Korábban már riogattak, hogy az indiaiaknak nem olyan jó takarítani, mert általában "nem túl jók" a körülmények és magas színvonalat követelnek. Magyarul koszosak és kötekednek. :D
Ennek tudatában azért izgatott voltam, amikor először látogattuk meg a Magas családot. Persze hogy nem ez volt a nevük, de sosem értettem rendesen hogy ejtik és leírva is vagy 8 fajta módon láttam mindenféle számlákon, ezért nekem csak Magasék voltak.
A család teljesen átlagos volt nemkülönben. Az apa és az anya olyan szinten űzte a munkát, amikor már elég volt otthon egy gép előtt ülniük és a telefonon vagy az interneten keresztül irányítaniuk a beosztottakat. A gyereket pedig egy minizseninek nevelték. Az a fajta kölyök, akinek ha azt mondják tanulás után, hogy most azt csinálsz amit akarsz, akkor rádob még egy extra órát a matekra. Megmosolyogtató ez a magyar srácoknak? Lehet, de ez a család az egyik legnagyobb keleti kultúrát hozta magával Európába és annak szellemében nevelték a gyereküket.
Indiában is csak az iskola és a kitartó munka menthet meg a nyomortól vagy ha a gazdagok kasztjába születsz, akkor presztízs kérdés, hogy nem lehetsz hülye. A család az anyagiakkal nemigazán küzdött és arra tippelek, hogy náluk Indiában sem a munkásosztályt erősítették; érzésem szerint a karrier miatt élnek itt Angliában. A gyerekük is Anglia egyik, hanem a legjobb iskolájában tanul és innen megy majd játszva az egyetemre az tuti. Ezen a ponton megjegyezném, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy ebben az iskolában dolgozhatok most, de erről később.
Ennek tudatában azért izgatott voltam, amikor először látogattuk meg a Magas családot. Persze hogy nem ez volt a nevük, de sosem értettem rendesen hogy ejtik és leírva is vagy 8 fajta módon láttam mindenféle számlákon, ezért nekem csak Magasék voltak.
A család teljesen átlagos volt nemkülönben. Az apa és az anya olyan szinten űzte a munkát, amikor már elég volt otthon egy gép előtt ülniük és a telefonon vagy az interneten keresztül irányítaniuk a beosztottakat. A gyereket pedig egy minizseninek nevelték. Az a fajta kölyök, akinek ha azt mondják tanulás után, hogy most azt csinálsz amit akarsz, akkor rádob még egy extra órát a matekra. Megmosolyogtató ez a magyar srácoknak? Lehet, de ez a család az egyik legnagyobb keleti kultúrát hozta magával Európába és annak szellemében nevelték a gyereküket.
Indiában is csak az iskola és a kitartó munka menthet meg a nyomortól vagy ha a gazdagok kasztjába születsz, akkor presztízs kérdés, hogy nem lehetsz hülye. A család az anyagiakkal nemigazán küzdött és arra tippelek, hogy náluk Indiában sem a munkásosztályt erősítették; érzésem szerint a karrier miatt élnek itt Angliában. A gyerekük is Anglia egyik, hanem a legjobb iskolájában tanul és innen megy majd játszva az egyetemre az tuti. Ezen a ponton megjegyezném, hogy vagyok olyan szerencsés, hogy ebben az iskolában dolgozhatok most, de erről később.
A ház nem volt hivalkodóan nagy.
Egy szint 3 hálóval, konyhával, munkaszobával és nappalival. Valamint a szokásos angol üvegház a conservatory. A ház előtt egy kombi Jaguár és egy Toyota Prius. A berendezés sem volt túlbonyolítva. Ikea bútorok keveredtek az indiai kultúra elemeivel, de valahogy ízléses volt. Mindenhol laminált padló és sehol egy szőnyeg. Amikor ezt megláttam megörültem, hogy nem lesz itt gond a porszívózással. Akkor kanyarodott le a szám, amikor benyögték, hogy viszont fel kell mosni a padlót. A ház összes fürdője penészedet. Első alkalommal el is tüntettük a plafonról a fekete gombákat, de idővel visszanőttek. Mr. Magas kérte, hogy csináljuk meg majd ha vesz hozzá valami speckó vegyszert, de mivel nem vett az úgy is maradt. Gond nem volt belőle.
A fickó egyébként nagyon bizalmatlan volt velünk, mert mindig a nyomunkban járt és azt figyelte, hogy vajon mit felejtünk ki. De alkalomról-alkalomra kezdett lehiggadni, mert a ház is minden alkalom után egyre tisztább lett. Ez egyébként tök jó dolog, mert ha nem egy másik csapat után kell menned takarítani, hanem te csinálod mindig azt a megrendelőt, akkor egyre könnyebb lesz a dolgod. Először baromi rossz a vízkövet levakarni a zuhanyról, de ha mindig áttörlöd azt a felületet, akkor nem fog újra megjelenni. Tehát nem éri meg kummantani, mert csak magad szívatod továbbra is és az ügyfél is mérges lesz.
Magas akkor hagyta fel az ellenőrzést, amikor egyszer az előszobában a takarítás végén kihúzott egy kis cipőtartó szekrényt és mögötte falevél volt. A szeme szinte megcsillant, hogy itt a leba... tolás ideje és gúnyosan kérdezte: Ez meg mi? Jöttek is a kedves gondolatok a fejemben, hogy egy repülő térdrúgással rámegyek, majd a fejét odanyomom a padlóhoz és kimért hangon annyit mondok: Falevél. Tudod ősz van.
De nyeltem egy nagyot és nagyon higgadtan csak annyit mondtam neki, hogy ne haragudjon, de megfeledkeztem erről a részről és most megcsinálom, valamint ha más kivetni valót is talált a munkánkban azt most jelezze és szívesen megcsináljuk újra, hogy elégedett legyen. Feltételezem azt várta, hogy fejeket vágok és nem illedelmes és kedves leszek. Zavarba is jött és persze végül még ő szabadkozott, hogy sajnos a huzat gyakran odafújja a levelet. Lehet ezt így is csinálni. Nehezemre esett e kedvesnek lenni? Meglepő módon nem. Sokat gondolkodok, hogy mi magyarok sokszor összekeverjük a kedvességet a seggnyalással. És itt a megrendelőnek igazából igaza volt. Fizetett egy szolgáltatásért.
Ezek után mégsem mondanám, hogy az indiaiak kötekedőbbek ha takarításról van szó, mint más nemzetiségűek. Sőt gyakran az angol ügyfél nem mondja meg neked, ha valami nem jó, mert vagy nem akar kellemetlen helyzetbe hozni téged, vagy nem akar rossz színben feltűnni előtted. Aztán hívják a főnöködet néha jó és néha rossz indulatból, hogy ez meg az nem volt jó. Elhihetitek a főnök nem lesz szégyenlős, hiába angol. :D Ezért is preferáltam ha az ügyfél meg tudta mondani, hogy mi a kínja. Magas megmondta én meg leszereltem egy mosollyal és mindenki happy volt.
A házuknak azért volt egy pár átka. A konyha nagyon koszos volt. Leégett kaja a tűzhelyen és maradék mindenhol. A curry illata pedig ilyen töménységben igen rossz és hányingerkeltő, főleg ha jóféle indiai füstölővel keveredik. A házban nem viselhettünk cipőt, de a padló még nyáron is nagyon hideg volt nem még télen, ill. tele volt hajjal. A wc leöblítését nem igazán tanították meg egyikőjüknek sem és ezt itt nem is részletezném tovább. Szerencsére ágynemű csere nem volt a programban és ennek nagyon örültem, mert a gyerek cuccait gumikesztyűben se szívesen fogdostam.
Mindent egybevetve 3 óra állt rendelkezésre két takarítónak, de 1,5 óra alatt lezúgattuk már a végén az egészet. És a Magas család olyan happy volt, hogy ki lettek alaposan takarítva, hogy azt se bánták, ha a másik 1,5 órát már máshol töltöttük. Soha nem telefonáltak be a főnöknek, hogy idő előtt megyünk. A család amúgy nem ünnepelte az Európában szokásos keresztény ünnepeket, de sosem feledkeztek meg a húsvétról vagy a karácsonyról. Igazán kedvesek voltak. Rossz érzés is töltött el, amikor mesélte az anyósom, hogy miután elmentem a cégtől, akkor az ördög banda vette át a házat. Beállítottak oda lyukas zokniba és már nem a currytől bűzlött a ház. Mr. Magas megint rohangálhatott körbe, hogy minden rendbe lesz e.
Egy szint 3 hálóval, konyhával, munkaszobával és nappalival. Valamint a szokásos angol üvegház a conservatory. A ház előtt egy kombi Jaguár és egy Toyota Prius. A berendezés sem volt túlbonyolítva. Ikea bútorok keveredtek az indiai kultúra elemeivel, de valahogy ízléses volt. Mindenhol laminált padló és sehol egy szőnyeg. Amikor ezt megláttam megörültem, hogy nem lesz itt gond a porszívózással. Akkor kanyarodott le a szám, amikor benyögték, hogy viszont fel kell mosni a padlót. A ház összes fürdője penészedet. Első alkalommal el is tüntettük a plafonról a fekete gombákat, de idővel visszanőttek. Mr. Magas kérte, hogy csináljuk meg majd ha vesz hozzá valami speckó vegyszert, de mivel nem vett az úgy is maradt. Gond nem volt belőle.
A fickó egyébként nagyon bizalmatlan volt velünk, mert mindig a nyomunkban járt és azt figyelte, hogy vajon mit felejtünk ki. De alkalomról-alkalomra kezdett lehiggadni, mert a ház is minden alkalom után egyre tisztább lett. Ez egyébként tök jó dolog, mert ha nem egy másik csapat után kell menned takarítani, hanem te csinálod mindig azt a megrendelőt, akkor egyre könnyebb lesz a dolgod. Először baromi rossz a vízkövet levakarni a zuhanyról, de ha mindig áttörlöd azt a felületet, akkor nem fog újra megjelenni. Tehát nem éri meg kummantani, mert csak magad szívatod továbbra is és az ügyfél is mérges lesz.
Magas akkor hagyta fel az ellenőrzést, amikor egyszer az előszobában a takarítás végén kihúzott egy kis cipőtartó szekrényt és mögötte falevél volt. A szeme szinte megcsillant, hogy itt a leba... tolás ideje és gúnyosan kérdezte: Ez meg mi? Jöttek is a kedves gondolatok a fejemben, hogy egy repülő térdrúgással rámegyek, majd a fejét odanyomom a padlóhoz és kimért hangon annyit mondok: Falevél. Tudod ősz van.
De nyeltem egy nagyot és nagyon higgadtan csak annyit mondtam neki, hogy ne haragudjon, de megfeledkeztem erről a részről és most megcsinálom, valamint ha más kivetni valót is talált a munkánkban azt most jelezze és szívesen megcsináljuk újra, hogy elégedett legyen. Feltételezem azt várta, hogy fejeket vágok és nem illedelmes és kedves leszek. Zavarba is jött és persze végül még ő szabadkozott, hogy sajnos a huzat gyakran odafújja a levelet. Lehet ezt így is csinálni. Nehezemre esett e kedvesnek lenni? Meglepő módon nem. Sokat gondolkodok, hogy mi magyarok sokszor összekeverjük a kedvességet a seggnyalással. És itt a megrendelőnek igazából igaza volt. Fizetett egy szolgáltatásért.
Ezek után mégsem mondanám, hogy az indiaiak kötekedőbbek ha takarításról van szó, mint más nemzetiségűek. Sőt gyakran az angol ügyfél nem mondja meg neked, ha valami nem jó, mert vagy nem akar kellemetlen helyzetbe hozni téged, vagy nem akar rossz színben feltűnni előtted. Aztán hívják a főnöködet néha jó és néha rossz indulatból, hogy ez meg az nem volt jó. Elhihetitek a főnök nem lesz szégyenlős, hiába angol. :D Ezért is preferáltam ha az ügyfél meg tudta mondani, hogy mi a kínja. Magas megmondta én meg leszereltem egy mosollyal és mindenki happy volt.
A házuknak azért volt egy pár átka. A konyha nagyon koszos volt. Leégett kaja a tűzhelyen és maradék mindenhol. A curry illata pedig ilyen töménységben igen rossz és hányingerkeltő, főleg ha jóféle indiai füstölővel keveredik. A házban nem viselhettünk cipőt, de a padló még nyáron is nagyon hideg volt nem még télen, ill. tele volt hajjal. A wc leöblítését nem igazán tanították meg egyikőjüknek sem és ezt itt nem is részletezném tovább. Szerencsére ágynemű csere nem volt a programban és ennek nagyon örültem, mert a gyerek cuccait gumikesztyűben se szívesen fogdostam.
Mindent egybevetve 3 óra állt rendelkezésre két takarítónak, de 1,5 óra alatt lezúgattuk már a végén az egészet. És a Magas család olyan happy volt, hogy ki lettek alaposan takarítva, hogy azt se bánták, ha a másik 1,5 órát már máshol töltöttük. Soha nem telefonáltak be a főnöknek, hogy idő előtt megyünk. A család amúgy nem ünnepelte az Európában szokásos keresztény ünnepeket, de sosem feledkeztek meg a húsvétról vagy a karácsonyról. Igazán kedvesek voltak. Rossz érzés is töltött el, amikor mesélte az anyósom, hogy miután elmentem a cégtől, akkor az ördög banda vette át a házat. Beállítottak oda lyukas zokniba és már nem a currytől bűzlött a ház. Mr. Magas megint rohangálhatott körbe, hogy minden rendbe lesz e.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltam olyan indiai házban is takarítani, ahol olyan tisztaság volt, hogy feleslegesnek tartottam bármilyen takarítást vagy éppen a berendezések alapján meg sem mondtam volna, hogy itt egy indiai személy lakik. Velük sincs rosszabb vagy jobb tapasztalatom, mint más nemzetiségűekkel, de meg kell hagyni érdekes emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése