G közreműködésének köszönhetően meg volt az úti cél, egy angol kis város, ami nem sokkal nagyobb mint a szülővárosom Ózd - itt lakik és dolgozik G is és mi is azóta. De mennyibe is fog ez kerülni? Kérdeztük G-t, aki aztán lazán csuklóból szórta a választ... a mi szemünk meg csak kerekedett. És mégis ezt miből?
Jöttek sorban a tételek. Repjegy 30 ezer Ft kettőnknek. A szoba, ahol lakni fogunk kb 130-140 ezer Ft. Autóvásárlás az első héten kb 190 ezer Ft. Ja! Hogy minek a kocsi rögtön? Ilyen kényelmesek lennénk? Nem. Egyszerűen itt nem tudsz normálisan közlekedni autó nélkül főleg, ha olyan melód van, mint ami nekünk lett, de erről később. A tömegközlekedés pedig olyan drága, hogy egyszerűen jobban megéri autózni. Aztán biztosítás az autóra. Valamint pénztartalék arra az esetre, ha nincs meló rögtön. 700 ezer Ft lett a vége a felsorolásnak. Gondoltam magamban egyszerűen: Ez nagyon sok pénz! De egyet előre tudtunk! Ezt nem hitelből csináljuk meg.
Save money
Kezdődött az igaz spórolás. Tudod!? Paradicsomos kenyér, tankolás csak ha muszáj, minimális ruha vásárlás (se), semmi kikapcsolódás, extra munka órák. Utána jött az ingóság értékesítése. A pár hónapos bútorok eladása. Szinte alig használtuk őket, a szívünk szakadt meg. Persze a hirdetésre jelentkezők mindent ingyen akartak volna vagy minimális összegért. Érted felraksz egy 40 ezres bútort 30 ezerért és képes felhívni egy 5 ezres ajánlattal. Vagy rosszabb esettben azt kérdi, hogy beszámítasz e pincsi kutyát meg rotikapát. A farkincámat! Hát nem szántani akarok én a város közepén egy halom kutyával, hanem lóvé kell! Idióták tonna számra a vonal végén, de azért a cucc java elkopott.
A ház lett a legnagyobb gond. Hitel van rajta és a piaci ára olyan alacsony lett a válság után, hogy az eladása nem fedezte volna a hitel felét sem. Ózd átka. Valamint a csodaverda, az 1,3-as Suzuki jelentett még kisebb pénzmagot. A mi kis igáslovunk. Párom azzal járt munkába, de hát megváltunk tőle, amúgy nem is rossz 450 ezer Ft-os áron, ami nagyon jó kis pénzmag az utazáshoz. Bőgtünk amikor eladtuk, mert az nem csak egy kocsi volt, hanem egy négykerekű emlék. A fickó aki megvette, szelíden annyit mondott, hogy majd tesz rá terepgumit - wtf? - , mert ezzel jár majd a tóra horgászni. Ha ott vagyok az eladásnál, amit a feleségem bonyolított, akkor kifejelem a csávót lehet. :D
A ház lett a legnagyobb gond. Hitel van rajta és a piaci ára olyan alacsony lett a válság után, hogy az eladása nem fedezte volna a hitel felét sem. Ózd átka. Valamint a csodaverda, az 1,3-as Suzuki jelentett még kisebb pénzmagot. A mi kis igáslovunk. Párom azzal járt munkába, de hát megváltunk tőle, amúgy nem is rossz 450 ezer Ft-os áron, ami nagyon jó kis pénzmag az utazáshoz. Bőgtünk amikor eladtuk, mert az nem csak egy kocsi volt, hanem egy négykerekű emlék. A fickó aki megvette, szelíden annyit mondott, hogy majd tesz rá terepgumit - wtf? - , mert ezzel jár majd a tóra horgászni. Ha ott vagyok az eladásnál, amit a feleségem bonyolított, akkor kifejelem a csávót lehet. :D
Meglett a lóvé, de a ház a nyakunkon. Nagy költség lesz, ha nem szabadulunk tőle! De végül a drága mindenható továbbra is a jó úton terelgetett bennünket és egy baráttal kölcsönösen előnyös megegyezést kötöttünk. Mi megengedtük neki, hogy nálunk lakjon albérleti díj nélkül, de cserébe fizeti a számlákat, amikről az igazolásokat édesanyámnak leadja. Így a lakás pipa. Hogy miért nem adtam ki? Mert valami idegen barmot nem akartam a házba rakni, ill. nem szerettem volna ha valami kedves ember felnyom, hogy adózatlan lóvét kaszálok. Mert hát vannak ilyen kedves emberek. :)
Ez kb 6-8 hónap alatt zajlott le, de G addig is tartotta bennünk a lelket és már munkalehetőség is volt kilátásban. Takarítás! Hogy mi? Majd porszívózok reggeltől estig? Ne bazd!
240 ezer Ft-nak megfelelő fontért cserébe napi 5-6 óra munka? Oké! Hol írjam alá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése