2014. december 13., szombat

41. Nem tűntem el

Hűha! Jó régen jelentkeztem... na de nem ok nélkül. Következzen pár sorba ömlesztve, hogy éppen mi újság velem.
Közeledik az év vége és nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de ahogy jön a karácsony egyre sűrűbbnek érzem a napjaimat, pedig, pedig, pedig ha jól meggondolom a menetrendem nem változott. Csak nagyobb a hajtást rendezek mindenhol. Ilyen célvonalig sprint érzésem van, de igazából semmi nem kényszerít a hajtásra mégis úgy érzem nem lehet lazítani.






Talán ennek is köszönhető (és főleg az iskolai melóknak), hogy 3-4 hét alatt két vírus is végig vágtatott rajtam. Egy teljesen legyalult. Annyi erőm sem volt, hogy a Playstation-t bekapcsoljam és játsszak egy kicsit... azért az meg már valami. :D Még a tea is visszafordult belőlem, hmmm.... 5 kilót fogytam két nap alatt. Bár ez a kiszáradás miatt volt. A mostaniban meg épp benne vagyok és még nem döntöttük el a vírussal melyikünk az erősebb. Egyelőre levegőt nem kapok és enyhén fáj a fejem, de legalább van erőm. Valamennyi. 

A melóhelyen a gyerekek teljesen megmarhultak. Nem tudok jobb szót találni rá. De legalább elhúztak már a karácsonyi szünetre (ebben a suliban elkezdődött) így a jövőhéten már nem kell kerülgetni őket, amíg a teljes sulit kitakarítjuk. Ohh yee. Istenem, hogy ezek a végén már miket műveltek. Maradjunk annyiba, hogy annyira eluralkodott rajtuk a lustaság, hogy gyakorlatilag semmit nem csináltak és néha még azt is elcsalták a tökfejek. De most már otthon vannak, úgyhogy a staff is fellélegezhet egy kicsit.

A feleségemet bedarálta a karácsonyi láz. Vásárol, díszít és most már süt is. Nem bánom egy cseppet sem. Most már legalább megengedhetjük ezt magunknak. És amikor vesz valamit úgy szeretem nézni az arcát, hogy örül neki. 




Ráadásul ez valami fertőző dolog lehet, mert kezdek én is durván rákattanni a karácsonyra. Félek mire oda érünk, hogy ünnepeljünk simán kidőlünk. De nincs megállás, mert idén is angol földön töltjük a karácsonyt és édesanya is velünk ünnepel. Kirepül meglátogatni ezért már nagyon izgatott vagyok. Remélem tesó nem haragszik meg, hogy most lestoppolom őt. :)

És végül, de nem utolsó sorban azért nem haladok a bloggal, mert belefogtam valamibe, ami nagymértékű kreativitást igényel tőlem és szinte minden szabad gondolatomat kitölti. Ez a projekt nagyon sok agyalással jár és rendkívül élvezetes számomra. Úgy érzem végre valami igazi értéket teremthetek. Nem szeretnék erről most egyelőre többet elárulni, ill. leleplezni, hogy miről is van szó, hiszen én magam is még szokom a gondolatot, hogy belefogtam. Nem mertem egy ideig elhinni, hogy meg tudom csinálni, de az első (igaz elfogult) visszajelzések alapján nagyon jó úton haladok. Meglátjuk. 
Ha összejön teljesen megváltozhat az életem. Sok munkát kell még belefektetnem.

Ez van, ez történt mostanában és fogalmam sincs, hogy mit írhatnék még, mert már megint zakatol az agyam és kavarodnak a blogos gondolatok a fejemben a másik kis tervemmel úgyhogy búcsúzom is.

Tervezem, hogy idén még jelentkezem itt, de biztos ami biztos:




 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése