Az egyik legszembetűnőbb dolog ha az ember beteszi a lábát Angliába, hogy bizony az európai forgalomtól eltérően itt a bal oldalon kell vezetni.
Ezért egy angol járműben a kormány és a pedálszett szépen át van pakolva a jobb oldalra. Emlékszem, amikor G várt a reptéren és én bőszen vágtattam a jobb oldalra, hogy ledobjam magam az anyósülésre majd nevetve kérdezte: Vezetni szeretnél? És akkor helyben meg is fogalmazódott bennem, hogy itt még gondok lesznek. Aztán elindultunk a lutoni reptérről haza és G beletaposott a gázba. Én legalábbis akkor úgy éreztem, de mint kiderült utólag, teljesen szabályosan haladt.
Az autópálya nagyon zsúfolt volt és bár a megengedett sebesség nem több mint otthon, de amikor az M25-ön hat sávban cikázol úgy, hogy először mész a baloldalon, akkor azért átértékeled, hogy mit is tanultál meg a hazai utakon.
Megérkezvén a városkába ahol lakunk jöttem rá, hogy az 50-es tábla nem 50 km/h-át jelent, hanem 80-at kb. Mert ugye itt mérföldben van megadva. I love it... És a 30-as táblánál is még 50 km/h-val haladsz. Az utak olyan keskenyek mint a spagetti ezért a sebesség érzet még nagyobb. Fogtam is a majrévasat G kocsijában ő pedig csak röhögött, mert tudta, hogy pár hét és ez az egész tök normális lesz.
A másik nagy felismerésem az volt, hogy szinte még a legkisebb kereszteződés is körforgalom. Néha csak annyi, hogy egy fehér kört felfestenek a kereszteződésbe.
Ezért egy angol járműben a kormány és a pedálszett szépen át van pakolva a jobb oldalra. Emlékszem, amikor G várt a reptéren és én bőszen vágtattam a jobb oldalra, hogy ledobjam magam az anyósülésre majd nevetve kérdezte: Vezetni szeretnél? És akkor helyben meg is fogalmazódott bennem, hogy itt még gondok lesznek. Aztán elindultunk a lutoni reptérről haza és G beletaposott a gázba. Én legalábbis akkor úgy éreztem, de mint kiderült utólag, teljesen szabályosan haladt.
Az autópálya nagyon zsúfolt volt és bár a megengedett sebesség nem több mint otthon, de amikor az M25-ön hat sávban cikázol úgy, hogy először mész a baloldalon, akkor azért átértékeled, hogy mit is tanultál meg a hazai utakon.
Megérkezvén a városkába ahol lakunk jöttem rá, hogy az 50-es tábla nem 50 km/h-át jelent, hanem 80-at kb. Mert ugye itt mérföldben van megadva. I love it... És a 30-as táblánál is még 50 km/h-val haladsz. Az utak olyan keskenyek mint a spagetti ezért a sebesség érzet még nagyobb. Fogtam is a majrévasat G kocsijában ő pedig csak röhögött, mert tudta, hogy pár hét és ez az egész tök normális lesz.
A másik nagy felismerésem az volt, hogy szinte még a legkisebb kereszteződés is körforgalom. Néha csak annyi, hogy egy fehér kört felfestenek a kereszteződésbe.
Bár a szabály egyszerű, aki jobbról jön elsőbbséget élvez, de ez sajnos nem minden esetben működik, mert van olyan angol, aki még ezt sem látja át és helyette neked kell vigyáznod mindkettőtökre.
Nálam nincs is bizalmi elv.
Alapból nem bízok itt senkiben az utakon és mindenkit úgy kezelek, hogy friss jogsija van, ezért vigyáznom kell rájuk. Nem tudom, hogy megy itt az oktatás, de ha úgy, ahogy mesélték, akkor jogos a félelmem. Valaki azt mondta, hogy veszel egy KRESZ könyvet és olvasgatod, tanulgatod, de mellette már hivatásos oktatóval autóba ülhetsz. Majd egyszerre vizsgázol. Nem tudom, hogy ez igaz e, de az kétségtelen, hogy néha látom a tanulók arcán a teljes kétségbeesést. Ja és állítólag nincs rutin pálya sem. Ha nem így van én kérek elnézést!
Az angolok alapvetően udvarias sofőrök, de ez inkább fakad abból, hogy ha nem látnak át egy forgalmi helyzetet, akkor biztos ami biztos alapon elengednek téged. Igaz, hogy vannak időszakok, amikor csúnya dugók tudnak kialakulni, de mégsem verik a dudát és például ha egy kétsávos szakasz beállt és neked sávot kell váltani, akkor előzékenyen beengednek. Megjegyzem, hogy ez az én és a környezetemben vezetők tapasztalata, de nem feltétlen igaz mondjuk Londonra. És azt is tudni kell, hogy itt is vannak barmok, valamint a bevándorlók is hozzák magukkal az otthoni vezetési kultúrájukat.
A sofőrök tekintetében elég színes és érdekes a kínálat.
Én speciál nagyon szeretek a házhoz szállítós vagy pizzás autók mögött menni, mert mennek mint a bolond és lehet haladni velük. De ilyenek a baby on board feliratos egyterű kismama buszok is. Azok az anyukák folyton sietnek, arra viszont figyelni kell, hogy sokszor fogod látni az egész arcukat. Hogy mi? - kérdezheted most. :D Alap esetben egy ember szemét az ő belső tükrében láthatod viszont, de ezek az anyukák majd minden két percben hátrafordulnak és épp a gyereket csitítják vagy etetik vagy letörlik a hányást vagy szimplán pelenkáznak. Ja! És persze ilyenkor vakon mennek előre. Tehát van rizikó benne. :D
Aztán ott vannak még a fordfiesztáskiscsávók így egybe írva. Az angol tinik, akik vesznek egy fiestát vagy ford ka-t aztán napszemcsi és fullcap fel, ablak le és mennek bele a nagyvilágba, vagy az út menti tóba. Igen volt ilyen eset is, amikor 4-5 angol kölyök összedobott 400 fontot egy kocsira és egy napig gyalázták. A nap végén pedig beugrattak vele egy tóba és ott hagyták. A roncstelepen így is kaptak érte 200 fontot...
Vannak még a Land Rover-esek. Nekem ők az otthoni köcsögbéemvések. Elnézést a normális Bmw tulajoktól az általánosításért. Tolnak hátulról, mennek át mindenen és élvezik a méret adta előnyöket, az irányjelző pedig valami drága extra lehet, mivel nem nagyon használják. Oké aláírom nem mind ilyen, de én szinte csak velük szenvedek meg az utakon.
Érdekes, amikor először jött mögöttem egy Bmw X6 a szokásos magyar érzés jött fel bennem, hogy na majd most biztos jól megmutatja, hogy ez bizony egy presztízs márka és belegyalul az útba, de végül nem így lett, mert kb egy 60-70 év körüli nénike szambázott vele mögöttem.
Nos igen, az öregek. Előszeretettel vezetnek és minden járműben megtalálhatóak. Még sincs velük gond. Nem mondom, hogy egy-kettőnek már nem kéne vezetnie, de azért elég jól elvannak az utakon. Emlékszem, amikor az egyik városban az út szélén megállt egy gyönyörű Ferrári és amikor az ajtók kinyíltak először egy járókert jelent meg, majd a kis papó napszemüvegben egy nagy vigyorral fején. El is hiszem, hogy vigyorgott, mert egy olyan autótól újra kemények lesznek a tökeid. :D
+small.jpeg)
Én speciál nagyon szeretek a házhoz szállítós vagy pizzás autók mögött menni, mert mennek mint a bolond és lehet haladni velük. De ilyenek a baby on board feliratos egyterű kismama buszok is. Azok az anyukák folyton sietnek, arra viszont figyelni kell, hogy sokszor fogod látni az egész arcukat. Hogy mi? - kérdezheted most. :D Alap esetben egy ember szemét az ő belső tükrében láthatod viszont, de ezek az anyukák majd minden két percben hátrafordulnak és épp a gyereket csitítják vagy etetik vagy letörlik a hányást vagy szimplán pelenkáznak. Ja! És persze ilyenkor vakon mennek előre. Tehát van rizikó benne. :D
Aztán ott vannak még a fordfiesztáskiscsávók így egybe írva. Az angol tinik, akik vesznek egy fiestát vagy ford ka-t aztán napszemcsi és fullcap fel, ablak le és mennek bele a nagyvilágba, vagy az út menti tóba. Igen volt ilyen eset is, amikor 4-5 angol kölyök összedobott 400 fontot egy kocsira és egy napig gyalázták. A nap végén pedig beugrattak vele egy tóba és ott hagyták. A roncstelepen így is kaptak érte 200 fontot...
Vannak még a Land Rover-esek. Nekem ők az otthoni köcsögbéemvések. Elnézést a normális Bmw tulajoktól az általánosításért. Tolnak hátulról, mennek át mindenen és élvezik a méret adta előnyöket, az irányjelző pedig valami drága extra lehet, mivel nem nagyon használják. Oké aláírom nem mind ilyen, de én szinte csak velük szenvedek meg az utakon.
Érdekes, amikor először jött mögöttem egy Bmw X6 a szokásos magyar érzés jött fel bennem, hogy na majd most biztos jól megmutatja, hogy ez bizony egy presztízs márka és belegyalul az útba, de végül nem így lett, mert kb egy 60-70 év körüli nénike szambázott vele mögöttem.
Nos igen, az öregek. Előszeretettel vezetnek és minden járműben megtalálhatóak. Még sincs velük gond. Nem mondom, hogy egy-kettőnek már nem kéne vezetnie, de azért elég jól elvannak az utakon. Emlékszem, amikor az egyik városban az út szélén megállt egy gyönyörű Ferrári és amikor az ajtók kinyíltak először egy járókert jelent meg, majd a kis papó napszemüvegben egy nagy vigyorral fején. El is hiszem, hogy vigyorgott, mert egy olyan autótól újra kemények lesznek a tökeid. :D
A vezetést tekintve nem nagy szám Anglia.
Először furcsa, de nem rosszabb itt sem, mint máshol. Alkalmazkodni kell. Még mindig él bennem az emléke, hogy mennyire fájt a jobb kezem egy pár nap vezetés után. Amikor váltani akartam hirtelen, akkor mindig jól beleütöttem az ajtóba, mert ott kerestem a váltót a megszokott jobb oldalon. A vezetés és a bal oldalon hajtást meg lehet szokni pár óra alatt. Ami lefárasztott az elején, az a tájékozódás, ill hogy a GPS-re is kellett figyelni, a forgalomra is, meg a táblákat is illett nézni. Persze volt olyan, hogy áttértem a jobb oldalra és a szembejövő meg villogott szegény, de sosem volt komoly veszély.
Nem felejtem el viszont, amikor autóval utaztunk haza. Egész Európán gond nélkül átjöttünk, mert sehol nem tértünk le az autópályáról, nem úgy mint Ausztriában. Az egyik ismerősünket ott kellett kirakni egy kis város supermarketjének a parkolójában. Sikerült is egy zöld lámpa után ráfordulni a bal sávban várakozókra. Szegény osztrákok csak pislogtak, hogy mit csinál ez a bolond angol. :D De hamar beugrottak a régi emlékek a vezetésről és utána minden rendben ment.
És az is vicces volt, amikor Ózdon megállított a rendőr és a feleségemnél ácsorgott az ablaknál, pedig ő az anyós ülésen ült. Egyébként nagyon laza volt a rendőr, mert nem kötekedett az angol autó miatt, csak az után érdeklődött, hogy hogy lehet kijutni Angliába, mert a munkája már tök sza.. reménytelen.
Először furcsa, de nem rosszabb itt sem, mint máshol. Alkalmazkodni kell. Még mindig él bennem az emléke, hogy mennyire fájt a jobb kezem egy pár nap vezetés után. Amikor váltani akartam hirtelen, akkor mindig jól beleütöttem az ajtóba, mert ott kerestem a váltót a megszokott jobb oldalon. A vezetés és a bal oldalon hajtást meg lehet szokni pár óra alatt. Ami lefárasztott az elején, az a tájékozódás, ill hogy a GPS-re is kellett figyelni, a forgalomra is, meg a táblákat is illett nézni. Persze volt olyan, hogy áttértem a jobb oldalra és a szembejövő meg villogott szegény, de sosem volt komoly veszély.
Nem felejtem el viszont, amikor autóval utaztunk haza. Egész Európán gond nélkül átjöttünk, mert sehol nem tértünk le az autópályáról, nem úgy mint Ausztriában. Az egyik ismerősünket ott kellett kirakni egy kis város supermarketjének a parkolójában. Sikerült is egy zöld lámpa után ráfordulni a bal sávban várakozókra. Szegény osztrákok csak pislogtak, hogy mit csinál ez a bolond angol. :D De hamar beugrottak a régi emlékek a vezetésről és utána minden rendben ment.
És az is vicces volt, amikor Ózdon megállított a rendőr és a feleségemnél ácsorgott az ablaknál, pedig ő az anyós ülésen ült. Egyébként nagyon laza volt a rendőr, mert nem kötekedett az angol autó miatt, csak az után érdeklődött, hogy hogy lehet kijutni Angliába, mert a munkája már tök sza.. reménytelen.
Lássuk van e még valami, amit kifelejtettem.
Igen! Eddig nem nagyon láttam itt tücc-tücc sofőrt. Tudod, aki megy és a red bull a kezében közben meg megy a tücc-tücc-tücc a kocsiban. Itt nem megy a "veretés", hogy nézd baby milyen verdám van. Kb letolják, hogy miben ülsz, mert alapvetően a kocsi nem értéktárgy, hanem használati. És különben is, hiába van neked egy gyönyörű Audi A6-od, amikor az első nyugdíjas begurul melléd egy Rolls Royce Phantommal már meg is bukott a páva terv. Furcsa nem?
Itt ha kérkedni akarsz a vagyonoddal nem árt ha cégeid vannak, egy 100 méteres hajód, vagy simán egy magán repülőgéped, stb. Érdekes, hogy sok esetben meg sem mondod, hogy ki gazdag ki nem. A mostani munkahelyem is láttam már tényleg nagyon gazdag embert úgy felöltözve, mint te vagy én. Semmi extra.
Egyszer M elvitt egy Ferrari szalonhoz. A lepukkanó félben lévő Vauxhall Tigrámmal mentünk. Beparkoltunk a meseszép autók közé és nézelődtünk. Erre oda pattant egy eladó fickó és gondoltam jól elzavar minket, mivel épp takarításból voltunk ott és emiatt nem éppen úgy öltöztünk, mint aki egy Mága Zoltán koncertre igyekszik. Végül csak üdvözölt bennünket és annyit kért, hogy feltétlen keressük fel szalonban ha befejeztük a nézelődést és kérdésünk lenne, majd eltűnt. Kérdeztem M-et, hogy ez most, hogy. És akkor elmagyarázta, hogy itt sosem tudhatod, hogy kinek mennyi pénz van a zsebében. Simán gondolhatta azt is a fickó, hogy csak nézelődünk, vagy most nyertünk a lottón, vagy örököltünk, vagy befutott az üzletünk, vagy a főnökünk küldött, stb. Ugye mennyi lehetőség? Bár kicsit erős a kép, ahogy a főnököm azt mondja, hogy: Hé fiam ugorj ki a kávészünetben és hozz nekem egy Ferrárit! Várj! Ha már ott jársz, hozd el azt a fekete Audi R8-at is! Pedig van olyan ember itt, aki akár ezt is megengedhetné magának.
Igen! Eddig nem nagyon láttam itt tücc-tücc sofőrt. Tudod, aki megy és a red bull a kezében közben meg megy a tücc-tücc-tücc a kocsiban. Itt nem megy a "veretés", hogy nézd baby milyen verdám van. Kb letolják, hogy miben ülsz, mert alapvetően a kocsi nem értéktárgy, hanem használati. És különben is, hiába van neked egy gyönyörű Audi A6-od, amikor az első nyugdíjas begurul melléd egy Rolls Royce Phantommal már meg is bukott a páva terv. Furcsa nem?
Itt ha kérkedni akarsz a vagyonoddal nem árt ha cégeid vannak, egy 100 méteres hajód, vagy simán egy magán repülőgéped, stb. Érdekes, hogy sok esetben meg sem mondod, hogy ki gazdag ki nem. A mostani munkahelyem is láttam már tényleg nagyon gazdag embert úgy felöltözve, mint te vagy én. Semmi extra.
Egyszer M elvitt egy Ferrari szalonhoz. A lepukkanó félben lévő Vauxhall Tigrámmal mentünk. Beparkoltunk a meseszép autók közé és nézelődtünk. Erre oda pattant egy eladó fickó és gondoltam jól elzavar minket, mivel épp takarításból voltunk ott és emiatt nem éppen úgy öltöztünk, mint aki egy Mága Zoltán koncertre igyekszik. Végül csak üdvözölt bennünket és annyit kért, hogy feltétlen keressük fel szalonban ha befejeztük a nézelődést és kérdésünk lenne, majd eltűnt. Kérdeztem M-et, hogy ez most, hogy. És akkor elmagyarázta, hogy itt sosem tudhatod, hogy kinek mennyi pénz van a zsebében. Simán gondolhatta azt is a fickó, hogy csak nézelődünk, vagy most nyertünk a lottón, vagy örököltünk, vagy befutott az üzletünk, vagy a főnökünk küldött, stb. Ugye mennyi lehetőség? Bár kicsit erős a kép, ahogy a főnököm azt mondja, hogy: Hé fiam ugorj ki a kávészünetben és hozz nekem egy Ferrárit! Várj! Ha már ott jársz, hozd el azt a fekete Audi R8-at is! Pedig van olyan ember itt, aki akár ezt is megengedhetné magának.
Oké! Mára ennyi, mert már így is sok lett! Bye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése