Korábban sokat mosolyogtam magamban az angolok tea iránti rajongásán. Isszák éjjel-nappal, üresen, tejjel vagy kávé mellé (már láttam ilyet is O.o ). Aztán azt vettem észre, hogy kezdem érteni, hogy miről is szól ez az egész. De mi a titka a teázásnak? Egyáltalán van titok? A következő pár bekezdésben szigorúan a saját tapasztalataimat osztanám meg az egész tea mizériával kapcsolatban.
Az én teázási szokásom alapjait még az óvodában fektették le a konyhás nénik a '80-as években. Azt hiszem vagyunk így páran. Ez azt jelentette, hogy egy fekete teát bekavartak citrompótlóval és jól összekavarták egy nagy fém kannában kb egy mázsa cukorral és mellé adtak egy kis háztartási kekszet. Az egész forró löttyöt pedig zöld, rojtos szélű műanyag bögrékből nyomtuk be. Ez volt a "teja". Ittuk a teát és tömtük a kekszet és nem értettük miért hullik ki az összes fogunk. :)
Sokáig ez jelentette nekem a teázást, ill. tejázást.
A '90-es években aztán ránk köszöntött az aranykor és jöttek a különböző gyümölcs- és egyéb teák a boltokba. Akkor sokunknak a Pickwick teák jelentették a csúcsot. Megjegyzem nem is rossz tea szerintem. S bár a gyümölcs íz lett volna a lényeg, de én ugyanúgy cukorral és citrompótlóval, később pedig citromlével ittam. Így kell profi módon kinyírni egy tea karakterét.
És ki ne szerette volna akkoriban a Pickwick teát gyümölcs formájú kannából és csészéből fogyasztani - mint a reklámban. Megvan? :)
A korábbi munkahelyemen itt Angliában nem teáztunk, de a mostani helyen elég fontos pontja a napnak a tea szünet. Amikor először meglátták a munkatársaim, hogy hogyan készítem el a teámat azt hittem lefordulnak a székről. Filter, cukor, citromból facsart citromlé, forró víz. Pislogtak...
Miért is? Mert konkrétan kivégeztem a teát, bár akkor nem értettem miről is beszélnek, aztán a hónapok alatt tanítottak ezt-azt. Persze most csak a filteres teákról beszélek.
A fülöp-szigeteki kollégáim szinte csak zöld teát isznak. Ők arra esküsznek, hogy a filtert a pohárba kell rakni és forró vízzel leönteni, nem pedig a vízbe beledobni. Maximum egy percig ázzon a filter és nem szabad semmit sem a teához adni. Sosem isszák a teájukat tűzforrón, csak olyan hőmérsékleten, amin nem égeti a szájukat és a torkukat.
A főnökasszonyom angol. Na gondolhatjátok, amikor először felajánlottam, hogy készítek neki teát mi lett a vége. Megkérdeztem, hogy hogyan fogyasztja. El is hadarta, hogy egy filter, egy cukor és tej. Mondom, oké ez nem nagy durranás, de amikor odaadtam neki a kész teát... rám nézett és csak annyit mondott: Köszönöm! Igazán értékelem az igyekezetet, de ezt nem tudom meginni, mert ez olyan mint a szúnyog húgy. Persze mindezt mondta nevetve és semmi sértési szándékot nem véltem felfedezni a hangjában.
Megmutatta, hogy ő és az átlag angol hogyan készíti a teát. Magyarázata szerint a vízforraló általában egy munkahelyi kényszer megoldás, de azért ha lehet kannában forralnak vizet. Ő az üres csészével kezd, amit felönt forró vízzel. Aztán beleteszi a filtert, amit kiáztat egy kicsit, de tényleg csak fél percig. Hozzáadja a cukrot és megkavarja. Végül hozzá tesz egy kis tejet - ami annyira kevés, hogy csak épp elszínezi a teát és nem hűti le azt. Megmutatta azt is milyen lesz a tea akkor, ha a filtert a cukrot előre beleteszed a csészébe. És érdekes, de volt különbség, ahogy egymás után megkóstoltam a két módszerrel készített teát.
Megkérdeztem, hogy miért ilyen fontos a tea nekik (angoloknak). A főnökasszonyom mosolygott. Aztán annyit mondott, hogy nem a tea a lényeg, hanem hogy megállsz és beszélgetsz velem. Nem a munkán jár az eszed, hanem pihensz. Feltöltődsz.
Ennek tudatában értem már, hogy pl miért van mindenhol vízforraló. :D Múltkor a Virgin media egyik autója állt az utcánkban és valamit babráltak az internettel. A kis teherautó rakterében mindenhol kábeldobok és vezetékek voltak, szerszámok szanaszét, és egy vízforraló egy kis asztalkán két csészével. Imádom!
Emlékszem nem oly' rég Old Windsor-ban küzdöttek az árvízzel. A tévében ment egy műsör, amit a helyszínen forgattak, hogy hogyan készülnek a helyiek. A zsákokat még csak akkor hozták, meg a homokot, de a teás asztalka már fel volt állítva és iszogatták a teákat, beszélgettek. :)
Mindent együtt véve, szerintem teljesen jó dolog a teázás. Nem mondom, hogy a tejes tea legnagyobb rajongója lettem, mert nem. De ha nincs kedvem teázni, akkor kotyvasztok egy tejes kávét, mert ahogy a főnök is mondta, nem az a lényeg mit iszol, hanem, hogy kivel töltöd el azt a kis időt és hogyan pihenteted az agyad munka közben a teaszünet alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése