70. Háttal nem kezdünk mondatot!

(Kérlek a poszt végén a fontos részt mindenképp olvasd el ha belefogsz a poszt olvasásába) A címben leírt örök érvényű igazság talán abban az esetben bukik meg, ha magáról a testrészről beszélünk, a hátról. Pár poszttal korábban már pedzegettem, hogy vannak gondok a hátammal, derekammal és arra gondoltam, hogy a mini kálváriámat (ami azért nem volt kínszenvedés) megosztom veletek. Hát-ha segít valakinek. :)

Történt egy napon 2015 nyarán - kb augusztus magasságában -, hogy megrogytam, de teljesen. Olyan érzés volt, mintha valaki két izzó fémlapot csúsztatott volna a derekamba a gerincem két oldalára. Írnám, hogy nem vonyítottam fel, de hazudni nem akarok. Akkor, ott és abban a szent bébipóz pillanatban a földön tudtam, hogy a híres ló balzsam, vietnámi balzsam és nicoflex trió ezt nem fogja onnan kimeccselni egy éjszaka alatt. Ezzel orvoshoz kell menni.

Aki Angliában él az tudja, hogy ha épp a fejed szakadt le, akkor is előbb a GP-hez (háziorvoshoz) kell menned, mert rajta folyik át minden, mint tibeti szerzetesen az élet ereje. Ment is a fogadás, hogy vajon elküld e az orvosságok alfájának és omegájának számító paracetamol kúrával egy kis pihenésre.

A doktor úr látta, hogy bizony szenvedek, amikor átmozgatott és közölte, hogy ez "tight muscles" probléma, azaz túl feszes izom a hátban, illetve az alsó részen derék tájon. Pontosabban mindjárt írom mi volt a gond, de itt még csak az alsó hátizmot emlegette. 

Nagyon furcsának tartottam a diagnózist, mert tényleg sérvre vagy valami idegi problémára gondoltam a fájdalom alapján, de nem vagyok az a típus, aki ne hinne az orvosának és persze megnyugtatott, hogy azt mondta, hogy műtétre még csak gondolni se merjek, mert az igen csak nincs még a láthatáron sem. Ezután felírt két tablettát, amiből az egyik zombit csinált belőlem a másik meg egy halom Codein volt, ami elég durva fájdalomcsillapító. Én pedig bizony nem vagyok hajlandó fájdalomcsillapítót szedni. Nevessetek ki vagy gondoljatok bolondnak, de azt gondolom, hogy ilyen esetben csak a problémát fedi el a kényelem érdekében és ha belefeledkezel a fájdalomba, akkor sokkal jobban mered terhelni az adott területet, ami nem biztos, hogy jó. Még a fejfájást is kiszenvedem ha rám tör. Bár arra a legjobb 1liter víz tíz perc alatt, mert állítólag a legtöbb fejfájás oka a dehidratáltság. Nálam eddig működött.

A másik gyógyszer nagyon levert (ami mellékhatásként fel is volt tüntetve). 12-13-14 órát aludtam nappal azon a héten, amikor kiírt szabira az orvos. Felkeltem, ettem, aludtam és ezt ismételtem. Meg sem szólaltam ha ébren voltam, sőt volt olyan, hogy nem emlékeztem, hogy ébren voltam. Nem is fájt a hátam addig... A feleségem letiltott a gyógyszerről és újra mentünk a dokihoz.

A második menetben azt mondta, hogy akkor elküld fizioterapeutához. Mondom királyság, ott tuti helyrepakolnak.  Adott egy számot, ahol időpontot foglalhatok.

Amikor fogadott a fizio pali, akkor szegényt el is neveztem Danny Blue-nak, mert hát úgy nézett ki mint a csávó a fenti képen. Tudjátok? Aki az Uri Geller utódja lett abban a fura műsorban. Még örültem is, hogy nem csak a testemmel, de a fejemmel is tisztában lesz. :D

Na szóval Danny kezelésbe vett. Első alkalommal átbeszéltük, hogy milyen mozgás nem megy, hol lakik a fájdalom, milyen gyógyszertől lettem zombi, miért nem ettem fájdalomcsillapítót és jól lecseszett, hogy hirtelen leálltam a sporttal. Oké, oké nem cseszett le, csak elmagyarázta, hogy mozgásban kell maradni, mert tovább feszülhetnek az izmok. Csak azt szerettem volna, ha elmagyarázza, hogy hogyan fussak úgy, mintha az ördög láva party-t rendezne a medencémbe és villával bögdösné a gerincem melletti területet. Na mond a vaknak, hogy nézzed má'!

Ezután jól átmozgatott és arra jutott, hogy bár túl feszes izmok okozzák a gondot, de az alsó hátizmomat gyengének találja így rámegyünk arra, majd az segít.

Csináltam is a gyakorlatokat szépen nap mint nap. Fel is javult a csípőemelésektől az alsó hátizmom egy kicsit, de pár gyakorlat a legkisebb mozdulatra is fájt és Danny azt mondta, hogy csak addig csináljam még "kényelmes". A térd felhúzása a homlokhoz marhára nem volt kényelmes, konkrétan be akartam fo...

Újra találkoztunk és biztatott, hogy csak csináljam, jó lesz. És hát ő a szakember, úgyhogy nyomattam. A fájdalom meg csak nem csillapodott és már ott tartottam, hogy a feleségem adta rám a zoknit reggel, mert a hajolástól megőrültem. Ekkor megint megszületett bennem a gondolat, hogy ez bizony nem izom probléma lesz.

És milyen egy borzasztó páciens? 

Olyan, hogy hozza a saját diagnózisát és a megoldását... Mondom, Danny ez nem lesz jó, azt hiszem nagyobb a baj. Nem vagyok happy és nyugodtabb lennék ha túlesnék egy képalkotó vizsgálaton. 

Danny nagyon rendes fickó volt, mert azt mondta, hogy ez érthető és ha én ezt gondolom, akkor visszaküld a GP-hez, aki majd elirányít a megfelelő helyre.

Eközben!

Amíg próbáltam a GP-n keresztül új megoldást találni, addig fűnek-fának meséltem a bajomról, míg végül valaki azt mondta, hogy miért nem megyek chiropractor-hoz. Amit kb úgy lehet fordítani, hogy a hát gyógyítója, esetleg csontkovács, de ebben az esetben ne arra a csontkovácsra gondoljatok, aki összehajt mint egy könyvet és szétropogtat.

Ajánlottak egy über nőt, aki a szakmában kitűnő (90 font/ alkalom). Elmentem hozzá és hogy őt idézzem: "beprogramozta a testem". De be bizony! Csinált egy kis masszázst és kinyújtotta az izmaimat. Jó volt, mert jó volt, csak nem segített. Tök szuper volt, hogy a felkaromat is "beprogramozta" csak hát nem az fájt. Érdekes amúgy, mert a kezelések után jól éreztem magam, csak két napra rá visszaerősödött a fájdalom. 3 alkalom után elvesztettem a hitem benne és közben a kórházba is beutalt a GP.

Elküldött a doki egy hátspecialistához. És ekkor fény gyulladt az alagút végén. Elmeséltem neki is, az egész történetet. A chiropractor-on jót nevetett. A doki egy indiai pasas volt és mikor meséltem neki, hogy miként programoztak be akkor azzal a tipikus indiai fejingatással nyugtázta, hogy jó el tudtam költeni 270 fontot a semmire. 

Felfektetett az asztalra és széttekert mint kisgyerek a kindertojást. A végén már a bokám a fülem mellett volt, de az elképesztő az volt, hogy mindezt fájdalom nélkül csinálta. Aztán arra kért, hogy hajoljak előre úgy, hogy a lábam nyújtva marad és próbáljam meg a padlót megérinteni. 1cm-en múlt, hogy nem tettem le a tenyerem a talajra és no pain.

Mi (volt) a baj?

A képen a zölddel jelölt izom a csípőhorpasz izom. Látjátok hol tapad? A gerinc mellett, illetve a combcsontnál. Amikor ez megrövidül és/vagy görcsbe rándul, akkor az összehúzza az embert, kimegy az erő a lábból és fájdalmat érez a derékban. Ez van nekem. A szakember rögtön tudta, mindössze fél évembe telt, mire el tudtam hozzá jutni. A specialista elmondta, hogy tudom ezt az izmot nyújtani, elmagyarázta, hogyan tudok futni úgy, hogy ne feszüljön tovább és javasolta, hogy térjek vissza edzeni. De! Nem guggolhatok súllyal, nem csinálhatok felhúzást (dead lift), amíg 100%-os nem leszek. Semmi olyat, ami hajolás közben súly mozgatással jár. 4 hónapos a fiam és a szívem szakad meg, ha nem emelhetem fel. Szerencsére már elég erős a derekam hozzá.

Jelenleg olyan 75-80%-osnak érzem magam. Ha fáj, tudom, hogy hogyan nyújtsak és azonnal érezhető a javulás. Egyébként a Google-ban lehet még találni sok gyakorlatot a csípőhorpasz izom nyújtására.

FONTOS!

A történetemet azért osztottam meg veletek, hogy képet alkothassatok arról, hogy nagyjából, hogy megy ez Angliában. Ha bármilyen hasonló, derék, ill. hátfájásod van, akkor kérlek ne vedd alapul az én problémámat és kezd el kezelni magadat otthon megfeszült csípőhorpasz izom problémával. Fordulj szakemberhez és részletesen számolj be a bajodról. Lehet, hogy pont neked teljesen más jellegű probléma miatt vannak hasonló tüneteid. Ha nem látogatsz el orvoshoz és tévesen a csípőizmodat kezded nyújtani (google leírások alapján pl.), akkor sokkal nagyobb kárt is okozhatsz, mint ami a jelenlegi helyzetedben van. Szóval irány a doki!