Tartozok egy történettel. A párom anyukájának történetével. Ő is velünk él Angliában és nagyon örülök, hogy az egész így alakult, mert nagyon jó a kapcsolatunk ezért is jó, hogy most megint velünk van.
Nagyjából ott indul a történet, hogy talán 10 évvel ezelőtt (ne féljetek nem lesz hosszú) még vígan üzemeltetett egy kocsmát az anyósom, de a város végül úgy döntött, hogy a városképet egy kicsit átrendezik, amibe a kocsma épülete nem illett bele. Lebontásra került az épület és fel is ajánlottak egy másik épületrészt neki, hogy ott üzemeltesse tovább a kiskocsmát, de neki már elege lett a sok alkeszből és a vállalkozóélet sem volt egy leányálom. Persze az új bérleti díj is magasabb lett volna.
Így több évnyi vállalkozói év után úgy döntött, hogy megszabadul a feleslegesen nagy lakástól és vesz egy kisebbet és gazdaságosabbat, ill. az akkor nagyon hangzatos hirdetésekkel csábító egyik multihoz jelentkezett munkára. A cég fő profilja a kisebb elektronikus autóalkatrészek és elektromotorok összeszerelése. Így az anyósom egy szalag mellé került és kis biz-basz kütyüket rakott össze több műszakban éveken keresztül. A munkájában mindig is maximalista volt és a mai napig az így hamar felajánlottak neki egy határozatlan idejű szerződést, azaz véglegesítették.
Aztán az következett, hogy a cég úgy döntött, hogy leépítés lesz. A profitnövelés oltárán embereket áldoznak a multik. Amit el végez 10 ember, azt eltudja 9 is. Amit 9 eltud azt eltudja 8 is... stb. Aztán pislognak, hogy a gyártósorokon nem tudják a normát teljesíteni az emberek, mert kevesen vannak. Persze ilyenkor ők a hibásak, mert biztos lógnak, túl későn érnek vissza a szünetről.
Az anyósom is egy olyan soron ült, ahol a norma magas volt, így nem mindig sikerült azt teljesíteni. Főleg, hogy pár csitri - 18-20 éves érettségi nélküli - elsőként húzott a szünetre cigizni, aztán utoljára még egy kicsit késve is jöttek vissza dolgozni. Amikor meg a szalagfőnök megkérdezte az embereket, hogy mi lehet a gond, miért nincs meg a norma, akkor az anyósom nem volt rest elmondani, hogy a renitens cigizős késős pár ember miatt a szünet után a sor áll, mert várni kell rájuk.
Végül addig töketlenkedett a főnök, hogy semmi nem változott és fentebbről kérték, hogy rúgjon ki pár embert. A farkával gondolkodott és nem a bevált munkaerőket tartotta meg, hanem azt a pár pics... csajszit, akiről azt gondolta, hogy majd így bevágódik náluk... Szánalmas nem?
Így aztán 9 év munkaviszony után elküldték az anyósomat.
Ekkor én és a párom már Angliában éltünk és azon gondolkodtunk, hogy innen támogatjuk havonta anyagilag. Az anyósom nem tudott munkát találni a városban, ami nem is csoda ott ahol olyan nagy a munkanélküliség, hogy talán az országban csak pár város tud nagyobbat produkálni. 50+ év felett egyébként sem kapkodnak az ember után sajnos. De jött az ötlet, hogy költöztessük ki magunkhoz és éljen velünk itt kint. Előtte is jól elvoltunk. A párom húgának sem volt sok hátra a suliból és lakhatott a nagyijával, majd ha végzett az iskolával akkor ő is kiköltözik. (Ez amúgy így is történt.)
Végül addig győzködtük őt/őket, hogy kiköltözés lett a vége. Főleg úgy, hogy a párom akkor lépet le mellőlem a munkahelyünkről, így lett egy lehetőség arra, hogy munkát kapjon az anyósom. A lehetőség össze is jött és velem dolgozott sokáig. Az angol tudása egy év alatt a nulláról alapfokig simán felfejlődött. Megérti amit mondanak és megértetteti magát.
Nagyon jó, hogy újra velünk van. Ő itt az angol fennhatóságú anyukám. Amit az édesanyám nem tud velem megkonzultálni, azt ő megteszi. Gondunkat viseli, cserébe segítünk neki boldogulni az angol hétköznapokban. Azt hiszem már ő is ott tart, hogy nem akar hazaköltözni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése