68. 1 évben 2 év

Először is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok mindenkinek. Remélem nyugalomban és szeretetben telnek az ünnepek. Nálunk minden szép és jó; mondhatnám, hogy tökéletes. Nagyon izgalmas egy kis gyerkőccel az első karácsony.

Közeledik ugyebár 2015 vége és ilyenkor azért jellemző, hogy az ember számot vet az elmúlt 12 hónapról. Én is így tettem magamban és érdekes dologra jutottam. Arra, hogy 1 évbe sikerült 2 évet beletuszkolnom.

Magyarázom!

Elértem végre azt, - amit bár mindig is hirdettem az ismerőseim között, de magam sem éltem meg korábban - hogy a munkát leválasztottam a magánéletemről. Ezt onnan tudom, hogy sikerült véghezvinnem, hogy amikor visszagondolok 2015-re akkor kétféle képen emlékezem rá.

Nem tudatosan választottam ketté a munkát a magánélettől, csak úgy megtörtént. Lehet a baba miatt, ill a feleségem terhessége alatt nem akartam hazavinni a feszültséget... bár ha jobban belegondolok nem igazán vagyok befeszülve a munkámtól. Nézd, nálunk is (takarítók) vannak nehéz napok, de ezek koránt sem olyan igazi stresszt okozó eseményekkel teli munkanapok, mint pl. anno a multinál voltak. Ja, van itt is, hogy besokall az ember, de azért nem dobok le 10 kilót fél év alatt... sőt megint hízok :D

2015 munkában

Ez volt a rosszabbik rész? Nem is tudom... Inkább különös volt. Az év elejére nem is nagyon emlékszem, mivel nem is nagyon történ semmi különös. A második félév is inkább a hangulata miatt maradt meg bennem jobban.

A munkahelyem atmoszférája teljesen megváltozott. 2014-ben elveszítettük az egyik főnökasszonyunkat. Elhunyt. És a veszteség hatása most kezd megérződni odabent a hangulaton.

Az új főnök aki a helyére jött... olyan, amilyen... ne várjátok, hogy rosszat írjak róla. Elvan. Ez a szó talán mindent elmond. A másik főnökasszonyt pedig olyan ritkán látjuk, hogy lassan elfelejtem a nevét is. Jó, persze nem. Pletykák vannak róla, hogy miért nem jár dolgozni, de mivel nem tudom mi az igazság, így nem erősítenék rá (annak ellenére, hogy nem valószínű, hogy itt olvas :D ) a meg nem erősített hírekre.

Szóval úgy állunk, hogy van egy új főnök, aki csak úgy van, van egy régi főnök, aki nincs és van a másik régi főnök, aki pörög az előző kettő helyett és már azt sem tudja hol áll a feje. Nem irigylem. 

Ezt megérezte a csapat is. Nincs kihez fordulni, ha gondod van. Mr. Elvan semmit nem tud; aki nincs bent, az nem tud segíteni, a harmadik pedig túl elfoglalt. Emellett az emberek egy része megszokta, hogy nem csak a munkahelyi, hanem a magánéleti gondokat is megoszthatta odabent a vezetőkkel. Akik erre készen álltak, azok közül egy elhunyt, egy pedig soha nincs bent. :S

A csapat bővül és hullik szét. Rengeteg új munkatárs érkezett, köztük magyarok is, akiknek örülök, mert nagyon kedvesek és tényleg kedvelem őket, valamiből mégis kimaradnak, az összetartozás érzéséből. A közel 100 (hanem több) emberből kb 25-en voltunk a részlegünk karácsonyi ebédén. Ez elképzelhetetlen volt tavaly.

Intézményi szinten is változott a hangulat. Új igazgatót kapott az iskola. Az már most tiszta, hogy elég erősen hisz abban, hogy jobbá tudja tenni a sulit - ami nagyszerű dolog! De! Lehet ebbe most én magyarázok bele csak, de azt érzem, hogy ezt a gyerekek, szülők, tanárok hármastól várja. Igaza is van, de egy iskolát működtetni kell és ha a munkatársak úgy érzik, hogy ők nem férnek bele a csapatba, az a közhangulaton meg is fog látszani... ami előbb utóbb a működésben is. Jön ő, és mondja, hogy mekkora jó, hogy gürizünk, de nekem olyan mintha egy sablon alapján mondaná a mondókáját. Ez a "Tök jól nyomjátok. Nyomjátok ahogy eddig. Mi pedig megváltjuk a világot a gyerekekkel és a tanárokkal, addig amíg hajtotok."

Megjegyzem a gyerekekre rá is férne, hogy komolyabb céljaik legyenek, mint pl almát dobálni az emeleti ablakból, vagy iPad-del ping-pong-ozni.

Nem mondom, hogy helyezze a tanár-diák-szülő trió elé a munkatársakat az igazgató, de ha már azt mondja, hogy egy csapat, akkor az érződjön ki a beszédéből, érezzük, hogy "Igen! Fontosak vagytok ti is basz... a teringettét.!" :) Legyünk egy szinten.

Mindegy... túl lihegem.

Azt hiszem ez így kicsit borúsnak tűnik, de attól jobb volt az év, mint ahogy hangzik. Alapvetően nyugodt volt. Voltak hetek, amikor közeledett az iskolai szünet és a gyerekek nem bírtak magukkal, de ki lehetett bírni. Emeltek egy kicsit a fizetésen, aminek mindig örül az ember. Az iskolát fejlesztik, bővítik, ami jó jele annak, hogy van jövője a sulinak. És ha a sulinak van, akkor a munka miatt sem kell aggódni. Sok új embert ismerhettem meg, ami megint csak jó dolog. És a legjobb, hogy sose volt bent olyan probléma, amit haza vittem volna és otthon rágódtam volna rajta. Ha kérdezik, hogy milyen a munka, mindig azt mondom, hogy nem bánom ha hétfő van.

Szeretem ezt, hogy nem kell görcsölni a munkán és nehezen eresztem ezt az érzést, bár tovább kéne lépnem, de túl kényelmes ez nekem. Anyagilag, fizikailag, szellemileg is kényelmes. Nem látom értelmét egyelőre bolygatni... pedig motoszkál bennem a fejlődés iránti vágy.

2015 magánéletben

Pazar volt. Több, mint amit megérdemlek? Hmm nem is tudom, azt hiszem megérdemeltük a feleségemmel ezt az évet. Sokat és kitartóan dolgoztunk, küzdöttünk azért, hogy ennyire tökéletes évünk legyen.

Elsőnek ugye azzal indult az év, hogy jön a baba. Ez már elég jól megalapozta a hangulatot. Merem állítani, ha semmi más nem történik, akkor is 10/10-es évnek értékeltem volna 2015-öt emiatt.

Utána eltöltöttük az álom nyaralásunkat, amiről a korábbi bejegyzések közt is olvashattok. 47-es poszt ha minden igaz.

Lenyomtunk egy költözést. Ami azért nem volt olyan durva, mert a szomszéd házba költöztünk. Tágasabb, melegebb, szárazabb házba. Jelentem belaktuk és nagyon élvezzük. Meg merem kockáztatni, hogy ha nem lennének ennyire irreálisan magas ingatlan árak, akkor még egy ajánlatot is tennénk rá a tulajnak. DE! Mai árfolyamon számolva eszem ágában sincs kb 128 000 000 Ft-ot (alsó hangon) kifizetni egy házra. Ez nem normális dolog. Akkor inkább spórolok a nyugdíjas évekre egy megtakarítási számlán és majd elköltözök Dél-Európába egyszer. :)

Aztán volt egy hazalátogatás, ami szintén jól sikerült. Azt is megírtam az 57-58-as posztokban.

Szeptemberben megszületett életünk értelme, Rómeó. Hihetetlen, hogy alig múlt 3 hónapos a kicsi, de nekem a világ legtermészetesebb dolga, hogy ő van nekünk, mintha évek óta lenne egy babánk. Tudom ez olyan furcsán hangzik, de mindig mondták, hogy meg kell szokni a jelenlétét, meg a szülőknek is alkalmazkodni kell az új helyzethez, felborul a napirend, stb. Nekünk ezzel nem volt gond. Rómeó sír ha éhes és ennyi. Este kilenctől reggel 5-ig alszik, utána eszik és alszik tovább. Azt hiszem azért ilyen nyugis, mert mi is azok vagyunk. Megmondom őszintén nem erre számítottam. Azt hittem sokkal nehezebben fogok alkalmazkodni, de végül ment minden magától.

Hobbit is cseréltem. Eladtam a Playstation 4-et, mert nem láttam értelmét egy kis gyerek mellett annak, hogy tv előtt ülve szörnyeket gyilkoljak, vagy lövöldözzek ... talán még az autóverseny... de jobb lesz az is a szőnyegen a gyerekkel.

Vettem viszont egy fényképezőgépet és elkezdtem fotózással foglalkozni. Erősen tanulási fázisban vagyok. A 66-os posztban említést is teszek a fotós Facebook-os oldalamról.

Szerettem volna pár negatív dolgot is rakni az írásba, hogy kicsit kontrasztosabb legyen, de nem igazán maradt meg bennem semmi negatív. Volt olyan, hogy rossz üzemanyagot tankoltam, de ez sem tölt el rossz emlékkel - persze bosszantott - de azon kívül hogy pár fontom bánta igazából semmi rossz nem történt.

Nemrég koccantam, ezt még nem is meséltem. Semmi komoly nem volt. Gyakorlatilag nekigurultam az előttem állónak. Még horpadás sem történt, csak festéket cseréltünk. Bár most kicsit megugrik a biztosítás, de letojom, a lényeg, hogy 14 év alatt ennyi volt az összes hibám amióta vezetek - és ez statisztikailag várható volt már :) - és nem pedig 150-el repültem el egy árokparton. A gyerekem, a feleségem nem ült a kocsiban, se nekem, se a másik autó sofőrjének nem lett baja. Ez számít, nem pedig az pár font plusz havonta, amibe a biztosítás fog kerülni.

Bízok benne, ha visszanéztek a évetekre akkor elégedettség tölt el majd benneteket is, mint engem. Jó kis év volt, nagyon várom 2016-ot is. Úgy érzem készen állok a kihívásokra, amiket tartogat és remélem nem lep meg hátulról valami bizarr húzással.

Ezúton kívánnék nektek nagyon boldog, sikeres és egészségben gazdag új esztendőt!