a nap. 

A forgalom nem túl sűrű, de nem is haladós. Az ember tompa és még a jó zenék is monoton, ismétlődő vackoknak tűnnek a rádióban.

Fel sem tűnik már a piros telefonfülke, a téglaépületek újra egyformák és az emeletes busz is úgy suhan el melletted, hogy csak a szele csap meg, de meg sem tudnád mondani, hogy egyáltalán busz volt e.

A munka ma sem más mint tegnap, a munkatársak isszák a szokásos kávéjukat fapofával vagy készítik a világ legunalmasabb tejes teáját.

A főnök arcán ugyan az a mosoly. Mindig vidám? Vagy csak már megszokta, hogy mosolyog? Ki tudja...

Az autód poros és valaki ráírta: Clean me! És arra gondolsz tényleg le kéne mosni... majd... majd holnap.

És a kaja... nem lehet megszokni az ízeket... csak belekezdesz az evésbe, bár nem vagy igazán éhes.

Felmész a Facebook-ra, hátha van valami nem agyonismételt. Pörgeted, pörgeted... ah politika... ah ne egy idézet... ahh a  kis Pistike tud bilizni... a fenébe egy tortarecept, de kinek van kedve sütni... bezárod inkább.

Telefonálsz, de mindenki csak egy percre (sem) ér rá. Dolgoznak. Keményen.

Minden szürke, még a varjak is csendben kusshadnak a parkban. Csak sétálnak fel-le, mintha hátratett kezű, fekete öltönyös urak lennének. Néha megállnak, rád néznek kérdően... mit nézel?

És semmi nem történik.

Aztán.

Aztán! 

Aztán vannak napok, amikor kilépsz a házból és látod a szürke eget. Arra gondolsz, hogy nem esik és ma nem ázol végre meg.

A forgalom nem túl sűrű, de nem is haladós. Ilyenkor jó vezetni, nem kapkodsz és a sok jó zenét, bár sokszor hallottad mégsem tudod megunni. Még énekelsz is.

Elmosolyodsz, amikor meglátsz valakit a piros telefonfülkével pózolni a téglaházak között... hehe... neked is van ilyen képed. És arra gondolsz, hogy fogják élvezni az első utat az emeletes busszal.

A munkahelyre beérve nem vár váratlan meglepetés. A munka az mint tegnap, de nem bánod, mert jó vagy benne és szereted, ha változik... az sem gond..- mert a kihívásoktól már rég nem futamodsz meg... éltetnek.

A munkatársak sokszor fapofával isszák a kávét, de amikor megérkezel mosolyogni kezdenek, magukhoz invitálnak, hogy kávéz velük vagy igyál egy megszokott csésze teát. Lassan beindul a nap.

A főnök felétek jön és mosolyogva rátok köszön. Valaki megjegyzi... nehéz hete volt. És tudod, hogy ilyenkor a legnehezebb mosolyogni és tiszteled őt, mert a gondját nem zúdítja rád/rátok.

Az autód megint poros... valaki ráírta: Clean me! De nevetve csak egy smile fejet kanyarítasz mellé. Mert ma úgy is lemosod. 

 

Elmész ebédelni, de azt sem tudod mit egyél... csirkét, halat, curry-t, vagy valami sweet chilis ízre vágysz? Te magad sem tudod. Egyik sem hazai íz, de ez nem tart vissza. Bekajálsz és a végét lenyomatod friss gyümölccsel. :)

Délután van egy kis időd, betámadod a Facebook-ot. Politika... na mi történt? Az emberek ébredeznek? ... Egy idézet... nem is rossz, végre nem egy Coelho... és még értelme is van... Pistike bilizik? Milyen nagy már az a gyerek is Istenem, egy lájkot megér... Uhh egy szuper tortarecept, ezt ki kell próbálni... ezt le is mentem!

Előkapod a telefont és körbecsörögsz, hogy mizu? A barátok többsége épp melózik. Keményen nyomják, de van rád idejük, ha csak egy perc is. Nem panaszkodnak a telefonba csak örülnek, hogy csörögtél. Búcsúznak, mert nyomják tovább... majd a hétvégén összeülünk. Van munkájuk, ez a lényeg.

Kimész a parkba, szürke minden, a varjak is csak kusshadva mászkálnak fel-le a füvön. Néznek rád, majd felreppennek, amikor egy gyerek közéjük szalad, hogy elkapja őket. Zajongva repülnek tovább.

Vannak napok, amikor az történik, hogy semmi nem történik az emberrel.

Hétköznapok, nem rossz napok.