45. Menjél e külföldre élni?

(Ritka pillanat egy hétvégén dupla bejegyzés, de ez most kell)

Feltetted már magadnak a kérdést bármilyen formában, hogy külföldön akarsz e dolgozni és élni? Igen? Akkor benned is megindult valami. Lehet nem is tudod pontosan mi az. Lássuk tudok e olyat írni neked, ami egy kicsit ösztönöz, elgondolkodtat.

Az a baj, hogy van egy időkorlátunk. Élet a neve. Jól kezdődik csak a vége nem kiszámítható. Amikor megszülettél a világstatisztika rád bélyegezte, hogy a várható átlag életkorod kb. 71-78 év lesz - mondjuk 75 év. (durva becslések jönnek!)

Az körülbelül 2.365.200.000.000 másodpercnyi élet. Jó kis szám nem igaz? Ez a keret nemhivatalosan; papírforma szerint, csak az a baj vele, hogy lehet neked csak 60 év jutott, vagy 48. És 60 évesen a másodpercek is kevesebbek 1.892.160.000.000. pláne 48 évesen.

Ebbe kell belesűrítened, hogy megszületsz, járni és beszélni tanulsz, kisgyerek leszel, játszol, iskolába mész, szerelembe esel, fejlődsz, tanulsz, hajtasz és munkát keresel, dolgozol (ha dolgozol) stb. A másodpercek meg csak úgy pörögnek és pörögnek. 

Nézd csak meg az órádat. Nézz meg egyetlen percet, ahogy a mutató körbe megy, vagy a számláló 0-tól 59-ig pörög. Nézd! És jöjj rá, hogy elpörgettél a fenti keretből 60-at a semmire. Vert a szíved, lélegeztél, talán agyaltál is valamin teljesen feleslegesen. Vesztegetted az idődet. Így mondják ezt nem?

Elhiheted nekem, hogy nem véletlenül fogalmazódott meg az a kérdés a fejedben. A "menjek/ne menjek" dilemma elég nagy fejtörést tud okozni. Már az, hogy felmerült, hogy menj, ok lehetne arra, hogy most azonnal változtass az életeden. Igényed lett valami új iránt, valami más vonz, amitől érzed hogy élsz, ami nem kiszámítható, de talán irányíthatod és uralhatod majd azt. Érzed viszont azt is, hogy valami vagy valaki visszafog. Lehet a pénz, a szegénység, a munkahelyi stressz, a közhangulat és még számtalan ok és személyek. 

De most képzelj el valamit!

Képzeld el azt, hogy a jobb karodat egy kard súlya húzza bal vállad minden izma pedig egy pajzsot tart. Az arcodra rideg sisak feszül és láncing védi a testedet (ez a fegyverzet a te akaratod). Egy arénában állsz. Ez az aréna az Élet(ed). A közönség a lelátókon a pénz, a szegénység, a munkahelyi stressz, a közhangulat, a szemét főnök, a majom politikus az irigy szomszéd és még pár ember, akinek úgy érzed meg kell felelned, pedig lesz*rnak, és minden egyéb gondod is ott ül.

Ott állsz teljesen elveszve, értetlenül, mert nem biztatnak téged semmire. Felvették a legszebb ruhájukat, bort isznak és lakomáznak miközben azért vannak ott az arénában, hogy lássák hogyan buksz el. Hogy lássák, amikor az ellenfeled - azaz a célod - rád ront hogy legyűrjön és térdre kényszerítsen. Folyton azt lesik majd, hogy mikor engeded le a pajzsod, mikor lépsz rosszul, mert a fejedet a porban akarják látni.

Ha tényleg ott állnál és feléd rontana egy állig felfegyverzett ellenfél, akkor mit tennél? Gondolkodnál? Nem hiszem. Emelnéd a pajzsod és a kardod és bár nem tudhatnád, hogy nyersz e vagy sem, de azért odacsapnál. És nem igen figyelnél arra, hogy a lelátón ülők éppen mit kiabálnak. Te sz*rnád le őket. 

Ezt kéne tenned. Figyelmen kívül kell hagynod a zavaró tényezőket. Koncentrálj a célodra. Nézd meg őt jól!

Mostanában sok szám repked a levegőben 100 ezer, 1 millió magyar külföldön és hasonlók. Hogy mennyien vagyunk külföldön? Ki tudja? Sokan. Elegen. Nem elegen. Nincs jó válasz. De azért azt észre kell venned, hogy az embereknek sikerül ez. Meglépik. Emelik a kardjukat és pajzsukat. Vagy, mert nincs választásuk, vagy mert ezt választották. 

És tudod mit? Az a bizonyos közönség azért nem lát olyan sok bukást, nem lát sok-sok porba hulló fejet. Nem fogok hazudni! Van, aki elesik és a célja legyőzi őt, de mégis bátor volt, mert csatába indult és odaállt az ellenfele elé. Tudod, aki gyáva és elfut a küzdelem elől, az sosem fogja megtudni, hogy győzhetett e volna.

Változtatni egy jól megszokott dolgon nehéz. És kérlek engedd meg, hogy tőlem sokkal okosabb emberek szavaiból gazdálkodjak a következő sorokban, bár pontosan idézni nem tudok.

A komfort zónád elhagyás a legritkább esetben kényelmes és ésszerű. Azt hallottam egyszer, hogy egy öreg guru úgy mutatta meg valakinek mit jelent az, hogy vágyni a sikerre és sikeressé válni, hogy a fiatal illetőt kihívta a tengerpartra. Az ki is ment. Az öreg kérte őt, hogy kövesse a vízbe a fiatal férfi. Szépen haladtak befelé, de az ifjúnak az járt az eszében, hogy az öreg biztos megkattant. Ettől ő hogy lesz sikeres?

Már-már derékig ért a víz és a fiatal férfi hezitált, amikor is megkérdezte őt a guru, hogy tán nem vágyik a sikerre? Így mivel a férfi vágyott rá, inkább követte. 

Amikor a víz már vállig ért a férfi megkérdezte a gurut, hogy ettől ő hogy lesz sikeres? De a guru nem mondott semmit, csak a víz alá nyomta a férfit és jó soká lent tartotta őt. Olyan soká, hogy a férfi nem sok híján megfulladt, de a guru az utolsó pillanatban kiemelte őt.

Ekkor a guru ránézett és azt kérdezte: Érezted, hogy minden porcikáddal levegőhöz akarsz jutni? Érezted, hogy nincs másra szükséged, csak hogy levegőt végy, különben meghalsz? Gondoltál e közben a pénzre, a munkára vagy a bolti árakra, lustának érezted e magad? Nem? Na látod! Úgy kell a sikerre is vágynod, mit a levegővételre a víz alatt és akkor sikeres leszel. 

Tudom, hogy sok tényezőtől függ egy kiköltözés és/vagy egy külföldi munkavállalás. Én is végig csináltam. Tartottam azt a pajzsot és forgattam azt a kardot, ami most ott hever előtted a földön. Volt vizes a bokám, a vállam és voltam víz alatt is. 

Nézték az én küzdelmem is és várták a bukásom, de tudod mi a legérdekesebb az egészben? Hogy amikor győztem és elértem a célom, akkor az arcokra fagytak azok a mosolyok.

Azt kívánom neked, hogy te is fagyassz be egy-két bukásra vágyó mosolygó arcot!