22. Itt volt a család! Yupee yee

Rögtön csapjunk is bele, mert már régen foglalkoztam a bloggal, de még sok mesélni valóm van! A mai poszt nem lesz rövid, annak ellenére, hogy inkább a rövidebb írásokat kedvelem. A családom itt töltött 11 napot, ha érdekel, hogyan töltöttük el az időt, akkor olvass tovább, esetleg szerezz ötleteket, ha angliai magyar vagy, aki viszont olyan extra programokra számít, mint tea a királynővel, akkor az csalódni fog - Erzsike néni nem hívott meg bennünket.

A családom 3 év után most látogatott meg először. Ennek az az oka, hogy igazából most tudtuk őket csak vendégül látni, mert már házat bérelünk nem egy szobát. Az anyukám, a nővérem és a férje, illetve az 5 és 1,5 éves kisfiaik látogattak meg bennünket. 

Korán szervező típus vagyok én is és a feleségem is, így januárban bonyolítottuk le a repülőjegy vásárlásokat. Én most meg nem mondom nektek, hogy a korai szervezésnek köszönhetően nyertünk vagy buktunk e a jegy árakon; úgy érzem nem buktunk (statisztikailag 21 nappal az utazás előtt vannak a legjobb árak amúgy ha érdekel valakit). A lényeg az volt, hogy rábólintottak: jönnek!

A feleségem kitalált egy "menetrendet" a programoknak, ami igazából nagyjából megvalósult:

Csütörtöki nap landoltak a Norwegian Air járatával (véleményem szerint a legjobb fapados most, nagyon laza banda) délután, így aznap már nem nyúztuk őket, egy Londoni túrával. Kipakoltak és elhelyezkedtek. Bár kértük őket, hogy ne költsenek ajándékra, de a túrórudi-szalonna-pálinka trió azért jól esett és tesó nem felejtett el még kisebb személyes ajándékokat is hozni, amiket ő maga készített. Itt meggyőződhettek róla, hogy valóban kincseket gyárt!

Pénteken egy sima bolt túrát terveztünk be. Szerettük volna ha szétnéznek és együtt vásárolunk a következő hétre. Válasszák ki, hogy mit szeretnének megkóstolni, ismerkedjenek az angol kajákkal, italokkal (szeszes és nemszeszessel egyaránt). Beugrottunk pár ruházati boltba is, mert anyumat mindenképpen megakartam lepni egy kényelmes sportcipővel és egy jó kis melegítővel (nyáron :D ). Tudtam mi vár a lábaira az elkövetkező napokban és neki korábban volt már térdműtétje is szóval kellett a kényelmes lábbeli. Bemelegítésnek jó kis nap volt és elsőre lehet még sokkolta is őket az angol kisvárosi élet, ami az ózdihoz képest nem is olyan kicsi, sőt lehet nyüzsgő is. Mivel gyorsan eltelt a nap, így mondanom sem kell, hogy semmit nem főztünk vacsira, viszont a kebabos kocsinál nagyot pislogtak a srácok, hogy a szokásos adag többszörösét visszük. Levágták rögtön, hogy "buli" van így nem is fogták vissza magukat, amikor megpakolták a dobozokat. Aki evett már Angliában kebab-ot az tudja milyen jól belehet vele pakolni a gyomorba. I love chicken kebab.

A szombati napon ellátogattunk Bournemouth-ba. Ez egy helyes kis dél-angliai városka a tenger mellett homokos fövennyel. A családból a sógorom és a két kisgyerek még soha nem volt tengerparton. Lett volna közelebb is part, de a homok miatt mentünk inkább Bournemouth-ba. Az mégis csak olyan mediterrán hatású nem? Az idő gyönyörű volt, a víz hívogatóan csendes és roh... nagyon hideg. A nagyobbik fiúcska miatt aggódtunk, - nem tud még úszni - hogy elég bátor lesz e a tengerhez és nem fogja e majd hidegnek találni, de mondanom sem kell, hogy ki sem lehetett teremteni a vízből. Nagyon jól mulatott és ahogy néztem a többieket ők is eléggé élvezték, bár a legkisebb gyerkőc nehezen barátkozott a homokkal. A part nagyon zsúfolt volt, de még is kellemesen telt a nap. Simán csillagos ötösre sikeredett a program. Végén az anyósom feldobott egy magas labdát, hogy meghív mindenkit a KFC-be (neki ez nagy kedvence, mióta itt él) és mi le is csaptuk azt. Ejj tele gyomorral vezetni egy tengerparti nap után nem könnyű. :D

Reggel még alig voltak, de ez hamar megváltozott:

 

 Vasárnap. Nos igen a vasárnap a feleségemnél a nyári időszakban a carboot sale hivatalos időszaka :D Én a carboot-okat először igen csak ócskapiacnak tekintettem, de rájöttem tévedtem. A nők naggggyon olcsón kiélhetik a vásárlási mániájukat és tényleg jó kis cuccokhoz is hozzá lehet jutni. A feleségem és én az Ascot-ban rendezett carboot-ot szeretjük a legjobban, mert ott néha atomgazdagék is kijönnek unalomból árulni és olyankor le lehet csapni egy-két világmárkás cuccra is. Ezeken sokszor még az eredeti bolti csomagolás és árcédula is rajta van; nekik már "lom" szabadulni akarnak tőle, nekünk egy jó alkalom, hogy egy eredeti Gucci táskához jusson a feleségem a valódi ár töredékért. Olyan szépen mosolyog utána. :D De azon a vasárnapon megszívtuk, mert elmaradt az ascoti carboot, mivel lóverseny volt aznap a városban és olyankor nincs piac.

Na de 15 perc autókázás után már egy másik piacon költöttük a fontocskákat. Így lett a gyerekeknek egy doboznyi játéka, a sógoromnak pár igazán jó állapotú bakelit lemeze, a nővéremnek és az anyukámnak pár kifogástalan állapotú ruhája és egyéb apróságok amik még megtetszettek. Nem tudom, hogy költöttünk e összesen 20-25 fontot? Lehet még annyit sem. A vasárnap hátralevő részét grillezéssel töltöttük és el is fogyott a pálinka pár sör kíséretében, a két gyereknek felfújtam a gyerekmedencét és pancsoltak. Ez egy olyan pillanat volt, amire már régen vártam itt kint. Mindenki boldogan volt együtt.

Tudom! Az a comb ott el van égve - a pálinka hibája :D

Hétfőre Legoland lett tervezve! Ezen a napon jelent meg egy írásom a Határátkelő blogján - ahogy írtam is az előző posztban. Szóval Legoland-ből lestem be sokszor az oldalra, hogy milyen kommenteket is kap az írás. Jó volt.

Amikor autóval mentünk még szakadt az eső és hiába győzködtem az anyukámat, hogy az időjárás szép lesz, azért ő gyanakodott, hogy lehet nem lesz semmi a programból. Az unkatesóm G kislányát is magunkkal vittük és a gyerekekkel a Süss fel napot énekeltettem utazás közben. Biztos voltam a sikerben mert az app-on már rég leellenőriztem, hogy jó idő lesz. A gyerekek meg oda-vissza voltak tőle, hogy előénekelték a napot a felhők mögül. Gyakorlatilag úgy állt el az eső, ahogy a kocsikulcsot kihúztam a helyéről a parkolóban. Tökéletes lett a nap. A felnőttek és a gyerekek is felhőtlenül (szó szerint is) szórakoztak. Azt hiszem a kis unokaöcsém soha nem felejti majd el Legoland-et.

Mivel korán szervezők vagyunk :) , így már egy ideje gyűjtöttük a kuponokat a belépőhöz, így féláron ment be az egész banda! Megéri eltenni ilyen programokra a müzlis dobozok hátáról vagy a The Sun újságból kivágva a kuponokat. 5 felnőttre és 3 gyerekre nem mindegy hogy kb 180 vagy 360 Fontot költesz belépőre.

Az unokaöcsémet a nap végén még megleptük egy Star Wars legoval is. Na nem egy óriási valamivel, csak ami még a bőröndbe befér hazafelé.

Kedd volt az a nap, amit szerintem a tesóm és a sógorom a legjobban várt. Benéztünk Londonba! Tőlünk 1 óra vonattal a Waterloo. Megvettük a jegyeket, ill a travel card-okat, hogy a földalattit is használhassuk a városban. A program nagyon egyszerű volt: látványosság nézegetés belépő nélkül. :D Azért döntöttünk így, mert csak 1 nap Londonozás lett tervezve és azt nem akartuk sorban állással eltölteni. Aki már akart a Madame Tussauds-ba bejutni tudja miről beszélek.

Adva volt, hogy a Waterloo pályaudvarról a London Eye az első állomás. Kattogtattunk is pár képet. Ugyebár a London Eye mellett van a Sea Life és ott amellett van egy gofris. Te jó ég milyen finom az és ért egy kellemes meglepetés is bennünket. A boltban a magyar srác féláron adta a gofrit a jó magyar munkásoknak. :D Nagyon jó fej volt!

Onnan csak egy ugrás ugyebár a Parlament és a Big Ben és rögtön mögötte a Westminster apátság. Na az az ugrás elég lassúra, de élvezetesre sikeredett. Utcaművészek mindenfelé. Így pár érdekesség is bekerült a fotóalbumba a nevezetességek mellé. 

Például ő:

A gyerekek és anyukám lába miatt a St. James's Park-ba terveztünk egy nagyobb pihenőt. Egy kis kávékortyolgatás és szendvics majszolás egy pléden ülve. A nagyobbik gyerek a játszóteret nyúzta a kisebbik pedig próbált pár dagadt galambot kimozdítani a napi rutinból. A legjobb viszont az volt, hogy erre az időpontra lett időzítve egy rég várt találkozó is. Ugyanis az egyik unokatestvérem 10 éve él Londonba. Ha röviden fejezem ki magam, akkor azt mondom, hogy személyi edző pár éve már.

Nagyon régen találkoztunk és jó volt összefutni. Érdekes mert 3 éve mi is itt élünk Angliába, mégis csak most került sor a találkára. Sétáltunk is együtt egy nagyot. 

Galambzaklatás mesterfokon:

A parkból a Buckingham-palota felé vettük az irányt. Palota-őrség-szobor fotókat lenyomva elsétáltunk a Trafalgar térre, ahol győzködtem a nővéremet, hogy menjen be nyugodtan a National Gallery-be és nézzen szét, mert tudom milyen fontos számára a művészet, de végül úgy döntött, hogy kihagyja. Igaza volt, mert kb olyan 1-1,5 órát tudott volna bent lenni és az igazából nem sok mindenre elég a Gallery-be. A gyerekeket pedig nem is érdekelte volna, igaz mondtam, hogy akkor vigyázunk rájuk kint. Legközelebb külön napot kap a festménytár.

Trafalgar-ról becéloztuk a Piccadilly-t, mert a fényreklám és a tér nem maradhat ki egy londoni túrán. Itt az unokatesóm meghívott egy jó kis kávéra. Apropó, aki Angliában a Costa-ban kávézik ne hagyja ki a jeges kávékat és a teát. Nagyon finomak. És itt el is váltak az útjaink unokatesómtól, de remélem hamarosan újra találkozunk.

Jött a metrózás, amitől én nagyon féltem, mert elég zsúfoltnak tartom azt. Volt is pánikolás a travel card-ok használata közben. Nyíltak-záródtak a kapuk, hömpölygött a tömeg, egyik gyerek már bent, a másikat nem érzékeli a kapu. Itt gyere! Ott menjél! :D Le sem tagadhattuk volna, hogy magyarok vagyunk. Ha netán itt olvasol és szemtanúja voltál, akkor elnézést kérek. :D Utána simán megoldottuk már a ki-be léptetést.

Nem mondom, hogy egyszerű volt a Piccadilly-ről eljutni a Tower-hez, de azért összejött elsőre. Ekkor már este hat óra környékén jártunk és meg is egyeztünk, hogy ez az utolsó pont Londonban, amit megnézünk. A Tower-nél horgonyozik most a HMS Belfast a Brit Királyi Haditengerészet Town-osztályú könnyűcirkálója, ami a nagyobbik gyerkőcnek nagyon tetszett. Nem győzte a lövegek csövét számolni.

Innen a Temze partjáról nagyon jó lehet látni Anglia új látványosságát is a The Shard-ot, ami a tetőszintig 304 m magas. Szóval nagyon látni. :D

Itt jól látható a Tower, Tower-híd, The Shard és a Belfast hadihajó négyes egy képen:

Ja igen a Tower Bridge, ami annak ellenére, hogy London egyik jelképe nem a London Bridge nevet viseli. :D Ugye tesó? :D

Hatalmas szerencsénk volt, mert már éppen vissza akartunk fordulni a híd mellől, hogy megyünk haza, amikor sziréna zaj csapta meg a fülünket. Igen igen a híd jelzése, hogy fel fog nyílni. Azt hiszem tökéletesebb finálét nem is adhatott volna London. Pazar volt.

Végül visszametróztunk a Waterloo-ra és hulla fáradtan estünk haza aznap este.

Ááá várj, nem a hétnek volt vége, csak a Londoni programnak, úgyhogy folytatom. Mondtam, hogy ez most hosszabb lesz.

Szerda következett, ami igazából egy kényszer pihenő nap is volt egyben. Azért, mert a felségemnek pont előző héten lett egy új megrendelője takarításra. A hölgy elég kedves és előkelő, így már a második alkalommal nem akarta rögtön lemondani és a családnak is jól jött a kis pihi. A srácokkal betámadtunk pár játszóteret és délután legurítottunk pár sört a sógorommal. 

Csütörtökön Windsor-ba látogattunk el. Piknikre készültünk. Én a temze-parti vasútállomásnál szeretek parkolni, mert úgy át kell sétálni egész Windsor-on, hogy a Long walk-hoz eljuss. Elcsíptük a kastély őrség váltásának a végét, bár igaz, hogy a kocsiban ülve, de a sógorom azért tudott pár képet kattintani. 

Van Windsor-ban a kastély melletti kanyarban egy szendvics bár, ahol magyarok dolgoznak. Itt szoktunk a drágámmal feltankolni kajával és akkor is úgy tettünk. Aztán elsétáltunk a görbe kocsma előtt, utána pár kép készült a telefonfülkével és a postaládával :D

Végül letelepedtünk oldalt a fák mellett a fűben a Long walk-on és betermeltük a szendókat, miközben csatlakozott hozzánk G és a kislánya is. 

A The Long walk nem viccből kapta a nevét:

 

Innen indul igazából:

A piknik után összemotyóztunk és bementünk pár üzletbe a kastéllyal szembeni utcákban. Azt sajnálom, hogy hamar elfáradtunk és nem volt már erőnk átmenni Eton-be.

A pénteki nap... az az én hibám volt. Úgy lett volna, hogy ellátogatunk a Durdle Door-hoz, de a létszámból adódóan mindenhova két autóval mentünk és a párom nem szereti az autópályát, ezért már nem volt idegzetem úgy vezetni, hogy a gps-t is figyelem, a forgalmat is nézem, a feleségem autóját is lesem és még dumálok a család rám eső részével is. Így ez a program gyakorlatilag el lett kummantva. :D Pedig az a kőkapu a fehér sziklákkal bámulatos. Család! Legközelebb elmegyünk! Oké?

A nagyobbik fiú meglátogatta az új játszópajtását G kislányát és jót buliztak G-ék kertjében. Én azt hiszem a fényképekkel szöszmötöltem, hogy anyának meglegyenek azok is, amiket mi készítettünk a feleségemmel. A sógorom olvasgatott, a nővérem épp valami kézműves dologgal foglalatoskodott. Eltelt a péntek is. Nem sikeredett túl izgalmasra. :S

Szombat carboot-tal indult - a csajos tudja hol van szombaton is piac - majd a család próbálta elverni a maradék fontokat is. Sikerrel jártak, jól bevásároltak a piacon is és a boltokban is. Édesség, ruha, megint bakelit lemezek, dísztárgyak, kisebb ajándékok stb. Lett is annyi cucc, hogy el is kellett kezdeni a bőröndöket feltölteni és megnézni lesz e elég hely, vagyis inkább nem lesz e túl nehéz valamelyik. 

A bepakolás sikeres volt, mert minden a bőröndökbe került. Szerencsére megfogadták hellyel közzel, hogy ne hozzanak sok cuccot magukkal, mert nem fogják tudni innen hazavinni a többit. :)

Az estét egy Xbox Kinect-es ugrálósdival zártuk, amit nagyon kedvesen kölcsönadott az egyik barátunk. Én magam PC párti vagyok, így nem igen volt kéznél egy konzol a háznál. 

Utólag nem volt túl jó ötlet a családot megugráltatni a repülés előtti este, mert másnap reggel mindenki küzdött a fáradtsággal.

Vasárnap végül elrepült a család 11:45-kor a Gatwick repülőtérről. Nehéz volt elválni és nem is igen akartunk, mert már rég voltunk így együtt. A Norwegian légitársaság megint nagyon jó fej volt. Mivel gyerekekkel voltunk - főleg a kicsi miatt szerintem - a munkatársuk azonnal kivett a sorból  a checkin-nél és soron kívül kezeltek bennünket. A fickó a pultban még csak be sem kapcsolta a mérleget, hogy a bőröndöket lemérje. 3 perc volt az egész. Kedvesek nem?

Mindent egybevetve nagyon jó kis 10-11 nap volt ez. A család leellenőrizte, hogy jó helyen vagyunk és még "jók vótak a pokramok" is "mert ez a május 1 a szeretet ünnepe" - hogy idézzek egy kicsit a "Dzsínó majálisból" is :D 

Végül még valami! Jön hamarosan egy új poszt is. A címe: Itt volt a család! Ajjajj! Mert ugye akkor teljes a kép, ha a nehézségekről is írok. ;)

Bye