Meg volt a meló és egész elfogadható pénz járt utána. Bár M mondta is, hogy ez a 4-5-6 óra délelőtt csak a kezdet, e mellé még bőven lehet melót keresni. Neki is volt, de arra én már nem mehettem vele, így eléggé leegyszerűsödött a képlet, autót kellett venni.
Mivel még a takarítós melók utáni fizu kb. 3-4 hétre volt így nem maradt más, mint az otthonról hozott pénz befektetése. Egy estébe nyúló délután ki lett szemelve a járgány (ha valakit érdekelnek angol autóárak bátran látogasson el az autotrader oldalra és a kék "search cars" gomb használata utána élvezkedhet), amit másnap meg is néztünk. Egy kékes-lila Vauxhall Tigra (Magyarországon ugyebár Opel néven futott) ácsorgott az út mentén egy ház előtt. Nem is tűnt vészesen öregnek, sőt egész dögös volt a napfényben a kis gyári felnikkel és a napfénytetővel. Nem mondom, hogy belül patika tisztaság uralkodott, de ez nem is jellemző sajnos az angol autókra. Egy kínja volt szegénynek így ránézésre, az irgalmatlanul ronda bársony beltér.
M kipróbálta a verdát, azt mondta, hogy szerinte 450 Fontot megér. Vegyük vigyük, mert később úgy is telik majd jobbra, ez pedig egyenlőre jó lesz igáslónak. De az adásvételen rendesen ledermedtem. Azt hittem olyan lesz mint odahaza, de nem, itt kérlek az autó tulajdonlapjáról letépik a megfelelő részt, hogy azt az autót most vetted meg és a korábbi tulaj az eredeti okmány maradék részét elküldi a DVLA-nak (kb mint az okmányiroda). A DVLA pedig majd postázza neked az új tulajdonlapot a te adataiddal és kész. Így odaadtuk a lóvét, kaptunk egy papírt és a miénk volt a kocsi. Egyszerű nem?
Haza felé azért kiderült, hogy nem a sportos leültetés miatt pattog a kocsi, hanem a lengéscsillapítás nem volt az igazi, de húzott rendesen a motor. Elég sok erő volt a kocsiban a korához képest és a kanyarokat meg sem érezte. Aki vezetett már Tigrát tudja miről beszélek. A kocsit végül én hajtottam szét, de nem én voltam az utolsó gazdája. :D
Mivel még a takarítós melók utáni fizu kb. 3-4 hétre volt így nem maradt más, mint az otthonról hozott pénz befektetése. Egy estébe nyúló délután ki lett szemelve a járgány (ha valakit érdekelnek angol autóárak bátran látogasson el az autotrader oldalra és a kék "search cars" gomb használata utána élvezkedhet), amit másnap meg is néztünk. Egy kékes-lila Vauxhall Tigra (Magyarországon ugyebár Opel néven futott) ácsorgott az út mentén egy ház előtt. Nem is tűnt vészesen öregnek, sőt egész dögös volt a napfényben a kis gyári felnikkel és a napfénytetővel. Nem mondom, hogy belül patika tisztaság uralkodott, de ez nem is jellemző sajnos az angol autókra. Egy kínja volt szegénynek így ránézésre, az irgalmatlanul ronda bársony beltér.
M kipróbálta a verdát, azt mondta, hogy szerinte 450 Fontot megér. Vegyük vigyük, mert később úgy is telik majd jobbra, ez pedig egyenlőre jó lesz igáslónak. De az adásvételen rendesen ledermedtem. Azt hittem olyan lesz mint odahaza, de nem, itt kérlek az autó tulajdonlapjáról letépik a megfelelő részt, hogy azt az autót most vetted meg és a korábbi tulaj az eredeti okmány maradék részét elküldi a DVLA-nak (kb mint az okmányiroda). A DVLA pedig majd postázza neked az új tulajdonlapot a te adataiddal és kész. Így odaadtuk a lóvét, kaptunk egy papírt és a miénk volt a kocsi. Egyszerű nem?
Haza felé azért kiderült, hogy nem a sportos leültetés miatt pattog a kocsi, hanem a lengéscsillapítás nem volt az igazi, de húzott rendesen a motor. Elég sok erő volt a kocsiban a korához képest és a kanyarokat meg sem érezte. Aki vezetett már Tigrát tudja miről beszélek. A kocsit végül én hajtottam szét, de nem én voltam az utolsó gazdája. :D
Megvolt a verda és M-mel megegyeztünk, hogy egyik héten én a másikon ő vezet és így nem kopnak annyira az autóink. Mert hát az öregnél volt olyan hetünk, amikor 500 mérföldet mentünk 5 nap alatt. Az kb. 800 km kerekítve. Laza nem? :D De legalább volt benzin pénz is.
Meg nem mondom már, hogy jött a képbe a pizza futár meló, ill. úgy jött, hogy kellett az extra meló, de hogy hogy keveredtem ahhoz a céghez... talán M vitt oda, mert ismerte a boltvezető palit, aki szintén magyar volt. Volt egy próbanapom, amikor a futárokkal kocsikáztam, hogy ez mégis milyen meló és a pár magyar futár gyereket faggattam, hogy mire számítsak.
Nem sok jót meséltek és mind elég depressziósnak tűnt, de nem is a meló miatt, mint inkább, hogy nem jött be nekik Anglia. A főnök pedig hát, maradjunk annyiban, hogy én is voltam főnök, de hogy tuti nem így kell csinálni, az is biztos. Nem szeretnék rosszat mondani, mert ugye én se sok esélyt adtam a pizzás melónak, mivel az első munkanapom első 10 percében fel is mondtam, de igazából, ha nem teszem lehet kiosztottam volna egy sallert a magyar főnöknek.
Oké aláírom, hogy lehet az volt a baj, hogy akkor már régen nem beszéltek velem beosztottként, de kérem azért egy bizonyos lekezelő stílust akkor se viselek el. Itt megjegyezném, hogy angoltól ilyen hangnemet nem hallottam még soha, azt csak egy magyar engedi meg magának az embereivel szemben ahogy ő beszélt. Így visszaadtam a munkaruhát és elbúcsúztam, kifelé menet meg arra gondoltam, hogy akadna meg a pizza a torkán a csávónak. Csupa jó indulat mi? Ennek ellenére tudom ajánlani a pizzás melót bárkinek, aki érez rá indíttatást, mert nem hiszem hogy ilyen magyar kiskirályok lennének a főnökök mindenhol és más magyar és nem magyar bevándorlótól azért hallani jó dolgokat. Talpalós meló és sokszor az éjszakába nyúló, de ideális másodállás, sőt sokan főállásban is csinálják.
De nem maradtam másodállás nélkül, mert a takarítós munkahelyemen volt egy kis népvándorlás, azaz páran kiléptek így majd' minden napra sikerült még 1-1 óra plusz melót akasztani, sőt később még a héten két napra kora reggelre is beugrott 1,5 óra. És végül még jött az ovi, de ezt majd legközelebb mesélem, mert megér egy külön bejegyzést szerintem.
Nem sok jót meséltek és mind elég depressziósnak tűnt, de nem is a meló miatt, mint inkább, hogy nem jött be nekik Anglia. A főnök pedig hát, maradjunk annyiban, hogy én is voltam főnök, de hogy tuti nem így kell csinálni, az is biztos. Nem szeretnék rosszat mondani, mert ugye én se sok esélyt adtam a pizzás melónak, mivel az első munkanapom első 10 percében fel is mondtam, de igazából, ha nem teszem lehet kiosztottam volna egy sallert a magyar főnöknek.
Oké aláírom, hogy lehet az volt a baj, hogy akkor már régen nem beszéltek velem beosztottként, de kérem azért egy bizonyos lekezelő stílust akkor se viselek el. Itt megjegyezném, hogy angoltól ilyen hangnemet nem hallottam még soha, azt csak egy magyar engedi meg magának az embereivel szemben ahogy ő beszélt. Így visszaadtam a munkaruhát és elbúcsúztam, kifelé menet meg arra gondoltam, hogy akadna meg a pizza a torkán a csávónak. Csupa jó indulat mi? Ennek ellenére tudom ajánlani a pizzás melót bárkinek, aki érez rá indíttatást, mert nem hiszem hogy ilyen magyar kiskirályok lennének a főnökök mindenhol és más magyar és nem magyar bevándorlótól azért hallani jó dolgokat. Talpalós meló és sokszor az éjszakába nyúló, de ideális másodállás, sőt sokan főállásban is csinálják.
De nem maradtam másodállás nélkül, mert a takarítós munkahelyemen volt egy kis népvándorlás, azaz páran kiléptek így majd' minden napra sikerült még 1-1 óra plusz melót akasztani, sőt később még a héten két napra kora reggelre is beugrott 1,5 óra. És végül még jött az ovi, de ezt majd legközelebb mesélem, mert megér egy külön bejegyzést szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése