A takarító cégnél nagyon sokféle emberrel találkoztam itt Angliában. Érdekes, hogy az alsóbb társadalmi rétegektől a felső osztály alsó szegmenséig megfordultam. Az elit osztály viszont kimaradt a cégnél, de a jelenlegi munkahelyemen van egy kis belelátásom az életükbe. Lesz mit mesélni. :D
Érdekes nem minden esetben volt rossz például szegényebb angol emberkéknek takarítani. Néha sikerült belefutni kellemes házacskákba, ahol szinte csak porszívózásból, egy kis mosogatásból valamint wc illatosításból állt a meló. Magyarul nem kellett kivakarni a sza..ból a házat. És volt olyan is, hogy igen gazdag megrendelőknél esett le az állam, hogy lehet ilyen mocskos egy vagyonos ember.
A customer-ek közül sok embert megkedveltem/megutáltam. Vagyis az utálat rossz szó, csak a hátam közepére kívántam a háza takarítását. Emlékszem volt egy amerikai család. Azért költöztek át a szigetországba, mert az apukát ide szólították az üzleti ügyei. Imádni való emberek voltak. Tényleg igaz, hogy az amerikaiak nagyon nyitott és közvetlen emberek. Az anyuka életében először látott bennünket, de azonnal megölelt és meginvitált egy pohár borra. Édes nem? Zavarban is voltam a magyar mentalitásommal együtt. Ez a család adta a legjobb "borra"valót is. :D Na nem is bántam, mert amilyen jó fejek voltak, annyira koszosak is. De tényleg retkesek.
A baj az volt, hogy az anyu nem tudott mosni. Egyszerűen volt olyan, hogy a fehér ágyneműt kimosta hipóval a mosógépben és csodálkozott, hogy a közvetlenül utána berakott színes ruhák foltosak lettek. Elhihetitek nem a kínaiból öltözködtek. A nőci egyébként is egy kicsit bolondos volt. Közeledett az ötvenhez, de olyan volt mintha 18-nak érezné magát.
A két fiúgyerek élvezte, hogy egy patak folyt át a család birtokán és, hogy volt egy kis erdőjük is. Mondanom sem kell, hogy az egészet behordták magukkal a házba. Volt még egy angol bulldog-juk is, akinek a nyála mindenhol ott volt. És egy cica is, aki gondosan odahányt/hugyozott/szart minden sarokba. Az apukával nem volt probléma, mert ő annyit melózott, hogy volt hogy haza sem jött Londonból, hanem ott maradt a bérelt lakásukban... vagy valaki máséban.
A borravalót amúgy a ruhák hajtogatása miatt kaptuk, mert az nem volt benne a megállapodásban. Az nem takarítás, hanem háztartás vezetés... magyarázta el a főnök anno. Ez a hajtogatás az én keresztem lett, mivel nekem magyarázta el a nő, hogy mit hogyan hajtsak neki össze. Ez volt, hogy konkrétan egy órámba került. Nem, nem a hajtogatás volt nehéz, hanem az irdatlan mennyiségű ruha, amit egy hét alatt összeretkeltek. És itt most csak akkor olvass tovább, ha nem hányod el magad nagyon könnyen.
A probléma az volt, hogy a családban a két fiú és az anyuka nem igazán tanulta meg a seggtörlést. Komolyan beszélek! Ez társult azzal, hogy a nő nem tudott mosni, bennünket meg nem engedett mosni. Kell még magyarázni? Tudtam, hogy a nőnek mikor van a ciklusa. Volt is egy kínos pillanat (csak számomra), amikor pont a kezemben volt egy mocskos tanga és a nő beszambázott mellém a mosókonyhába és szemrebbenés nélkül megölelgetett, hogy milyen kedves vagyok, hogy ezt a terhet leveszem a válláról. Én meg mint egy orvos ott a gumikesztyűben próbáltam közben a tisztább darabokat kioperálni, hogy utána a többi koszos cuccot visszahajítsam a szennyes tartóba.
A baj az volt, hogy az anyu nem tudott mosni. Egyszerűen volt olyan, hogy a fehér ágyneműt kimosta hipóval a mosógépben és csodálkozott, hogy a közvetlenül utána berakott színes ruhák foltosak lettek. Elhihetitek nem a kínaiból öltözködtek. A nőci egyébként is egy kicsit bolondos volt. Közeledett az ötvenhez, de olyan volt mintha 18-nak érezné magát.
A két fiúgyerek élvezte, hogy egy patak folyt át a család birtokán és, hogy volt egy kis erdőjük is. Mondanom sem kell, hogy az egészet behordták magukkal a házba. Volt még egy angol bulldog-juk is, akinek a nyála mindenhol ott volt. És egy cica is, aki gondosan odahányt/hugyozott/szart minden sarokba. Az apukával nem volt probléma, mert ő annyit melózott, hogy volt hogy haza sem jött Londonból, hanem ott maradt a bérelt lakásukban... vagy valaki máséban.
A borravalót amúgy a ruhák hajtogatása miatt kaptuk, mert az nem volt benne a megállapodásban. Az nem takarítás, hanem háztartás vezetés... magyarázta el a főnök anno. Ez a hajtogatás az én keresztem lett, mivel nekem magyarázta el a nő, hogy mit hogyan hajtsak neki össze. Ez volt, hogy konkrétan egy órámba került. Nem, nem a hajtogatás volt nehéz, hanem az irdatlan mennyiségű ruha, amit egy hét alatt összeretkeltek. És itt most csak akkor olvass tovább, ha nem hányod el magad nagyon könnyen.
A probléma az volt, hogy a családban a két fiú és az anyuka nem igazán tanulta meg a seggtörlést. Komolyan beszélek! Ez társult azzal, hogy a nő nem tudott mosni, bennünket meg nem engedett mosni. Kell még magyarázni? Tudtam, hogy a nőnek mikor van a ciklusa. Volt is egy kínos pillanat (csak számomra), amikor pont a kezemben volt egy mocskos tanga és a nő beszambázott mellém a mosókonyhába és szemrebbenés nélkül megölelgetett, hogy milyen kedves vagyok, hogy ezt a terhet leveszem a válláról. Én meg mint egy orvos ott a gumikesztyűben próbáltam közben a tisztább darabokat kioperálni, hogy utána a többi koszos cuccot visszahajítsam a szennyes tartóba.
Érdekes egy ház volt. Szerettem csinálni? Igen. Utáltam csinálni? Igen. Ilyen volt. A család sokat látogatott Magyarországra is, de nem voltak tisztába vele, hogy magyar vagyok. Igazából nem érdekelte őket honnan jövök, csak az, hogy ki van takarítva. Ja már el is felejtettem, hogy kicsit rodeó mániásak is voltak. Mindenhol bikák. De ilyen igazi béna pózolj bikával képek. Mennyit röhögtem rajtuk. Főleg egy festményen, amin egy magyar művész által festett szürke marha állt. Nem a festmény volt röhejes, sőt mindig megdobbant tőle a szívem, hanem a méretek. 1:1 arányban volt lefestve rajta a marha. Méretarányos fej, test és a hatalmas tökei. :D És az étkezőbe volt kirakva. Szürreális volt.
Oké. Mára vége, de írok még a többiekről is, gondolom a címből sejthető.
Na most erre mit lehet mondani? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése