47. Diákhitel vs. Maldív-szigetek 0:1

Lassan magamhoz térek és visszarázódok a hétköznapokba. Mindjárt el is mesélem, hogy mi történt. Ebben a pillanatban még nem tudom, hogy egy bejegyzésbe beleférek e. :)

Minden ott kezdődött, hogy nyitottunk egy megtakarítási számlát a bankunknál, ahova havonta 100-200 vagy néha 300 fontot elkülönítettünk havonta. Ezt teljes mértékben a feleségem menedzselte. Volt olyan is, hogy visszafele mozgatta a lóvét, mert kellett mondjuk autószerelésre, de azért az összeg szépen lassan hízott. Míg el nem jött a nap, amikor egy olyan összeg szerepelt a számlán, amiből simán kifizethettük volna egy összegben a feleségem és az én diákhitel tartozásunkat.

Asszonypajti közölte is, hogy itt az idő, hogy kifizessük a mumusokat vaaagy...

A másik opció az volt, hogy fizessünk be egy maldív-szigeteki nyaralásra, ami már régóta dédelgetett álmunk volt. 

Vége.

Na jó, azért még mesélek. Szóval a diákhitelt emelt törlesztővel toltuk vissza, hogy gyorsabban kopjon. Már otthon is. Itt Angliában pedig még rátettünk egy kicsit. Ez kb. annyit jelent, hogy 30-40 (árfolyam függő) Font / hó / fő összeggel nyomjuk vissza állambácsinak. Igazból nem jelent különösebb anyagi terhet és pont ez volt az, ami miatt nem volt kétséges, hogy a diákhitel vs. Maldív-szigetek meccs a nyaralás javára fog eldőlni.

Bevágtattunk egy utazási irodába és lezsíroztunk mindent. Amikor végeztünk, majdnem elbőgtem magam. Éreztem, hogy egy nagy dolgot húzhatok le majd a bakancslistámról. De érdekes, azért lelkiismeret furdalásom is volt. Nem kis összegnek csaptunk oda. Megjegyzem azóta teljes mértékben elmúlt és életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy nyaralni mentünk.

Ugorjunk!

Nem megy az olyan egyszerűen!

Még az indulás előtt kb. 1 hónappal lefoglaltunk egy magyar magán taxist, aki majd kivitt volna a reptérre. Igen, csak volna... mivel a megbeszélt időpont előtt 40 perccel közölte, hogy hát ő mégse jön... a j kva .. azt neked! Így hát G-nek (unokatesómnak) szóltunk, hogy gáz van és jöjjön ha tud, mert a srác kicseszett velünk. Jött is a drága és már minden sínen volt, amikor is G egy napja vásárolt autója feladta a harcot. Nem indult be. Ott rohadt le a házunk előtt bőröndökkel megtömve. (Mint kiderült az aksi feladta, de azóta megy a gép)

Pánik lett rajtunk úrrá. Ekkor mondtam a feleségemnek, hogy oké ne szarozzunk. Nem érdekel mennyi a taxi, hívjon egyet. Erre ő a szomszédot megkérdezte, hogy tudna e egy jó taxis céget (? miért nem a neten keresett?), de a szomszéd azt mondta, hogy felejtsük el a taxit. Ő ráér és ha csak ketten vagyunk akkor a van-nel kivisz bennünket a reptérre. Éljen! Meg vagyunk mentve.

Délután fél ötkor indultunk. Aki autózik az M25-ön ilyen tájt és még péntek is van, az tudja, hogy mi várt ott bennünket. A 20 perces utat kicsivel több mint egy óra alatt legyűrtük, de megérkeztünk a London-Heathrow-ra.

Odavágtattunk a check-in-hez, mivel online nem tudtunk csekkolni, mert a rendszer nem működött. A SriLankan Airlines volt a légitársaságunk. A pultnál a kollégájuk elmondta, hogy hát túlfoglalás van a gépre, így nem tud, csak egy átmeneti jegyet adni, de ne aggódjunk, menjünk el a beszállásig és majd ott valószínű adnak jegyet. Mondom mi van? Kifizetek egy valag pénzt és lehet, hogy lesz jegyem? Ne csesszetek már! De nem volt mit tenni, feladtuk a poggyászt és húztunk a biztonsági ellenőrzésre. Végül kaptunk jegyet és az egész mizéria oka az volt, hogy szarakodott a rendszer és volt aki duplán foglalt. Így már nem volt más hátra csak 14 órányi utazás. 

Repülés és repülés és csónakázás

A SriLankan Airlines jó. Nem tudok erről többet mondani. A gép kényelmes az első két órában, de a 10. után már nem. A kaja finom, ha az ázsiai konyha és a curry nem jelent gondot. Kicsit aggódtam a beszállásánál, hogy hogy fogunk aludni (a gép éjszaka repült), amikor az alábbi kép fogadott bennünket az utas folyosón. :)

 

Kb. 30-40 fő 10-12 éves fiúka kúszott fel a gépre, de szerencsére hamar leoffolták magukat. Én is átaludtam az út nagy részét. Nem volt vészes. Viszont a gép még Angliában késést szedett össze, mivel sor volt a kifutón és nem szálltunk fel időben. Na ezt nem is sikerült legyűrni az út végéig így az 1 órás átszállásból 20 perc lett. Rohanni kellett Colombo-ban a reptéren. Nem is maradt idő fotózni sajnos. De az a meleg ami ott megcsapott... istenem de jó volt. Anglia utána az a füllesztő forróság. Ahhh. A reptér kicsi volt és a biztonsági csapat is nagyon kedvesen soron kívül átnézett bennünket, akik Angliából jöttek és Male felé tartottak (kb 20 ember) így nem jelentett gondot az átszállás. Azért aggódtam, hogy a csomagjaink is átkerüljenek a másik gépre. Innen még 1 óra 10 perc repülés volt a Maldív főváros, Male.

Ez a gép is SriLankan gép volt. De ez sokkal kényelmesebb volt, mint az első. Itt is megkajáltattak bennünket. Mondjuk elég kajás is voltam és szeretem is az ázsiai ízeket. Így ezzel a programmal, meg a korall zátonyok feletti repüléssel gyorsan eltelt az idő még annak ellenére is, hogy nem tudtunk időben landolni így pár extra kört mentünk még a város felett.

 

 

Az a sziget ott Male. De nézzétek az eget. Milyen szürke. Nagyon aggódtunk, hogy milyen lesz az idő, de szerencsére ezek a fellegek eltűntek. Male-ban pedig hajóra kellett szállni, hogy elvigyenek a szigetünkre. Mi a Meeru Island Resort-ba szálltunk meg. Az út kb 50 perc speedboat-tal. Nagyon kemény :D

i

Arra gondolsz, hogy meghaltál és a mennyben vagy

Emberek, ez amúgy elmesélhetetlen amikor megérkezel a szigetre. És úgy egyébként az egész nyaralás az volt. Nem is tudom hogy meséljem az egészet. Inkább megyek sorba képeken és írom, ami eszembe jut.

Az óceán kristály tiszta és meeeleeeeg. Az a fogod magad és belegyalogolsz és simogat és nem kell megszokni mert kellemesen meleg.

Mivel all inclusive-re fizettünk így a sziget összes bárjában ingyen fogyaszthattunk. Így éppen ahol kedve volt az embernek csak kért egy italt és élvezte a hűsítő árnyékot. A kiszolgálás nagyon udvarias volt és a helyiek nagyon közvetlen emberek. Az összes bár, étterem és épület amúgy pálmafából készült és nem volt padló, csak a hófehér homok. Kivétel a szálláshelyeken.

A nyaralás ára elég sok mindent tartalmazott. Többek közt a kenukat díjmentesen lehetett használni. Annyi feltétel volt, hogy 1 órára lehet elvinni. De ha visszahoztad és másnak nem kellett, akkor vihetted újra... már ha bírtad 1 óra evezés után. :D Nem is olyan könnyű húzni a lapátokat. De 5-6 alkalommal azért eveztünk.

Mi water-villában laktunk. Ami azt jelentette, hogy a házikó a vízen volt, cölöpökön és egy hosszú mólón kellett besétálni. Több ilyen ház van egymás mellett, de úgy vannak kialakítva, hogy ne tudd zavarni a másik házban lakókat. A terasz a tengerre nézett. Jó volt itt szunyókálni, amikor az 5 órás időeltolódás az ember fejébe szállt.

 

Nem volt kit kimenteni, nem volt tömeg. Nagyon élvezetes úgy nyaralni, hogy nincs zsúfoltság.

 

Romantikázáshoz nincs is jobb hely esküszöm nektek.  Az alábbi képen az a kis fehér sátor a sziget házasságkötő "terme". Megzabálod nem? Láttunk is ott esküvőt. Fogalmam nincs mennyi lehet a felára. Amúgy a Valentin napot itt töltöttük a szigeten. A szállodától kaptunk ajándék pezsgőt, de a képeket most nem találom :D :D :D helyette egy kis romantikus kézfogós a második képen.

Amikor nyaralok valahol, akkor szeretem megnézni azt, hogy hogyan is élnek a helyi lakosok. A maldív lakosok bár sokszor luxus körülmények között dolgoznak pl. a szállodákban, de rettentően egyszerű életet élnek. Szegények és szerény házaik vannak. Nálunk azt mondanánk az ilyenre, hogy mély szegénységben élő. De az elmondásuk szerint nem vágynak többre. Ez nekem furcsa volt. 

Az tetszett viszont, hogy a szigetek többsége gyárt valamit és nem improtálnak feleslegesen külföldről. A mi szigetünkön pl volt egy kis bútorüzem, a másikon halat füstöltek, de volt olyan is ahol Coca-cola gyár volt vagy wc papír üzem. Aztán ezeket szétszórják a szigetek között. Okos nem? Saját ipar...

Az idegenvezető elmondta, hogy azért van gond a bevándorlással is - nocsak nocsak - mivel a bangladeshi munkaerő nagyon olcsó. Építkezésen 100-150 dollár/hóért dolgoznak 14 órát is ha kell. És nehezen versenyzik velük a helyi lakosság. Érdekes volt hallgatni mindezt bevándorlóként. De jöjjenek a képek.

Always Coca cola

 Ez valami raktár volt, de nem derült ki, hogy mit raktároztak - szerintem döglött halakat :D

Halfüstölő. Nagyon finom volt. 

 Átlagos utcakép a háttérben egy sárga magánházzal. Kell ennél több ha itt élsz?

Aztán volt olyan is, amikor úgy éreztem, hogy egy Windows háttérben nyaralok a Microsoft jóvoltából. Olyan színek vannak, hogy azt kép és videó nem adja vissza. A naplementét giccsesnek tartom, na de amikor egy ilyet átél az ember, akkor átértékeli a giccs fogalmát.

Búvárkodni nem mentünk, mármint oxigén tartályos merülést nem vállaltunk be. De szabadtüdősen azért úszkáltunk. A zátony élet igen nagy a legkisebb halaktól a cápáig van minden. Mérgező élőlények nem voltak. Se tengeri sün. Az állatok nem jelentenek veszélyt - gondolok itt a cápára -  mivel gazdagak a vizek táplálékban így nem igazán izgulnak az emberek miatt. A cápához annyi utasítást adtak, hogy alapból kerüli az embert így ne közelítsünk, mert elúszik úgy is. De ha "sarokba" szorítjuk, piszkáljuk, esetleg megérintjük támadhat, bár nagyobb az esély, hogy elillan.. Este vadásznak és bár ekkor is kerülik az embert, de azért ne felejtsük el hogy ösztönállatok. A legnagyobb amit láttam kb 1,5 méter volt. Gyönyörűek.

Számolatlan kép és főleg videó készült. De ahogy most újra néztem őket érzem, hogy visszamegyek még, egyszer, valamikor. Vagy ha nem ide, akkor már meg van terv, hogy hova. Nem tudom, hogy ez a kevés kép mennyire tudja átadni azt, milyen is ez a hely valójában. Feltöltött 1000%-osan. Annyi mindenről nem meséltem, de nem érnék a végére. Pedig bejártuk Male-t a fővárost, ami egy 2 km hosszú és 1 km széles sziget. A gyümölcs- és halpiacról sem meséltem. Oh lehet csinálok még egy bejegyzést inkább. :D