A jelenlegi munkám nem jár munkaköri előrelépéssel, de jelentősen javultak a munkahelyi körülményeim. Magyarán szólva a mostani meló jobb, bár takarítás az is.
A vonalat ott venném fel, hogy az anyósommal dolgoztam az öregnél - ugye ő a feleségem helyére került be - és már csak mi voltunk ott magyarok. A meló továbbra is takarítás volt, de már nagyon vegyes vágottá vált az egész. Hullámokban jött a meló. Vagy kevés volt belőle, de szerencsére engem és az anyósomat küldött az öreg ilyenkor, vagy meg annyi volt, hogy nem bírtuk létszámilag a munkákat. Vagyis ez így nem pontos. Sajnos a bolgár-macedón munkaerők munkakedve és az elvégzett munka minősége nagyon nem volt összhangban a főnök elvárásaival. Ilyenkor előfordult, hogy bár végeztem az aznapi melókkal, de csörgött a telefonom, hogy menjünk és segítsünk be itt-ott, mert nem bírják a munkát megcsinálni a balfa...fékek. Olyan is megesett, hogy már szinte a legegyszerűbb melókat sem bírták elvégezni és ezzel annyit átterheltek ránk, hogy kezdtem egy kicsit "otthoni" munkahangulatba kerülni. Jött a stressz.
Aztán a feleségem lovagolt be fehér lovon és kínálta arany tálcán a megoldást. "Hagyd ott és keress másikat!".
Na igen igen, csak marhára nem éreztem annyi önbizalmat magamban, hogy egy interjúra beüljek és ott meg is szólaljak - lehetőleg értelmesen.
Ekkor a feleségem egy bentlakásos iskolában takarított már egy éve és mindig áradozott róla, hogy jó hely és szép hely, bár a munka nem végzi el magát ott sem. Nekem viszont nagyon tetszett, amiket mesélt és szívesen belevágtam volna, de mindig azzal fogtam vissza magam, hogy a mostani munkám sem vészes... meg az angolom nem elég...és egyébként sincs most üresedés ott. Csupa kifogás, tudjátok.
LoL! Ez aztán kép!
Mi mozdított mégis előre?
Először is egy fontos dolog, amiről megfeledkeztem. A feleségem, az anyósom és én egyszerre találtunk másodállást és ráadásul egy helyen. A barátunk már egy ideje takarít egy magán iskolában. Nem nem azt ahol a feleségem fő állásban van. Ez egy magántulajdonban lévő - hívjuk így - általános iskola. Itt takarítóként dolgozunk egy cégnek, bejelentve napi 3 órában a tanítási periódusban. Ha iskolaszünet van, akkor nem kell menni. Ezt a melót amúgy anno az öreg csinálta, de elveszítette ezt is... túl sokat kért, de keveset nyújtott állítólag. Nem tudom hogy volt, mert én még akkor magyar földön melóztam.
Egy másik cég lecsapott rá. Ennél dolgozik 3 magyar srác, akikből az egyik segített bejutni nekünk. Örök hála érte kedves A!
Ez úgy mozdította előre a munkahelyváltási ügyemet, hogy itt láthattam mennyivel másabb egy sulitakarítás, mint mondjuk pár lepukkant angol ház kikaparása a mocsokból. És itt derült ki, hogy valami nem jó az adókódommal.
Ugyebár másodállásnak lett bejelentve ez a meló, mert az öreg volt a főállásom. De miután telefonon megérdeklődtem, hogy miért változik állandóan a kódom és a fizetésem sem egyenletes emiatt a sulinál, kiderült, hogy az öreg folyamatosan játszott a számokkal, hogy egy kis adót spóroljon magának, viszont ezt elfelejtette velem közölni... mindig olyan fizetést adott, amiből szépen lecsapott az adóval... magának... Igazából nem csinált törvénytelenséget, csak marhára nem volt korrekt.
A másik mozgatórugó pedig az volt, hogy üresedés volt a feleségem munkahelyén. A csillagok összeálltak, csak bele kellett vágnom.
A drágám leszervezte az interjút én meg majdnem telef... tojtam a gatyám.
Belevetettem magam az angol állásinterjúk tanulmányozásába és bőszen kérdezgettem az asszonykámat, hogy tőle anno mit kérdezgettek. Végül M azt mondta, hogy az a legjobb "taktika" ha megkapom a szót, akkor mondjak el mindet magamról, a régi munkámról, az otthoni munkámról, stb. Zúdítsak rájuk annyi infót, hogy ne tudjanak mit kérdezni. :D
Az megbeszélésre szépen kiöltöztem. Nem estem azért túlzásba, de nem ilyen ballagási beütéses ruhába mentem, csak mint egy kulturált harmincéves. :D Az interjút a jelenlegi két főnökasszonyom vezényelte le. A feleségem annyit mondott, hogy húzzak elő egy kis bájt és vonzerőt, mert akkor már fél lábbal bent vagyok. A másik lábat pedig a szóáradatnak köszönhettem. Megbombáztam én őket annyi infóval - és közben nem bírtam elnézést kérni elégszer a rossz nyelvtan miatt - hogy már azon röhögtek, hogy ennyit nem is lehet pofázni.
Érdekes, hogy nagyon kötetlen hangulat volt az interjún és semmi feszültség nem volt rajtam az első perc után. Vicces, de olyan mintha anyám lett volna az asztal másik oldalán és neki kellett volna eladnom a mondókámat.
Még valami kérdést próbáltam magamban épp lefordítani, amikor már rég gratuláltak, hogy fel vagyok véve. Fel sem fogtam. Aztán elbúcsúztunk és megnyugtattak, hogy az én angolom sokkal jobb, mint az ő magyarjuk. Azért az egyik főnökasszony megmondta a feleségemnek, hogy felvettek és tudassa velem, mert nem biztos, hogy értettem. De sem irónia sem gúny nem volt a szavaiban.
A siker után le is pattantam az öregtől. Az egészben csak azt sajnáltam, hogy így az anyósom egyedül maradt ott. De állta a sarat. Sőt! Minden tiszteletem az övé. A legjobb, hogy azóta ő is váltott.
Így lett az új munkahelyem Anglia egyik legpatinásabb bentlakásos iskolája. Gyönyörű az iskola és jó a munka. Fogok még erről részletesebben írni, de képeket nem ígérhetek, mert elég komolyan szabályozva van, hogy mit fotózhat le az ember. A gyerekek érdekében ilyen szigorúak.
Jelenleg ez a két munkahelyem van. Délelőtt és kora délután a bentlakásos suliban dolgozok este pedig a magánsuliban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése