53. A 300.000 mosogatókarrier képlete

Rövid poszt! :D

Volt már olyan, hogy olvastatok, hallottatok vagy éppen átéltetek hasonlót, mint az alábbi kis részlet?

- Szia!

- Szia!

...bla bla bla ...

- És hol laksz most?

- Én Angliában.

- Ah tudom! Londonban vagy mosogatókarrieren!?

...bla bla bla ...

Ez egy fiktív kis párbeszéd részlet, de a hozzá tartozó képlet nagyon is valóságos, ami kb. úgy néz ki egyes emberek fejében, hogy:

Anglia = London (londonyország) = Mosogató karrier = Nyomorgás albérletben

Lássuk mi itt a gond!

Kezdjük rögtön ott, hogy az emberek sok esetben azt hiszik, hogy az angliai élet az nem mást jelent, mint Londonban lakni és gályázni, miközben 15 pakisztánival osztod meg a lakhelyed. Nos van ilyen is ez tény, de nem mindenki így él!

Közel 300.000 magyar él az Egyesült Királyságban durva becslések szerint (nem én mondom, nekem is mondták :) 300.000 vagy 30.000? Azt nem tudom, de a vízbű veszik ki a zoxigént). És elhihetitek nem mindenki Londonban lakik, és főleg nem mindenki a mosogatásból él. 

Egyébként is milyen szűk és korlátolt gondolkodásra vall, ha valaki Angliát egyenlővé teszi Londonnal? London Anglia része, noha akár egy mini ország is lehetne. De Magyarország sem csak Budapestből áll nemde?

A mosogatótól a mérnökig, a tanártól az orvosig, ügyvédig, a takarítótól a tűzoltóig minden munkakörben találsz magyart. Az ország nagy és rengeteg helyen lehet munkát találni Londonon kívül is. Szóval ha valakit nem ismersz igazán és csak annyit tudsz róla, hogy Angliában próbálkozik jobb életet találni, akkor az még nem feltétlen jelenti azt, hogy Londonban él és mosogat.

Szörnyen lenéző!

Holott nincs miért szégyenkezni. És ezt most neked írom, aki a mosogató mögött állsz és dolgozol. Az, hogy nem büdös neked a munka nem tölthet el szégyenérzettel! Sok oka lehet, hogy most épp ott vagy és dolgozol. De ez még mindig jobb, mint munka nélkül lébecolni, várni a segélyt, várni valakit, aki végre beváltja az ígéretét és munkát ad, várni, hogy végre a közmunkaprogram keretében elhívjanak füvet kaszálni a patakpartra, várni, hogy a főnök haverjának a fia/lánya/farka vége kibukjon a cégtől és végre bekerülhess a helyére, stb stb stb. Tudnád te is sorolni.

Határt átlépni és új életet kezdeni nem könnyű. Van, aki a "tutiba" megy és rögtön magas röptű karrierrel kezd külföldön. DE! Ne hidd egy percig sem, hogy az könnyű út volt. Más úton ment mi te. Ennyi. Semmi több. Más lehetőségei voltak, más ajtók nyíltak meg előtte. Ezért te nem érezheted magad kevesebbnek, ott a mosogató mögött. Lehetőségeidhez képest vagy ott és ezért senki nem kérhet számon téged. Csak te teheted ezt meg saját magaddal.

És hozzád is szólok, 

aki lenézed, elítéled, kineveted az angliai mosogatókat. Szerinted nem jobb tisztességes munkával gondoskodni magadról és/vagy a családodról, mint várni az égi mannát? Persze tudom, hogy szúrja a szemed, amikor valaki veri a mellét, hogy ő mennyit keres, közben meg csak mosogat. Igen, tudom kire/kikre gondolsz ilyenkor. Arra a pár beképzelt majomra, akik miatt kialakult egy ilyen kép a köztudatban a külföldi munkavállalókról. De elhiheted, hogy annak a több százezer magyarnak a 99%-a csak dolgozni akar és élni, nem pedig "veretni", hogy tele vannak lóvéval. Csak valahogy annak a kis százaléknak mindig nagyobb a pofája a "fészbúkon", a fórumokon és egyéb helyeken. Mi sem bírjuk őket! :)

Viszont tudnod kell, hogy elég sok angliai magyarnak volt ugródeszka egy mosogatói munka. Persze volt, aki benne rekedt, volt aki netán megszerette, volt aki suli mellett csinálta ösztöndíj kiegészítésként és olyan is aki csak addig, míg nyelvet tanult és elment mondjuk kézilabda edzőnek pl (ismerek ilyen embert is). Senki nem erről álmodik, de van úgy, hogy az ember kimegy külföldre és nem jön rögtön szembe vele a legjobb meló. Élni meg kell valamiből addig is míg meg nem találja a számítását.

"Dolgozok oszt gyűlik" - legbénább poszt a facebook-on

Tehát az, hogy Anglia = London téves. Németország sem egyenlő Berlinnel, vagy Ausztria Béccsel. Az is téves - szerintem - hogy a tipikus angliai magyar csak mosogató lehet. Az lehet, hogy mosogatóként kezdte, ezt aláírom, de nem mind a közel 300.000 ember.

Na de mi a helyzet a nyomorgós albérlettel?

Az a helyzet, hogy ilyen van. Van Londonban, van Angliában, de Berlinben és Bécsben is... Budapest sem kivétel. De megint csak azt tudom mondani, hogy a kint élők többsége azon dolgozik, hogy az ilyen helyzetből kiszabaduljon. Olvass vissza a blogomon! Én is megosztoztam a honfitársaimmal anno egy házon. Nem szégyenlem. Most saját házat bérelünk, sőt nagyobba megyünk a párommal. Ja! Hogy most is megosztom az anyósommal. De meg ám! Szerencsés vagyok, mert nagyon szeretem őt. Akkor is vele laknék, ha saját házam lenne. De még akkor is, ha annyi pénzem lenne, hogy megengedhetném, hogy házat vegyek neki.

Oké! Elkanyarodtam. Ha maradunk a felállásnál, hogy a londoni mosogató fiú/lány osztozik 3-4 ázsiaival egy albérleten, mert így olcsóbb neki, az másnak miért fáj? Nem ő szívja meg, hanem az a szerencsétlen magyar. Lemerném fogadni, hogy nem így tervezi az életét leélni. Mindent megfog tenni, hogy kiszabaduljon egy ilyen helyzetből (eleve küzdő szellem, ha már külföldet is bevállalta). Ha nem így tesz, akkor nagy az esély, hogy abba a 1%-nyi magyarba tartozik, aki:

Londonban van mosogatókarrieren és 15 pakisztánival osztozik az albérletén, hogy a heti párszáz fontos fizetésével menőzzön a facebook-on.

A többi 99% meg éli a normális emberek életét.

Valami furcsa mítosz szerű dolog ül a kivándorlók nyakában. Nem tudom nektek megfogalmazni mire gondolok, de van ez a hülye helyzet, hogy bármit teszel, mondasz, írsz, gondolsz az valakit megsért, bánt vagy inzultál odahaza vagy akár itt is. Nem tudsz úgy létezni, hogy az ne piszkáljon valakit. Miért van ez? Miért kell nekünk magyaroknak mindig a másikkal foglalkozni? Miért akarjuk magunkévá tenni mások problémáit is? Miért kell ezt egyáltalán leírnom? Velem lehet a baj. Azt hiszem, ahogy öregszem megtanulom elfogadni az embereket olyannak amilyenek, de még azért fenntudok akadni figurákon. A zsennyegő alakokon, akik megakarják határozni, hogy mi a jó neked, holott még azt sem tudnák megfogalmazni, hogy mi a jó nekik (éljenek bárhol is). Tudjátok, mint azok például, akik szerint a nyugat hanyatlik és kelet felé kell menni, közben meg már annyira kelet felé mennek, hogy lassan megérkeznek nyugatról. :D :D

Bár igazságtalan vagyok, ha azt mondom, hogy csak a magyarok ilyenek, mert biztos hogy nem így van. Biztos vagyok benne, hogy száz másik példát tudnának hozni most az emberek, hogy belém kössenek. ;)

Mindegy! Egyszer csak javul a helyzet! És az, hogy egy magyar otthon vagy külföldön él nem bír majd jelentőséggel. Egyenlő lesz minden magyar ember minden magyar ember szemében.

Majd...

Egyszer...

Valamikor...