23. Itt volt a család! Ajjajj!

Mint már azt említettem az előző bejegyzésben a család kiutaztatása sem fenékig tejfel volt. Egy pillanatra álljunk meg azért, mert most nehogy arra számítsatok, hogy szétoltom itt a családot meg elhordom őket itt mindennek! A nehézségekről, a váratlan helyzetekről és kényelmetlen megoldásokról szeretnék pár szót ejteni, ami a kinti nyaralásuk alatt megesett. Remélem lesz benne olyan is, amiből majd tudtok okulni - ha akartok.

Az első és talán a legnagyobb és a legkényelmetlenebb probléma a szállásolás volt.

Jelenleg egy 2 hálószobás, nappalis, 1 fürdős házban élünk a párommal, az anyukájával és párom tesójával. Ja meg a 15 éves mini kutya is itt van, aki már olyan öreg, hogy 18 órát is alszik egy nap. Addig nem is volt szűkös a hely, amíg végleg ki nem költözött a feleségem testvére Bé. A költözése előtt is már szerveztük a ház cseréjét egy nagyobbra és már sínen is voltak a dolgok. Ezért mertük a családot is kiinvitálni Angliába egy kis kikapcsolódásra. 

A másik ház tulajai amúgy a közvetlen szomszédaink :D és nagyon kedves emberek viszont az élet közbeszólt és úgy alakult, hogy nem tudtak időben elrendezni mindent ahhoz, hogy elköltözzenek a tengerparti házukba és majdnem egy évet halasztanak. Ohh yee! Gondolhatjátok hogy megörültünk a hírnek...

Kilencen lettünk 2 hálószobára, 1 nappalira, 1 fürdőre és az 5 kg-nyi kutyára. Hrrgg horror. Mi nem adtuk fel a saját hálószobánkat a párommal, mert a kutya ott aludt az ágy mellett egész éjjel, ill. amikor otthon voltunk a napot is ott töltötte. Szegénykém nem tolerálja már a vendégeket így el kellett szeparálni valahogy. 

A másik hálószoba a tesómék bázisa lett a két gyerekkel. Egy franciaágy tesóéknak és egy vendég matrac a nagyobbik fiúnak valamint egy utazó gyerekágy a legkisebbnek. Anyósom, anyukám és a sógornőm a nappalit osztotta meg. Szerencsére két olyan kanapé van betéve oda, ami teljes értékű nagy ággyá lehet alakítani. Végül is elfértünk, de ez nem volt a legkényelmesebb megoldás. Már mindenki több térhez szokott, de hát egy család vagyunk. Kibírtuk. Szálloda, panzió azért nem jött szóba, mert az jelentős költséget jelentett volna és az időnket együtt szerettük volna tölteni. A pénzt inkább elköltöttük másra. :D

A másik kényelmetlenség a közlekedés volt. 

Pontosabban nem volt kényelmetlen, csak pont nem fértünk be egy autóba. A feleségem is és én is vezettünk akár hova kellett menni. Szeretünk vezetni, de ha túl sok inger ér vezetés közben, az hosszútávon zsibbasztóan hat (forgalom, gsp karattyolása, a családdal való duma, figyelni a másik kocsit, amiben a család másik fele utazik stb). Ráadásul a nagyobbik gyerek nem bírja az autót és szegény hányni kezd ha sokat ül a kocsiban. Ha elől ült az anyósülésen (természetesen megfelelő gyerekülésben), akkor nem volt gond vele, de azért én ezt nem tartom biztonságosnak. Kicsit zavart. Nem magamban nem bízok, hanem a szembejövő sok kafferbivalyban. 

Az elején azt terveztük, hogy bérelünk egy kisbuszt, de végül a két autós megoldás költséghatékonyabb lett. Nem sokkal, de azért nem is kevéssel. :D

A kaja. 

Igazából ezzel meg az volt a gond, hogy mivel a legtöbb napon nem voltunk otthon így nem is főztünk, de étterembe sem szerettünk volna menni minden este. Így esett meg, hogy kebab, pizza, tonhalas tészta vagy KFC-s kaja lett a vacsi. Jó! Volt grillezés, szalonna pörgetés is, de tudom, hogy egy jó tányér leves és egy kiadós második az igazi. Helyette azért volt egy kis édesség, nyalánkság a tarsolyban. Semmi egészséges és tápláló, de annál finomabb vacakságok. Elfogytak, de mi nem fogytunk az tuti. Azt gondolom éhesen nem maradt senki soha sem. 

Igazából nem nagyon tudok több kellemetlenséget okozó tényezőt öfelsorolni. Talán azt megemlíthetem még, hogy sajnáltam az anyósomat és a sógornőmet a zsúfoltság miatt, mert ők nem tartottak velünk a programokra, hanem szorgalmasan dolgoztak és így a pihenésük esténként sem volt teljesen zavartalan. Most lett vadonatúj munkahelyük és nem akartak szabival indítani. Kár, hogy így alakult, bár ők az első angliai látogatásuk során már átestek ezeken a programokon :)

Váratlan helyzet nem akadt túl sok, kivéve a londoni undeground-ban, amikor nem sikerült lekezelni rögtön a jegyeket a beléptetőrendszernél, de az inkább egy kisebb pánik volt és kb 1 perc alatt megoldódott. A másik pedig az volt, amikor még a család érkezésekor a reptérre menet láttuk, hogy az autópálya szemközti szakasza úgy beállt valamiért, hogy esélytelen lett volna az 1 órás utat megtenni akár 2 óra alatt. Úgy döntöttünk, hogy nem autópályán jövünk haza... Így lett egy kis eltévedés, mert a két kocsival elveszítettük egymást; aztán egy kis hányás, mert szegény gyerek nem bírta már a szűk, kanyargós angliai vidéki utakat. A sok megállás és kerülő miatt így lett egy majdnem három órás hazautunk a reptérről. A család nem panaszkodott, mert érdekes volt az út, de a repülő út után gondolom nem erre vágytak rögtön.

Azt kell, hogy mondjam, hogy 10-es skálán, ahol a 10 a legjobb egy jó 8,5-9-es lett a nyaralás. Na az más kérdés, hogy ők hogyan értékelik majd ezt magukban.

Bye