2016. július 12., kedd

75. Keresztelő Angliában

Vallásos ember révén soha nem volt kérdés, hogy a gyermekemet megkereszteltetem. Nem azért, mert ez valami mágikus csodavédelem lenne a gyereknek.     Nem.     Nekem a római katolikus vallás holmi "ó csak Isten védje meg" felfogástól jóval több. Alapvetően azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem a szeretteimet és a másikat. Sokan, sokféleképpen magyarázták anno a hitet, bennem az maradt meg, hogy Jézus feltétel nélkül szeretett bennünket és halt meg értünk. 





Azt gondolom szeretni és szeretetre nevelni a gyerekünket az egyik legfontosabb dolog, ha nem a legfontosabb. Ne higgyétek, hogy mi minta keresztények vagyunk a párommal - jelentsen az bármit is. Vétkezem én is, nem élek 100%-ban a Biblia szerint, sőt, nem szeretek minden egyes embert, de egész életemben azt éreztem, hogy Isten keze a vállamon pihen (a sok nehézség ellenére is) és ezért egy ideje nem kérek már semmit sem az imáimban esténként, hanem megköszönöm azokat a dolgokat, amikben úgy érzem szerepe volt annak, hogy mellettem állt Isten. Szeretném ha majd az utódaim megértenék ezt.
Sokat olvastam, hogy illene meghagyni a döntést később a gyereknek, hogy akar e bármilyen vallást követni. Lehet igazuk van, nem ítélkezem, de mi így döntöttünk.

Szóval a kérdés nem az volt, hogy lesz e keresztelő, hanem, hogy hol lesz. Magyarország vagy Anglia? És igazából ez elég gyorsan eldőlt, mivel a keresztszülők is itt élnek Angliában... a mi városunkban... két utcával arrébb. :) Keresztszülőt úgy választ az ember, hogy olyan személyeket kér meg, akikre rábízná akár örökre is a gyerekét. G és M ilyen emberek. Tudom, hogy nekik is fontos a vallás és Isten.

Felkerestük a helyi egyházközösséget és az atyát, hogy megtudjuk, hogy is zajlik itt ez az egész. Eleve kellemesen meglepett, hogy mindez simán lezajlott e-mailben, bár a személyes egyeztetés sem esett volna terhünkre. Father D nagyon kedves ember - ja mert ugye itt father a megszólítás -  ír származású, de például Lengyelországban is volt pap.
Az atya a keresztleveleink másolatát kérte, illetve legalább az egyik keresztszülő keresztlevelének egy másolatát is. Itt megjegyezném, hogy szerintem paponként eltérhet itt Angliában (is), hogy miket kérnek. 
Gyorsan meglett az időpont, bár maga az időpont távolinak tűnt még párhónappal ezelőtt.

Ezután nem sok minden történt, de az atya kérte, hogy a keresztelő előtt menjünk el hozzá és beszélgessünk egy kicsit. Én úgy éreztem, hogy ez arról szólt, hogy az atya meggyőződjön,  hogy ez nem valami komolytalan dolog a részünkről. Amikor megérkeztünk nagyon feszültek voltunk, mert tényleg nem tudtuk, hogy miről kell majd beszélni és hogy fogjuk azt elmondani úgy angolul, hogy a valódi énünkből is átadjunk valamit. Az atya első kérdése az volt, hogy vannak e barátaink Angliában, nem vagyunk e magányosak, mint oly sok bevándorló, távol az otthonától. Megnyugtatta a válaszunk.
Elmondta, hogy nagyon jó katolikus közösség van a városunkban, nyitottak és minden korosztály képviselve van, ha tehetjük keressük a közös programokat. Azt gondolom, hogy ez így is lesz.
A további kérdések arra irányultak, hogy mit jelent nekünk a vallás, miért a Rómeó nevet választottuk, tudjuk e pontosan, hogy mit jelent megkeresztelni valakit, illetve hogy van e bármilyen kérdésünk. A végén elég jól éreztük magunkat, ahogy kezdtünk feloldódni. Bemutattuk a keresztlevelek másolatát is és mivel nem volt hivatalos fordítás róluk (nem is kértek) így az atya mosolyogva megjegyezte, hogy nem valószínű, hogy el fogja tudni olvasni, de hagyjuk itt nyugodtan, köszöni, hogy bemutattuk.

Az atya elég modern pap annak ellenére, hogy már idősebb. A kezén egy AppleWatch óra pihent és azzal az ötlettel is ő állt elő, hogy hozzunk magunkkal mobilt vagy tablet-et és nyugodtan jelentkezzünk be Skype-on a templom wifi-t használva, hogy a magyarországi hozzátartozók is követhessék a keresztelést. :)




A keresztelő előtt egy héttel (a múlthéten) volt még egy találkozó. Azt egy hölgy kérte tőlünk és a templomba volt megbeszélve este 19:30-ra. Nem mondom, hogy nem volt kedvem, mert volt kedvem hozzá, de mivel mind két szülőt elvárták a programra így vinni kellett a gyereket is (mivel anyósom ekkor még dolgozik). Aki szülő az tudja, hogy a napi rutin nagyon fontos egy gyereknél és hát Rómeónál ez a vacsora-fürdés-alvás háromszöget jelenti, amiből kimozdítani elég rizikós. :) Kaland az élet!
Elmentünk. 
Nos ez nem egy hatszemközti megbeszélés volt - pardon nyolc, mert a gyereknek is van szeme - , hanem... Hogy mondjam szépen?... Nem tudom szépen mondani, sajnálom. Ez egy pofavizit volt. Öt család lett elhívva és jelenléti ívet kellett aláírni. Akik nem jöttek, azok azért kaptak egy finom megjegyzést előttünk, de tényleg csak annak tűnt fel, akinek van füle az ilyesmihez és nekem nagy füleim vannak.
Ez a megbeszélés egy pre class volt, vagy mi. A hölgy és a (munka?)társnője 4 éve csinálják ezt és ez ilyen kis közösség kovácsoló este lenne azoknak, akik most fogják keresztelni a gyermeküket. 
Mi zajlott itt? Első körben bemutatkoztunk és ahogy figyeltem nagyjából mindenki kikerülte a pontos választ, hogy hányszor jár misére egy hónapban. Én nem tagadom, hogy nem járok. Hiányzik is. Fontos is mert a keresztény vallás egyik alapja, hogy találkozol Istennel vasárnaponként. De aki tudja hogyan keresse magában az Istent, hogyan hallja meg a szavát, annak nem csak vasárnap van találkozója az Úrral, de ez nem lehet kifogás.
Aztán itt is elmondta mindenki, hogy miért szeretné a keresztelőt és hogy miért választották a nevet. Végül jöhettek a kérdések a részünkről. Volt, akit az érdekelt, hogy milyen ruhába hozza a kicsit, volt akit az, hogy több gyereket keresztelnek egyszerre vagy csak egyet.

Mi azt kérdeztük, hogy mivel illik az atyát ilyenkor meglepni, megajándékozni. Majdnem a fejünket vették. :D Valljuk be otthon ez bevett szokás, szinte már hagyomány, hogy a pap minimum kap egy tortát és/vagy elhívják az ebédre, tudok olyan helyet is ahol adományt adnak a templomnak vagy templom adomány néven a papnak. Apropó, azt se tudom, hogy otthon kell e fizetni a keresztelésért? Itt Angliában minden esetre ingyen keresztelnek, mert ez nem lehet pénz kérdése - mondták a hölgyek. Azt is hozzá tették, hogy ne érezzük úgy, hogy Father D-t meg kell ajándékoznunk. Igaz egy pasi megjegyezte, hogy az előző atya azé' örült az adománynak (minden irónia nélkül). De le lett szögezve, hogy ez a pap nem akar ilyet. Ez elég korrekt.


  
A keresztelő

Megérkeztünk a templomba és csak mi, illetve pár barátunk volt ott, de ez így is volt lefixálva. Ez az atya egyszerre csak egy gyereket keresztel és igaza van, mert így sokkal meghatóbb volt. Ne gondoljátok, hogy ez órák kérdése, kb. 25 perc. Rómeó kicsit nyűgös volt és elkezdte altatni magát. Nála ez annyi, hogy összekucorodik az ember ölében és ritmusosan hümmög vagy nyögdécsel miközben kezd álomba zuhanni. Egy üres, csendes templomban nem egy halk jelenség, mint kiderült. Az atya csak mosolygott, majd mély hangon háromszor elmondta, hogy sleep, sleep, sleep és a gyerek bealudt. Bár utána tudnám csinálni. :) Nem, nem csodát művelt a pap! A gyerek volt álmos. Amúgy végig aludta az egészet.




Aztán elkezdtük.

Az atya először megkérdi, hogy tényleg akarjuk e a keresztelést, aztán a keresztszülőket kérdi meg, hogy segíteni fognak e nekünk szeretetben felnevelni a gyerekünket. 
Aztán megkérdi, hogy miért választottuk a választott nevet. Ekkor elmondjuk a jelen lévőknek, hogy mit jelent a név és miért ezt választottuk.
A következő lépésben egy szent olajjal keresztet ken a kicsi mellkasára és megálld bennünket, ezután a szülök és a keresztszülők is megáldják a kicsit. Ez tényleg csak annyi, hogy megérinted a pici buksiját és azt mondod, hogy: Megáldalak! Nagyon jó érzés. Ezután mindenki másnak a családból és a barátok közül lehetősége van megáldani a gyerkőcöt. Éltek vele.
Utána a szentelt víz köré állunk a babával, akkor a keresztszülők tartják a babát és az atya ráönti a feje tetejére a vizet, illetve előtte ígéretet/esküdt teszünk, hogy Istenbe vetett hittel a sátánt magunktól eltaszítva élünk és neveljük a gyermekünket. Az atya elmondott egy szép imát is.
Ezt követően az oltár elé járulunk és itt egy másik szentolajjal (én csak über olajnak hívtam, mert mondta az atya, hogy ez nagyon ritka olaj) is megönti a kicsi fejét és Isten kegyébe ajánlja a babát, kéri az Urat, hogy óvja meg a gonosztól és áldja meg őt.
Végül gyertyát gyújtunk egy szent gyertyáról. Ez a szent gyertya lángja lesz a fény az életében, a fény (azaz Isten), amit (akit) követhet. 

  És itt van a keresztelő ceremónia vége, de igazából ekkor kezdődik el minden egy vallásos ember életében.


A keresztelésre várva :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése