25. A rendőr sztori 1.0 - Anglia

Sosem volt dolgom a rendőrökkel, ill. ez így nem igaz, mert a magyarországi munkahelyemen sokat dolgoztunk velük együtt. De olyan eset sosem volt, hogy intézkedtek volna velem szemben, vagy csak akár igazoltattak volna.

Az első ilyen esetig úgy látszik, hogy Angliáig kellett utaznom. :D Aki most dörzsöli a tenyerét, hogy majd egy jó bűncselekményes sztorit olvashat rólam, annak üzenem, hogy az, aki valaha törvényi keretek között végezte a munkáját és pont hogy a bűnt üldözte valamilyen formában annál kisebb az esély, hogy bűnbe esik. Nem kizárt, hogy vétkezik, de fokozottan tisztában van azzal, hogy milyen törvényeket és szabályokat szeg meg és hogy ezek milyen büntetést vonnak maguk után.

-- Szerintem nem lenne hátrány ha az iskolában elkezdenék ezt tanítani. Valószínűleg sokkal kevesebb ember adná a fejét lopásra (és egyéb dolgokra), ha pontosan tudnák, hogy ez mivel jár, hogyan zajlik egy nyomozás, egy letartóztatás, egy tárgyalás stb. Rengeteg tinit láttam megpecsételni a jövőjét örökre azzal, hogy sokszor poénból áruházi lopásra adták a fejüket. --

Oké! Nagyon elkanyarodtam, bocsi! :D

A rendőrséggel még akkor volt dolgom, amikor azt a bizonyos óvodát takarítottam, amiről itt a link alatt meséltem. Ez már az az időszak volt, amikor már nem egyedül takarítottam az óvodát, hanem az anyósom is el tudott jönni velem, hogy hamarabb végezzek. 

Este volt bőven, de nem volt sötét. Az ovit legyűrtük gyorsan, de mégsem siettem hazafelé, mert már fáradt voltam fizikálisan és bár szerettem tolni a kocsinak, de semmi ingerenciám nem volt hozzá, hogy extra koncentrációt erőltessek ki magamból, mert száguldozok. 

Egy kis falu utcáján hajtottam keresztül éppen. Itt meg pláne nem siettem, mert a helyi yard sokszor szerette mérni a sebességet ezen a szakaszon. Az egyik körforgalomban viszont mögém becsatlakozott egy rendőrautó. Először nem is izgatott, mert tudtam, hogy szabályosan haladok és nem is jött rám csak követett simán, mintha ő is hazafele tartana a munkából.

Így haladtunk vagy 200 métert, aztán valamiért lemaradt a rendőrautó és megint mentünk további 200-300 métert. Ezután felgyorsított és nagy villogások közepette megérkezett a nyakamba. Annyi fényt nyomott rám, hogy azt hittem kiolvad a szemem a helyérő. Komolyan mondom ezekre az autókra tuti egy atomerőmű van rákötve. 

Elkezdtem lehúzódni, mert szentül meg voltam győződve, hogy kapott egy bejelentést és most gyorsan el akar mellőzni. Az első lehetőségnél félreálltam, de a rendőr nem mellőzött el, hanem lehúzódott mögém. Lefehéredtem rögtön. Kb. az villant át az agyamon, hogy sosem igazoltattak még, erre Angliába kerül sor először, az angolom nagyon rossz és hogy a kocsim biztos lopott. :D

Azért erre gondoltam, mert nem vétettem a közlekedési szabályok ellen és lehet a rendőr megnézte a rendszámomat, az alapján pedig kiderült, hogy lopott autót vettem, vagy valami ilyen baromság.

Ültem a kocsiba az anyósommal és azon tanakodtunk, hogy vajon mi lehet a gond. Közben figyeltem a tükrömben, ahogy kiszáll a rendőr az autóból és megindul felém. Baromi nagy darab volt. Nem kövér volt, hanem magas és izmosnak tűnő alkatú pali. Kevlár mellénybe és tányérsapkában közeledett felém. 

Odalépett hozzám és udvariasan köszönt, majd megkért szálljak ki az autóból. Ohh istenem vajon erre mi szükség? - gondoltam magamban. Kiszálltam és követtem az autóm hátuljához. Rögtön azzal indított, hogy az autójában kamera és mikrofon van és azok rögzítik a beszélgetést. A következő kérdése az volt, hogy honnan érkeztem. Nyilván mikor megszólaltam rögtön tudta, hogy nem törzsgyökeres angol vagyok és ugye rögtön tisztáztam vele, hogy értem, amit mond, csak nem tudok helyesen beszélni. Elővettem az irataimat és megmutattam neki. Mosolyogva kérdezte, hogy magyar vagyok e. Majd annyit fűzött hozzá, hogy ne aggódjak a beszédem miatt mert megérti az angolom. Ez a kedves megjegyzés segített azért, hogy valamennyire megnyugodjak. Aztán megkért, hogy várjak egy kicsit, mert a központtal egyezteti az adataimat. Én meg ott malmoztam a kocsim háta mögött, hogy akkor most mi a franc lesz. Lehet, hogy a bevándorlásiak vadásznak rám valami miatt? - és ehhez hasonló hülyeségek futottak át az agyamon.

Visszalépett hozzám a rendőr és átnyújtotta az igazolványomat hozzáfűzve, hogy az rendben van. Mondom király, akkor biztos végeztünk is, de nem, mert megkérdezte, hogy fogyasztottam e alkoholt az elmúlt 12 vagy 24 órában. Nem emlékszem melyik időintervallumot mondta már.

Csípőből válaszoltam, hogy nem. Aztán arra volt kíváncsi, hogy hajlandó lennék e a szondát megfújni. Persze, hogy hajlandó voltam, mert tudtam, hogy csak is negatív lehet a teszt. Elő is szedete a kütyüt, amit bár gondosan bemutatott és magyarázott, hogy hogyan kell használni, de már akkor annyi számomra új szót elmondott, aminek a felét még nem is ismertem, hogy nem bírtam követni a mondókáját. Tiszta erőből megfújtam a gépet és ő felkacagott - ami meg is lepett -, mert rosszul csináltam. Error lett az érték. :D Aztán rájött a rendőr, hogy egyszerűbben kell elmondania mit is szeretne. Igazán türelmes fickó volt. Arra kért, hogy lassan de folyamatosan fújjak. Sikerült is a teszt, ami persze 0.000 ezrelék eredményt hozott. Arra kért a rendőr ezután, hogy ismerjem el az eredményt. Gondolom a kép és hangrögzítés miatt volt erre szükség...

Az eredményegyeztetés után elmondta, hogy erre az egészre azért volt szükség, mert ő mögöttem haladt és azt látta, hogy enyhén jobbra, majd balra húzódok a sávomban. Arra gondolt, hogy lehet fogyasztottam alkoholt. Aztán arra volt kíváncsi, hogy fáradt vagyok e ??? mert lehet ez volt az oka annak, hogy úgy vezettem. Próbáltam neki érthetően elmondani, hogy más itt vezetni, mint Magyarországon és az utak is keskenyebbek ezért sokszor kell korrigálnom, hogy az autó egyenesen haladjon és nem a fáradtság miatt van. Megint elmosolyodott és elmondta, hogy nagyon sokszor hallotta ezt bevándorlóktól és sajnálja, hogy ilyen keskeny utak vannak mindenfelé. Még ő szabadkozott érted?

Annyit kérdezett még, hogy van e kérdésem esetleg vagy észrevételem az intézkedéssel kapcsolatban. Mondtam, hogy nincs. Hogy ha fáradtnak érzem magam, akkor álljak meg a következő boltnál és vegyek egy hideg ásványvizet, mert az felfrissít - javasolta udvariasan. Odanyújtotta a kezét, majd elmondta, hogy örült, hogy találkoztunk és, hogy sajnálja, hogy megállított, de ez az én érdekem is, mert könnyen balesetet szenvedhetek, ha baj van.

Úgy váltunk el mint valami cimborák. Pontosabban váltunk volna el, ha nem jutott volna eszembe, hogy a jogsimat viszont nem adta vissza. Gyorsan elkértem, ami miatt még 10-szer bocsánatot kért, hogy elfelejtette és végül az utamra engedett. 

Elmeséltem a kint élő barátoknak a történetet, de nem lepődtek meg. Mondták, hogy az angol rendőrök többsége ilyen. Nem akar megszívatni vagy megbüntetni. Végzik a dolgukat és próbálnak udvariasan és intelligensen végigvinni egy ellenőrzést. De a lelkemre kötötték, hogy egy percig ne gondoljam, hogy nem nyomnak le mint a bélyeget, ha gond van. Az átlag angol rendőr nem hord fegyvert, de ezt valamelyest kompenzálják testi erővel és különböző ártalmatlanítási technikákkal.