13. Customer-ek széles skálája 2. - az angol

Volt egy angol nő a megrendelők között, aki bár kékvérűnek tartotta magát, de szimplán egy hidegvérű gazdag matuzsálem volt.

Az a fajta asszony, aki még az I. Világháborúban lehetett tini. :D Hatalmas háza volt egy meseszép helyen. A környék elég előkelőnek számít Angliában is, ahol lakott, de már rég nem tartozott az elithez szegénykém. Vagy hát ki tudja? Soha nem vitt el magával semmilyen eseményre. Nem is értem. Saját inasa volt, akit igazából egy francia lányka testesített meg és ugráltatta a vén lány, mert ő már nem igazán volt túl mobilis. Szegény csajszi mindig olyan "boldog" volt. Amikor ránéztem már a pisztolyért nyúltam volna legszívesebben, hogy megszabadítsam a szenvedéseitől. Főzött, mosott, mosdatott, bevásárolt, stb. A vénasszony, akit grófbárónőhercegkisasszonynak kellett volna szólítani nem volt szívbajos. 120ezer évesen is belefogott egy építkezésbe és egy olyan házat kezdtek el neki összepattintani, ami minden igényét kielégíti (a lányának), még ha az építkezés végét lehet meg sem éri. Azért a lányának volt esze, hogy rádumálta erre az egészre. Éljen az örökösödés!

Maga a takarítás nagyon könnyű volt. Volt öt fürdő wc-vel és hozzá szobák. Ebből használtak egyet-egyet. Egy hatalmas nappaliban trónolt a grófnő. Annyi lom volt körülötte, hogy egyszer észre sem vettem, hogy ott ül a nappaliban. Az volt a szokása, hogy amikor megérkezett a csapat - mert ide nem két ember jött sosem - akkor be kellett hozzá menni felsorakozni és köszönni. De csak akkor léphettünk be ha hivatott. Ó egyem meg a kis lelkét. Cserébe el is olvastam minden hírt a telefonomon az emeleten a munkaidő alatt. Aztán 10 perc alatt csináltam egy csodálatos porszívózást és voila! Tiszta is lett az alapból tiszta ház. A konyha az elfogadhatóan volt szétbombázva. A francia csaj otthagyott némi mosatlant, de semmi vészes.  Mindig attól féltem ott lesz hagyva egy kis főtt csiga valamelyik lábasban.

Eljött a karácsony és oly' fényes nap virradt. A főnök szólt, mehetünk a bárókirálynőhöz, de nyomjuk meg jól, mert az ünnep előtt ez az utolsó takarítás. Ez azt jelentette, hogy lehet lesz egy kis karácsonyi plusz pénz, ha a vén lány elégedett volt. Szinte röppentünk az autóval át a még mindig zöld golfpálya által övezett parkokkal és kisebb kastélyoknak tűnő házakkal tarkított lakóparkon, hogy hódolatunkat tegyük az arisztokratánál. Szépen meg is csináltunk mindent, ahogy eddig. :D És hivatott. A francia lány szólt, hogy fogad minket a "naccságos" asszony. Mi felsorakoztunk, hogy boldog karácsonyt köszönjünk. A mamika ott ült a trónon és nyújtotta a kezét. Azt hittem hanyatt esek. Mondom most kezet kell csókolni? Vagy mi lesz? Lovaggá üt? Mire észrevettem, hogy gondosan össze volt hajtva a kezében egy 5 fontos.      Állj!       Nem az összeg volt a gáz, mert akkor is elégedett lettem volna, ha csak megköszöni a munkát és boldog karácsonyt kíván. De normálisabb helyeken a lét belerakták egy borítékba, vagy egy képeslapba és mosolyogva, szeretetteljesen adták át. Vagy nem adtak semmit, de kedvesen megköszönték a melót. Érted? Emberség.
Ő meg nyújtja a kezét, meg sem szólal és amikor elveszed a pénzt elfordítja a fejét. Na akkor egy pillanatra megállt velem az idő és láttam magam, ahogy felugrom a székére és a pénzt beletömöm az öregasszony szájába és kurjantgatva ordítozom, hogy merry christmas mama!!!
Nyugi! Uralkodtam magamon, de a szemem sarkából láttam, hogy a francia kis csaj is épp valami olyasmit képzel el, hogyan végezne a nővel. Meg volt ez is és a sors úgy hozta, hogy többet oda nem kellett menni. Az ördögcsapat egyszer elment oda takarítani... nem tudom mit műveltek, de többet nem hívtak bennünket.

Tudnotok kell, hogy ezzel a bejegyzéssel nem arra akartam utalni, hogy minden angol ilyen. Sőt nagyon nem ilyenek. Kedvelem az angol embereket és eddig sokkal több velük a pozitív tapasztalatom mint a negatív. Persze én csak egy vagy sok ezer magyar közül itt Angliában. 

Hamarosan újra jövök ilyen bejegyzéssel, de még annyi más mesélni valóm van.