A legfontosabbal kezdem rögtön! A drága feleségem áldott állapotba került és a 13. héten jár! Jön a kis bébi hamarosan és én apa leszek! Olyan hihetetlen, hogy szeptember végétől teljesen megváltozik az életünk (megint) és valaki életéért és jövőjéért leszünk felelősek. Ettől szebb kihívás elé még sosem állított az élet! Azt hiszem a bakancslistámon elég jól haladok. :D
Itt a kis drága! Alig nagyobb 6 cm-től!
De nem úgy van ám az, hogy csak hopp és jön a gyerek. Tudjátok takaró alá be és csim-bum, pitty-putty meg tüptürüpp és kész a baba. De nem ám, ha nem vagy szerencsés. Mi már talán több mint két éve akarjuk tető alá hozni a dolgot. Ilyenkor aztán sok minden lejátszódik az emberben.
Az első időszakban gyakorlatilag színtiszta élvezet az egész. Űzöd a folyamatot és ha a párodnak mégis megjön nem bánkódsz, mert elsőre úgysem jöhet össze - gondolod. Aztán telnek a hetek és a hónapok és azon kezdesz agyalni, hogy lehet valami mégsem jó.
Jönnek a praktikák. Ilyen pózba csináld, teliholdkor, csillagok együttállásakor, amikor a békák kuruttyolnak, amíg el nem jutsz egy kicsit a tudományosabb szintre... peteéréskor kell csinálni ember!
Jó dolog a peteérés, csak megöli a romantikát. :D Ugyanis a pete nem akkor érik, amikor te reggel sátrat állítasz, vagy éppen kedvet kaptok hozzá. A pete akkor is érik, amikor hulla fáradt vagy amikor éppen felhúzott egy gyorshajtásra kiszabott kedves kis csekk, azaz amikor semmi hangulatod a hancúrhoz. Na ilyenkor jön ki a jó feleség ereje! :D Mert a jó feleség bármikor életet lehel a férfibe és jöhet a mehet! :D
Jaj, de aki átélte az tudja milyen is az, amikor jön az üzenet, hogy gyere haza mert itt az idő és kellesz, most, nincs vita! :D :D :D Időre pedig nehéz hagymát ültetni. :D
Tessék itt egy kép. Sexy nem? Izgalomba hoz mi? :D Pedig ez alapján érdemes csapatni.
Ilyenkor aztán tényleg szürreális dolgok játszódnak le a hálószobában. És most nem a káma szútrára gondolok, mert az normális, hanem arra, amikor a feleséged/párod gyertya pózban tölti melletted az aktus utáni fél, egy órát miközben szolidaritásból nem próbálsz elaludni addig, amíg rá nem jössz, hogy ő már rég alszik. :D Vagy amikor a "minden csepp számít" elvet követve próbálsz ... szóval kihátrálni... érted! :D Vicces helyzetek érdemes átélni.
Amikor a peteéréshez időzítve sem jön össze a dolog, akkor kezd az ember aggódni, hogy lehet más a baj. És cseppet sem segít, ha a neten olvasol utána a dolgoknak, sőt összezavar, rosszabb esetben megrémít. Ráadásul az aggódás miatt egy olyan hangulati állapotba kerültök, ami tényleg nem segít a gyereknemzésben. Stressz és enyhe depresszió még akkor, is ha úgy érzed hogy nincs. Pedig van, mert a kudarcélmény titkon, tudat alatt ezt váltja ki. A nő nem érzi magát igazi nőnek és a férfi egónak is odavág rendesen ha nem jön a bébi.
Irány a doki.
Az első lépcső a GP azaz a háziorvos - attól most eltekintenék, hogy mennyi idő is időpontot szerezni...- aki az első találkozáskor feltesz pár kérdést pl.: mióta próbáljuk, egészségügyi állapotra irányuló kérdések, stb. Elmondja az állomásokat, ami a tesztekkel kezdődik és ha végképp nem megy akkor a beültetéssel és a szüléssel végződik. Uhh iszonyat hosszúnak hangzik. Ja! És az is nem csak annak hangzik, viszont az első beültetés ingyenes, pontosabban a tb fizeti. De csak az elsőt!
Értelemszerűen először a férfit vizsgálják. Mégis csak egyszerűbb azt nézni, hogy a zsáklakók jól úsznak e, ill. elegen vannak e a feladathoz. És ennyiben ki is merül a férfiteszt.
De! Mindig van homokszem a gépezetben. A doki adott egy kis pohárkát, hogy akkor ebbe kérné a produktumot és XY kórházban kell leadni, ott ahol a vértesztet is. A lelkünkre kötötte, hogy tartsuk melegen a cuccost és egy órán belül adjuk le a laborba. Sajnos a kórháznak erre nincs szobája kialakítva, úgyhogy otthon ejtsem meg, egyedül, kezet mosva előtte, stb. Mondom magamban ez most megtanítja, hogy hogyan kell kive... khm khm.
Feleségem türelmesen megvárta a műveletet, aztán autóba pattantunk és ő a lába közé fogva a poharat melengetve elgurultunk az 10 percre lévő XY kórházba. A labort is megtaláltuk sikeresen, ahol a hölgynek átadtam a pohárkát és megjegyeztem mellé, hogy ez nem vér minta - zavaromban. Mosolygott és annyit mondott, látja, hogy nem piros. :D Ami viszont nem volt vicces, az az volt, hogy azt mondta nem ott kell leadni, hanem egy másik részlegen. Oké! Futás tovább. Oda is értünk, ahol nem volt senki!!!
Jött egy hölgy - naná hogy egy nő megint - és mondjuk neki, hogy itt ez a pohár minta és nincs aki elvegye. Pislogott szegény, aztán mondta, hogy kerít valakit. Jött is az illetékes NŐ, aki közölte, hogy nagyon jó hogy hoztam egy pohárkával, csak éppen a másik városban lévő XY kórházba kellett volna menni, mert nem tudják a tesztet itt elvégezni. Ja! Hogy van egy másik ilyen nevű kórház is 45 percre innen... oké, akkor ez bukó. Ott álltunk egy deci ge... khm...khm... genetikai örökítőanyaggal, ami ment a kukába, mert nem értünk volna már oda csúcsidőben a másik kórházba. (Nem, nem volt 1dl) :D
A GP adott egy másik poharat és újra nekifutottunk. A gond csak az volt, hogy félő volt, hogy nem jut el a minta a kórházba 1 órán belül. Mi legyen? Nem maradt más, hogy majd a kórház wc-ben valahogy megoldom. Először a parkolóra gondoltam, mert az autóm sötétített, de hát a CCTV csodákra képes. Tudom, mert dolgoztam CCTV-vel és hát a kamerák a légytökén a pattanást is meglátják. Elhihetitek.
Szóval bementünk a kórházba és találtam is egy wc-t. Nagggyon hangulatos volt... Először magamban voltam :D :D Aztán valaki bejött és a piszoárnál fingorászott és természetesen egy másik fickónak épp a mellettem lévő wc-ben kellett kábeleznie és szipognia. Vagyis remélem, hogy az orrával adta ki azt a hangot. :D :D :D Életem legrosszabb menete volt, de hát akartam a bébit nagyon!
A lényeg az, hogy jött az eredmény, hogy a jónál jobb!! Waaaooo mondom! Ugyanis nem csak többen vannak az átlagnál a zsáklakók, hanem fürgék is. Bár ez lehet az angol átlagtól jobb, de a magyar átlagtól nem tér el. Mindegy, nem érdekel. A lényeg, hogy úgy éreztem, hogy újra férfi vagyok. Dobott az egón azért na!
Eközben a feleségem vért adott, hogy van e rendes peteérése, de az rendben volt. Aztán rákszűrése volt és szerencsére az is jó lett. Aztán nem történ semmi. Több hónapig állt a dolog. Mármint mit igyekeztünk eközben is, csak a tesztek nem haladtak.
Végül jött a hasi ultrahang és a petevezeték átjárhatósági vizsgálat. Azonos napon végezték a vizsgálatokat. Az ultrahangtól nem tartottunk, de az petevezeték vizsgálatokról rémtörténeteket meséltek az otthoniak. Tűvel szúrnak meg több ponton, meg átfújják a petevezetéket és hogy fájdalmas. De itt Angliában más módszerrel vizsgálták meg a feleségem. Hüvelyen keresztül juttatnak be kontraszt anyagot és átvilágítják a petefészket és a vezetékeket. Az alapján nem találtak elzáródást, de ha volt is minimális, akkor azt a kontraszt anyag kimossa. De kimossa ám rendesen, mert a vizsgálat után nem sokkal sikerült is randevú!
Mielőtt elutaztunk a Maldív-szigetekre már tudtuk, hogy jön a baba! Nagy öröm volt így utazni. Hihetetlen élmény. Hálás vagyok az Istennek, hogy nem kellett a beültetésig eljutnunk. Alig várom már, hogy a gyermekünket a kezembe foghassam. Kalandos menet volt és nagyon szorítok magunknak, hogy minden rendben haladjon.
A lenti képek már a kis bébi miatt készültek a nyaraláson. :D
Az első lépcső a GP azaz a háziorvos - attól most eltekintenék, hogy mennyi idő is időpontot szerezni...- aki az első találkozáskor feltesz pár kérdést pl.: mióta próbáljuk, egészségügyi állapotra irányuló kérdések, stb. Elmondja az állomásokat, ami a tesztekkel kezdődik és ha végképp nem megy akkor a beültetéssel és a szüléssel végződik. Uhh iszonyat hosszúnak hangzik. Ja! És az is nem csak annak hangzik, viszont az első beültetés ingyenes, pontosabban a tb fizeti. De csak az elsőt!
Értelemszerűen először a férfit vizsgálják. Mégis csak egyszerűbb azt nézni, hogy a zsáklakók jól úsznak e, ill. elegen vannak e a feladathoz. És ennyiben ki is merül a férfiteszt.
De! Mindig van homokszem a gépezetben. A doki adott egy kis pohárkát, hogy akkor ebbe kérné a produktumot és XY kórházban kell leadni, ott ahol a vértesztet is. A lelkünkre kötötte, hogy tartsuk melegen a cuccost és egy órán belül adjuk le a laborba. Sajnos a kórháznak erre nincs szobája kialakítva, úgyhogy otthon ejtsem meg, egyedül, kezet mosva előtte, stb. Mondom magamban ez most megtanítja, hogy hogyan kell kive... khm khm.
Feleségem türelmesen megvárta a műveletet, aztán autóba pattantunk és ő a lába közé fogva a poharat melengetve elgurultunk az 10 percre lévő XY kórházba. A labort is megtaláltuk sikeresen, ahol a hölgynek átadtam a pohárkát és megjegyeztem mellé, hogy ez nem vér minta - zavaromban. Mosolygott és annyit mondott, látja, hogy nem piros. :D Ami viszont nem volt vicces, az az volt, hogy azt mondta nem ott kell leadni, hanem egy másik részlegen. Oké! Futás tovább. Oda is értünk, ahol nem volt senki!!!
Jött egy hölgy - naná hogy egy nő megint - és mondjuk neki, hogy itt ez a pohár minta és nincs aki elvegye. Pislogott szegény, aztán mondta, hogy kerít valakit. Jött is az illetékes NŐ, aki közölte, hogy nagyon jó hogy hoztam egy pohárkával, csak éppen a másik városban lévő XY kórházba kellett volna menni, mert nem tudják a tesztet itt elvégezni. Ja! Hogy van egy másik ilyen nevű kórház is 45 percre innen... oké, akkor ez bukó. Ott álltunk egy deci ge... khm...khm... genetikai örökítőanyaggal, ami ment a kukába, mert nem értünk volna már oda csúcsidőben a másik kórházba. (Nem, nem volt 1dl) :D
A GP adott egy másik poharat és újra nekifutottunk. A gond csak az volt, hogy félő volt, hogy nem jut el a minta a kórházba 1 órán belül. Mi legyen? Nem maradt más, hogy majd a kórház wc-ben valahogy megoldom. Először a parkolóra gondoltam, mert az autóm sötétített, de hát a CCTV csodákra képes. Tudom, mert dolgoztam CCTV-vel és hát a kamerák a légytökén a pattanást is meglátják. Elhihetitek.
Szóval bementünk a kórházba és találtam is egy wc-t. Nagggyon hangulatos volt... Először magamban voltam :D :D Aztán valaki bejött és a piszoárnál fingorászott és természetesen egy másik fickónak épp a mellettem lévő wc-ben kellett kábeleznie és szipognia. Vagyis remélem, hogy az orrával adta ki azt a hangot. :D :D :D Életem legrosszabb menete volt, de hát akartam a bébit nagyon!
A lényeg az, hogy jött az eredmény, hogy a jónál jobb!! Waaaooo mondom! Ugyanis nem csak többen vannak az átlagnál a zsáklakók, hanem fürgék is. Bár ez lehet az angol átlagtól jobb, de a magyar átlagtól nem tér el. Mindegy, nem érdekel. A lényeg, hogy úgy éreztem, hogy újra férfi vagyok. Dobott az egón azért na!
Eközben a feleségem vért adott, hogy van e rendes peteérése, de az rendben volt. Aztán rákszűrése volt és szerencsére az is jó lett. Aztán nem történ semmi. Több hónapig állt a dolog. Mármint mit igyekeztünk eközben is, csak a tesztek nem haladtak.
Végül jött a hasi ultrahang és a petevezeték átjárhatósági vizsgálat. Azonos napon végezték a vizsgálatokat. Az ultrahangtól nem tartottunk, de az petevezeték vizsgálatokról rémtörténeteket meséltek az otthoniak. Tűvel szúrnak meg több ponton, meg átfújják a petevezetéket és hogy fájdalmas. De itt Angliában más módszerrel vizsgálták meg a feleségem. Hüvelyen keresztül juttatnak be kontraszt anyagot és átvilágítják a petefészket és a vezetékeket. Az alapján nem találtak elzáródást, de ha volt is minimális, akkor azt a kontraszt anyag kimossa. De kimossa ám rendesen, mert a vizsgálat után nem sokkal sikerült is randevú!
Mielőtt elutaztunk a Maldív-szigetekre már tudtuk, hogy jön a baba! Nagy öröm volt így utazni. Hihetetlen élmény. Hálás vagyok az Istennek, hogy nem kellett a beültetésig eljutnunk. Alig várom már, hogy a gyermekünket a kezembe foghassam. Kalandos menet volt és nagyon szorítok magunknak, hogy minden rendben haladjon.
A lenti képek már a kis bébi miatt készültek a nyaraláson. :D
i
