02. Menni? Kell! Miért?

Emlékszem sokat ábrándoztam, hogy milyen lehet más országban élni, de sosem gondoltam, hogy ez így is lesz. Borsodból jövök, egy kisvárosból, Ózdról. (Nem! Nem ismerem a Majkát!) Lehet, hogy ezt olvasva azt mondod, hogy ja ez is elég ok, hogy elköltözz. Tévedsz! Szeretem azt a várost, csak élni nehéz benne. Nincs, csak a jó nagy semmi, de azon legalább mindenki osztozik.

Megszülettem, felnőttem, dolgoztam a városban. De nem volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy a jövőm itt fogom tölteni. Élveztem gyerek és diák lenni Ózdon, de dolgozni... nagyon sz.. szenvedés. Pedig nem lehet panaszom, mert az utolsó munkahelyemen az ózdi átlaghoz képest jobban kerestem (lehet még a borsodi átlaghoz képest is) és az én drága feleségem is normális bérezést kapott. Mégis mindketten éreztük, hogy itt valami nem jó. Bizakodtunk az elején és lakást is vásároltunk hitelre, hisz határozatlan idejű munkaszerződésünk volt, ami nagy szám Ózdon.

Aztán édesapám úgy döntött, hogy nem bírja tovább és eldobta az életét. Akkora törést okozva bennem és a családban, hogy a mai napig nem tért magához senki, még ha mást is mutat. Szegény apa elrettentő példa lett. Semmit nem akarok úgy csinálni, ahogy ő. Remélem békére talált!

A munkám stresszes volt, de tényleg! Akár hiszed, akár nem, de rengeteg emberért feleltem, úgy, hogy ők nem is sejtették ezt, plusz még felülről azt nyomták, hogy a munkatársakat is ritkítsam, ha lehet, mert nehogy már minimálbér mellett ne legyen kedvük dolgozni. Aki húzza a száját, az menjen a pi.. piskótába. Mondanom se kellett, hogy ez nem ment nekem. Túl sok volt. Drága feleségem is velem szorongott, mert érezte rajtam, hogy totál kész vagyok. Ettől ő is totál kész lett, ami meg engem spanolt és így a kör sose zárult be. Szeretem a drágámat, mert mégis kitart(ott) mellettem.


Aztán jött Az!
Igen, azok a mocskos anyagiak. Van pénz, de amúgy nincs pénz, mert ha normálisan befizeted a csekkeket, kifizeted az esedékes hitelt és veszel kaját, megtankolod a 120 ezer éves autód, akkor pont nem marad semmi arra, hogy élvezd az életet. Aztán úgy gondolod hogy, egy csekk ha elmarad, akkor lehet ügyeskedni valamit. DE NEM! Akkor csak annyi van, hogy megcsúsztál. Utáltam, hogy vettem a kínaiba egy farmert 5000 Ft-ért, de akkor már le kellett mondani a joghurtról abban a hónapban. Az meg, hogy nyaralás... ja... lementem az ózdi strandra, ahol együtt fürödtem a rejtett munkaerők gyerekeivel... napozniuk nagyon nem kellett. :D

Szóval a végső csapás az volt, mikor hónap közepén volt 200 Ft-unk és előtte nem költekeztünk, csak kifizettünk mindent és full alap kaját vettünk. Arra gondoltam, hogy a város fele, aki mondjuk harmad annyiból gazdálkodhatott mint mi, hogy nem fordult még fel? És ezt tetőzte, hogy jöttek a hírek a tévében, hogy javulásra nem is lesz remény (nem is történt javulás). Na akkor mondtam a kedvesemnek, hogy én nem akarok ilyen életet. Élvezni akarom a munkám gyümölcsét, nem éppen hogy megélni rajt.

Aztán agyaltunk, hogy mi legyen... így jött külföld.