38. Gazdag gyerek üveg derékkal

Mikor ezt a mondatot kezdem én magam se tudom, hogy milyen hangvételű lesz a poszt; még az is lehet, hogy egy kicsit nyavalygós. 

Mint azt említettem már, nehéz szó nélkül elmenni a gazdag gyerekek életvitele mellett. A gyerekeket a munkahelyemen nagyon kedvelem, de sokszor elképedek a mai napig is rajtuk. Miért is? Mindjárt mondom.

A mai nap kitaláltam egy jelzőt a jelenlegi állapotomra. Don Quijote szindróma. :D

A srácok vészesen érzik az év végét és ilyenkor olyan a ház mint egy méhkas. A gyerekek pörögnek és ez meglátszik a környezetükön. Minden reggel egy szélmalom harc. Nem kímélnek semmit. Jó! Ez éppen nem azért van mert gazdagok (bár ha jobban meggondoljuk azért van szerepe ennek is), hanem inkább azért mert tinik. 60 tinédzser fiú. Nem a rend az erősségük. :D

Igazából ezért van munkám, mert ilyenek. De pont a munkám miatt nehéz a rendetlenségüket elviselni. Mert olyan dolgokról van szó, ami csak egy apró mozdulat lenne és már nem is lenne disznóól. 

 Pl.: ma történt, hogy az egyik srác a kuka mellett ment el és bele akart dobni egy csokipapírt, de az kiperdült. Látta, hogy látom mivel mellette mentem el. Megálltunk és csak meredt rám, majd annyit hozzám csapott, hogy: Sorry! Végül kínosan sokáig álltunk ahhoz, hogy lehajoljon végre. Szinte hallottam ahogy reccsen az üveg dereka - mert nyilván ezért nem hajolnak le. :D

Végül a főnökasszony mentett egy szépet. Annyit mondott, hogy nem kell bocsánatot kérned, mert nem a takarító házában szemeteltél, hanem a sajátodban. Megjegyzem ha nem vagyok ott simán lesz.. tolja az egészet.

Szívesen takarítok, de néha elképesztő milyen koszt tudnak csinálni. Nem az zavar, amikor egy tonna füvet, meg sarat hoznak fel a házba a rugby edzés után, hanem amikor chipszes zacskóval van díszítve az ágyuk, úgy, hogy a szoba méretéből adódóan a kuka 2-3 méteres körzetben van. 

Bosszant az is, hogy nincsenek egymásra sem tekintettel. Névre szóló tányérok és poharak vannak a házban. Simán megkajálnak egymás tányérjából - ez nem baj - és a rendesebbek el is mossák azokat, de van aki csak lehajítja az asztalra, hogy majd a tulaj elmossa... na mindegy ez már nyávogás a részemről én is érzem. Tuti az eső miatt veszem ennyire a szívemre, most ezt. :D

Sztorizgassunk! Az sokkal izgalmasabb.

A srácok nem rég jöttek vissza a szünetről és a két hét alatt azért nem unatkoztak. Volt, akinek sikerült Tiger Woods-szal ütnie pár lyukat. Kérdeztük is, hogy milyen volt. Válasz: Jó! -.- Semmi több, egy sima "jó"! Hihetetlen. :D

Aztán volt egy srác, aki teljesen egyedül töltötte a két hetet, mert a szülei nagyon elfoglaltak. :( A new york-i lakásukba utazott (egyébként francia). Gondolom annyira azért nem unatkozhatott, de nem illik és szabad faggatózni, úgyhogy a fantáziátokra bízom, hogy üti el egy 17 éves az idejét úgy, hogy nem nagyon vannak anyagi korlátai.

Volt, aki Kínába utazott, mert ott akarta helyben tanulmányozni a helyi kultúrát. Lucky. Ha majd egyszer érdekli a roma kultúra is, akkor lesz pár tuti tippem neki. ;) Volt lehetőségem tanulmányozni. Éééés mielőtt megjegyzést tennétek. Bár voltak negatív tapasztalataim - a magyar munkám miatt is - alapvetően a kultúrájuk és a művészetük szép.

Lássuk mi van még. Egy srácunk a család hajógyárában töltötte a szünetet és próbált marketing területen gyakorlatot szerezni. Hehe én az ő korában nagyanyám falujában bicikliztem fel és le. :D

Egy fiúka elkezdte a repülőleckéket, a másik pedig downhill-ezet a Himalája közelében. Helikopterrel vitték fel őket és úgy gurultak lefele. Ha minden jól megy lehet majd az előbbi fiú már jövőre felviheti a saját barátját (bár ez lehet életkor függő is, de a 18 már megvan). Remélem össze jön nekik, jó fej gyerekek.

 

A legpozitívabb dolog a szünet után a srácok kedvessége volt. Nem tudom mi történt, vagy hogy én mit tettem, de most már nem üvegből vagyok, nem néznek át rajtam és a fiúk udvariasak és közvetlenebbek velem. Igaz, ez kicsit fura is, mert sokszor nagyon rövidre kell zárni, ha beszélgetést kezdeményeznek, mivel a szabályzat értelmében ez nem megengedett. Ezért úgy néz ki egy beszélgetés, hogy ők kérdeznek én meg válaszolok. Viszont vissza sosem kérdezek, mert nem tehetem. Tudják ők ezt és nem is firtatják, de legalább szóba elegyedünk. Ez sokat számít nekem, még akkor is ha a maradék 15-20 gyerek ugyanúgy egy takarítógépnek kezel.

Viszont a szülők! Eszméletlen mekkora különbség van köztük és a gyerekek között. Minden szülő, akivel eddig találkoztam talpig úr, ill. úri hölgy volt. Kifinomult modor és elegancia valamint kedvesség volt jellemző rájuk. Valószínűleg tisztába vannak vele, hogy nélkülünk a srácokat felzabálná a kosz. :D A kedves gesztusok mellet nem tudom valójában mit gondolnak, de nem is érdekel. 

Titkon mindig várom mikor toppan be az első bunkó, kő gazdag, új gazdag szülő. A főnökasszony szerint nincs sok esély rá. :D