De ki is az a "Hegy", akit az előző bejegyzésem végén emlegettem?
Az igazat megvallva soha nem neveztem így az illető urat, csak az első benyomás hatására ez ugrott be először. Ő nem más mint az unokatestvérem G párja M. Mielőtt kiutaztunk soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk - talán csak egyszer Skyp-on - , de egy biztos volt, ha minden jól megy, együtt fogunk dolgozni. Nem volt bennem semmi izgalom még meg nem láttam M-et a való életben. Akkora volt mint egy hegy. De nem az a nagy dürhő, tohonya fajta, hanem az, akinek utat adsz ha megindul. Vaskos vállak, széles mellkas, kopasz fej. Látszott M-en, hogy egy pofontól nem szalad el. Gyúrogatott, boxolgatott.
Az igazat megvallva soha nem neveztem így az illető urat, csak az első benyomás hatására ez ugrott be először. Ő nem más mint az unokatestvérem G párja M. Mielőtt kiutaztunk soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk - talán csak egyszer Skyp-on - , de egy biztos volt, ha minden jól megy, együtt fogunk dolgozni. Nem volt bennem semmi izgalom még meg nem láttam M-et a való életben. Akkora volt mint egy hegy. De nem az a nagy dürhő, tohonya fajta, hanem az, akinek utat adsz ha megindul. Vaskos vállak, széles mellkas, kopasz fej. Látszott M-en, hogy egy pofontól nem szalad el. Gyúrogatott, boxolgatott.
Szóval ott állt előttem és én le voltam hűlve magamban, hogy ha én itt valamit elba... rontok ez a fickó kinyír egy ütéssel. Ütéssel? Legyintéssel. De aztán rá kellett jönnöm, hogy amilyen nagy maga M legalább olyan nagy a szíve. Kiderült, hogy baromi rendes ember és hogy eléggé egyre jár az agyunk. Bár az övé szerintem kicsit rafináltabb. :) Na nem hiába egy a csillagjegyünk. Azt hiszem abban ő is egyetért velem, hogy elég gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Nekem ő itt több mint egy jó barát, nevezhetném testvéremnek. De igazából példakép is. Igen M! Ha hiszed, ha nem az vagy nekem és kész. Minden jó és rossz tulajdonságoddal együtt.
Első munkanapom reggelén jött M a piros verdájával és elindultunk a zöreghez dolgozni. A zöreg vagyis az öreg, egy skót csávó. 60+ az életkora azt hiszem. Nem, nem csak úgy rámondom, hogy skót, hanem ő tényleg az. És minden vicc és pletyka igaz a skótokról. Legalább is az öreg nem cáfolt rá - ahogy megismertem idővel. :D
Beléptünk a shop ajtaján, ahol az öreg takarító "cégének" volt a bázisa. Meg nem mondtam volna, hogy abban a kutyavacokban egy cég üzemel... Ott állt középen az öreg. 180-190 cm közötti őszes hajú, szemüveges fószer. Nem volt se kövér, se vékony, de egy kis belecskéje azért volt. Igénytelen galléros póló és egy rövidnadrág volt rajta. Valamint a szandál. Nem, nem egy szandál, hanem "A szandál", ami egész nyáron le nem rohadt a lábáról. Szerencsétlenségemre észrevettem a lábujjkörmeit is. Úgy lógtak le a szandálról, hogy karcolták a padlót, de legalább sárgák voltak. :D Ne értsetek félre, nem gúnyolódok (csak egy kicsit), de ezt a jelenséget meg szerettem volna osztani veletek. Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy olyan érthetetlen angolt beszélt, hogy néha az angol ügyfelek is csak pislogtak, hogy mit mondott. De le a kalappal az öreg előtt, mert ledolgozott/ dolgozik bárkit. Megy mint a gép.
Beléptünk a shop ajtaján, ahol az öreg takarító "cégének" volt a bázisa. Meg nem mondtam volna, hogy abban a kutyavacokban egy cég üzemel... Ott állt középen az öreg. 180-190 cm közötti őszes hajú, szemüveges fószer. Nem volt se kövér, se vékony, de egy kis belecskéje azért volt. Igénytelen galléros póló és egy rövidnadrág volt rajta. Valamint a szandál. Nem, nem egy szandál, hanem "A szandál", ami egész nyáron le nem rohadt a lábáról. Szerencsétlenségemre észrevettem a lábujjkörmeit is. Úgy lógtak le a szandálról, hogy karcolták a padlót, de legalább sárgák voltak. :D Ne értsetek félre, nem gúnyolódok (csak egy kicsit), de ezt a jelenséget meg szerettem volna osztani veletek. Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy olyan érthetetlen angolt beszélt, hogy néha az angol ügyfelek is csak pislogtak, hogy mit mondott. De le a kalappal az öreg előtt, mert ledolgozott/ dolgozik bárkit. Megy mint a gép.
M bemutatott neki és annyit mondott, hogy ő itt az unokatestvérem és mától itt fog akkor dolgozni velem. És úgy lett! Az öreg feltolta a kétszáz éves szemüvegét az orrán végig mért és csak annyit kérdezett M-től: Bír úgy dolgozni mint te? És mivel a válasz igen volt, attól a perctől takarító lettem. Megkaptuk az aznapi melókat, ill. címeket, ahova menni kellett. Felvettük a bevetési fegyvereket, azaz a takarító felszereléseket és indultunk is. M ügyesen lecsapott a legjobb melókra és már bejáratott címei voltak főként. Először egy idősek otthonában kezdtünk. Imádtam azt a helyet. M is, de erről majd később, hogy ő mennyire imádta. Laza porszívózással kezdtem a karrierem. Akkor kb 1800 Ft-os órabérben tologattam a porszívót... Vágod? 1800 Ft egy órára, ami itt igen csak a minimálbér. Szóval vigyorogtam mint a tök. Nulla stressz és könnyű meló, szép környezet. Az első napon megzabáltak az öregek. Rögtön kérdezték ki vagyok - hóvarjú - honnan jöttem. Persze gagyogtam, de nem zavarta őket. Érdekes érzések kavarogtak bennem, végül rám talált egy a sok közül.
A szégyen.
Nem a munka miatt, hanem magam miatt. Ott álltam a sok kedves ember között és alig tudtam kinyögni egy normális mondatot. Pedig tényleg nem érdekelte őket, hogy sz.. rossz az angolom. De engem nagyon zavart akkor. Otthon vezető beosztásban voltam és ha kellett tudtam parancsolni embereknek, talán volt olyan is, aki felnézett rám vagy gyűlölt. Viszont akkor abban a percben teljesen megsemmisült az önbecsülésem. Lehet M megérezte, mert lazán odavágta a meló végén, hogy: Na kerestél már valaha ilyen könnyen 6000 Ft-ot? És ez rögtön visszahozott a belső pokolból. Ez még egyszer megismétlődött bennem, amikor először kellet egy igazán retkes wc felé hajolnom. Csak egyre kérdezgettem magam:
Ezért tanultál?
Ennyi telik tőled?
Ez lesz a jövőd? stb.
De akkor ott volt M és magamhoz térített. Mai napig előjönnek bennem ezek a kérdések, de már egyre ritkábban, valamint az aktuális fizetés, mindig feledteti velem. :D Így már nincs panasz. A laza első nap után visszatértünk az öreghez, aki M-mel megvitatta, hogy jól dolgozom és hogy akkor maradhatok. Így lett ez a munkahelyem 2 évig.
A szégyen.
Nem a munka miatt, hanem magam miatt. Ott álltam a sok kedves ember között és alig tudtam kinyögni egy normális mondatot. Pedig tényleg nem érdekelte őket, hogy sz.. rossz az angolom. De engem nagyon zavart akkor. Otthon vezető beosztásban voltam és ha kellett tudtam parancsolni embereknek, talán volt olyan is, aki felnézett rám vagy gyűlölt. Viszont akkor abban a percben teljesen megsemmisült az önbecsülésem. Lehet M megérezte, mert lazán odavágta a meló végén, hogy: Na kerestél már valaha ilyen könnyen 6000 Ft-ot? És ez rögtön visszahozott a belső pokolból. Ez még egyszer megismétlődött bennem, amikor először kellet egy igazán retkes wc felé hajolnom. Csak egyre kérdezgettem magam:
Ezért tanultál?
Ennyi telik tőled?
Ez lesz a jövőd? stb.
De akkor ott volt M és magamhoz térített. Mai napig előjönnek bennem ezek a kérdések, de már egyre ritkábban, valamint az aktuális fizetés, mindig feledteti velem. :D Így már nincs panasz. A laza első nap után visszatértünk az öreghez, aki M-mel megvitatta, hogy jól dolgozom és hogy akkor maradhatok. Így lett ez a munkahelyem 2 évig.
- egy kis off: nyaralni mentem, 8 nap múlva jövök -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése