2014. június 14., szombat

03. Folyik e tejjel a méz?



Jó legyen külföld!

De hova? Kérdeztem magunktól, amikor a kis feleségem már kész válasszal várt. Angliába megyünk, mivel skypon úgy összebarátkozott az unokatesómmal - aki szintén Angliában él - hogy nem is volt kérdés hova megyünk. 

A névtelenségbe burkolózva nevezzük unokatesómat G-nek. G az a fajta nő, aki előtt nem igazán vannak akadályok és nem lehet korlátok közé szorítani. Az agya pengeéles és két lábbal áll a földön. Reálisan látja a világot. Áldom is G józan eszét, hisz soha nem ígérte, hogy itt kolbászból fonjuk majd a kerítést és hogy tejjel fog folyni a méz. Nem állította, hogy két év után milliókkal a zsebembe hazaköltözhetek Magyarországra. Azt mondta, hogy döntsük el, hogy akarunk-e Angliában élni vagy sem, mert annak hogy egy hónapra vagy félévre kijövünk nincs semmi értelme. Oké, pislogtunk, hogy most erre mégis mit mondjunk; valamit mondjon azért mire számítsunk.

Nem hazudott.

Azt mondta, ha Angliába jövünk és keményen dolgozunk az elejétől, akkor az idő múlásával egyre kényelmesebb lesz az élet. Nem számítunk majd angol földön gazdagnak, de nem kell sakkozni a lóvéval. Kifizeted a kiadásaidat, plusz veszel kaját ruhát és még marad is.
Túl szépnek tűnt, de végül igaza lett. Csókollak drága G.


1 megjegyzés: